Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-165

306 Az országgyűlés képviselőházának . intézkedés, és hibának tartom még azt is, hogy igaz, hogy mi beengedjük az angolokat es az amerikaiakat, de méltóztassanak megengedni nekem, ha azt kérdezem, miért kell hat^ hónapról hat hónapra külön fejedelmi kegyként prolongálnunk azt, hogy az angoloknak és az amerikaiaknak be lehessen jönni Budapestre, hacsak nem azért, hogy az idegenforgalmi irodáknak külön munkát és gondot okozzunk, hogy mikor is jár le az a hat hónap. Mert voltak itt a hathónapos intervallum után esetek, mikor az illetők erről nem tudtak, idejöttek es nem engedték be Őket vízum nélkül. Éppen ezért legalább azt kérném a mélyen t. külügyminiszter úrtól, hogy ezekkel a nyugati államokkal szemben, ahol az említett ismeretlen nehézségek nem forognak fenn s ahol az államnak életbevágó érdeke es a fővárosi kereskedőknek is igen fontos érdeke, hogy ezeknek az államoknak polgárai idejöjjenek, hogy ezekkel szemben méltóztassék haladéktalanul megszün* tetni ezeket a nehézségeket, akár van reciprocitás, akár nincs, annál is inkább, mert hiszen mi magunk nem gyakoroljuk a reciprocitást. Hisz próbáljon valaki elmenni Budapestről idegenforgalmi utazás szempontjából Párizsba, nem kapja meg a francia frankokat. Milyen alapon volna tehát reciprocitást A reciprocitás minden feltétele hiányzik. Tudomásul veszem a mélyen t. külügyminiszter úr válaszát, nem azért, mintha nagyon megnyugtatott volna, de a külügyminiszter úr személyére és mégis laza formában tett ígéretére való tekintettel, azonban csak azzal a fenntartással, hogy a vízum eltörlése iránti óhaj igen rövid időközökben és egyre fokozódó súlylyal fog érvényesülni, hiszen ez olyan érthetetlen megterhelése a magyar gazdasági életnek, amely nem jelent mást, mint hogy egyes minisztériumokban, azokban a bürokráciákban, egyes gondolatokba belekapaszkodnak és miniszterek változnak, de az ilyen teljesen elhibaszott teóriák megmaradnak és az elődökre való tekintettel azokat csak olyan fokozatos óvatossággal lehet kiirtani, hogy később a fejünket fogjuk törni, hogyan lehetett Magyarországon olyan állapot, hogy az idegenforgalom fejlesztését az egyiik legfontosabb gazdaságpolitikai eszköznek tekintettük, de mi magunk bírságokkal és adminisztratív^ nehézségekkel meggátoltuk, hogy az kifejlődjék. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a külügyminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásulvette. Következik Éber Antal képviselő úrnak a pénzügyminiszter úrhoz intézett interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Rakovszky Tibor jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz. Tekintettel arra, hogy a detaükereskedelemmel foglalkozó és nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója alá eső részvénytársaságok, szövetkezetek, korlátolt felelősségű társaságok és hatósági üzemek, sokkal kedvezőbb adóztatási elvek és kulcs szerint adóznak, mint a detailkereskedelemmel foglalkozó magánkereskedők és iparosok: hajlandó-e a pénzügyminiszter úr oly részleges adóreformot életbeléptetni, amely ezt az egyenlőtlen adókezelést megszünteti és a detailkereskedelemmel foglalkozó részvénytársaságok, szövetkezetek, korlátolt felelősségű vállalatok és hatósági üzemek adóztatását ugyan6 5. ülése 1936 december 2-án, szerdán. úgy szabályozza, mint a magánkereskedőkét és iparosokét.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Éber Antal: T. Ház! Bocsánatot kérek, hogy ilyen rövid időközben újból alkalmatlankodom, de ezek olyan kérdések, amelyeket a gazdasági élet szempontjából valóban tisztázni kell és azért voltam bátor ma kétszer igénybe venni a t. Ház figyelmét. Arról van szó, hogy azok a kereskedelmi vállalatok, amelyek a fogyasztóval szemben úgynevezett detailban elárusító üzleteket folytatnak, kétféle módszer szerint esnek adóztatás alá. Az egyik kategóriába tartoznak a nagyok: a részvénytársaságok, az áruházak, a nagy szövetkezetek, a hatósági üzemek, azok a láncüzletek, a chainstore-ok, amelyek 30—35, vagy 25 fiókkal hálózzák be a várost, különösen a fővárost, a másikba pedig a magáncégek, a magános kereskedők és magános iparosok, akik a kereseti és jövedelemadót, míg az előbb említett vállalatok a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adóját fizetik. Altalánosságban azt nem lehet mondani és szó sincs arról, mintha én azt az álláspontot akarnám elfoglalni, hogy a részvény társulati, szövetkezeti, községi üzemeket terhelő adó Önmagában enyhébb, kedvezőbb volna, mint a kereseti plusz jövedeimiadó, ami a magáncégeket terheli. He az teljesen elviselhetetlen, hogy ugyanazt a foglalkozási ágat űző kereskedők az egyik esetben egy módszer, a másik esetben más módszer szerint adózzanak, mégpedig olyan alapelvek szerint, amelyek azt eredményezik, hogy a kicsinyek súlyosabban vannak adóval megterhelve, mint a nagyok, hogy tehát diszkriminálják a kicsinyeket a nagyok javára. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adóztatása azon alapszik, hogy a mérlegszerű tiszta nyereség a kiinduló pont ós ezt a tiszta nyereséget a hozzáadandók hozzáadásával, a levonandók levonásával veszi a kincstár adóztatás alá. Ugyanez az elv nem ugyanazokkal a szavakkal van felállítva a magáncégekre is, de itt egy lényeges hozzáadás van az alkalmazás tekintetében. A hivatalos összeállítás ugyanis azt mondja ezeknél a magáncégeknél, hogy ha az adóztató hivatalnak kételyei vannak a bemutatott mérleg alapján az adóalap nagyságára nézve, akkor felderíti mindazokat a ténykörülményeket, amelyek ismerete a jövedelem helyes és a valóságnak megfelelő felbecsüléséhez okvetlenül szükséges. A hivatalos összeállítás 31. §-a azt mondja, hogy az adóhivatal kiegészíti a vallomást 'egyéb módon beszerzett adatokkal, a 29. § pedig kimondja, hogy az érdekképviseletektől az adóhivatal felvilágosítást szerez arról, hogy az illető kereskedői ágban mennyi az átlagos haszon és mennyi az illető forgalma. Vagyis itt valóban nem a mérlegszerű nyereség képezi az adóztatás alapjat.hanem indiciumok, vélelmek, amelyek szakértők meghallgatása alapján az illető üzletágban kifejtett forgalomra, az illető üzletágban elért nyereségre vonatkoznak. Az az elv, hogy a tiszta nyereség, vagyis a tiszta jövedelem legyen itt a megadóztatás tárgya, fenn van ugyan tartva, de az eseteknek messze túlnyomó többségében valóban nem a mérleg alapján, hanem ezeknek az úgynevezett egyéb adatoknak alapján, a forgalomra és a nyereségre vonatkozó vélelmek alapján történik a megadóztatás. Amellett pedig egyes termelési és kereskedelmi ágakra nézve kifeje-