Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-165

Az országgyűlés képviselőházának 16 5, ülése 1936 december 2-án, szerdán. 305 900.000 pengőt tesznek ki, aminek hiányát a külügyminisztérium költségvetése nem bírja el. Megértem, hogy ilyen körülmények között a külügyminisztérium az ő tárcájából ezt a 900.000 pengőt, mint bevételt nem engedheti el. Ezt tökéletesen megértem, de mi nem egy minisztériummal, hanem az egész kormányzattal és az egész állammal állunk szemben. Azt mondom, hogy ezt a 900.000 pengőt mi, mint államkincstár is többszörösen veszélyeztetjük és többszörösen fizetünk rá arra a 900.000 pengőre, mert nincs az a külföldi, aki Budapestre érkezik, aki fogyasztási adóban, illetékekben, fényűzési adóban ne költené el legalább azt az összeget, amelyet ez a vízumdíj jelent. Tehát a pénzügyminisztériumnak, a fiskusnak kaszszájába egészen bizonyosan sokkal több folynék be azoktól, akiket ezekért a tíz pengőkért megakadályozunk az idejövetelben, nem is beszélve arról, hogy az államvasutak bevételeiben ugyancsak nyilvánvalónak mutatkozik, hogy az egyszerű beutazásnál rögtön sokkal több a bevétel, mint az a különbözet, amit ez a vízumdíj jelent. Azt is mondják, hogy igen, pengőkben így áll a dolog, azonban ezeket a vízumdíjakat külföldi valutákban fizetik be. Ismétlem, fejenként körülbelül 10 pengő ez a vízumdíj, viszont egy külföldinek, aki Budapestre jön, meg kell váltania a vasúti jegyet Hegyeshalomtól Budapestig és vissza. Ez körülbelül 40 pengőt tesz ki s ez is külföldi valutában folyik be, nem a külügyminiszter úr tárcájába természetesen, hanem az államvasutakhoz, amelynek szintén vannak devizaszükségletei, amelyeket a külföldön kell kielégítenie. Veszteség ezáltal csak akkor áll be, ha az egyes tárcákat mind egészen különálló valamiknek tekintjük, — akáj* pengőben, akár valutákban számítjuk — abban a pillanatban azonban, amint az állampénztárt egy egésznek tekintjük, a mélyen t. kormány igen könnyen megoldhatja ezt a feladatot akként, hogy azt a hiányzó 900.000 pengőt pótolja a külügyminisztérium tárcájában, abVan a biztos meggyőződésben, hogy akár mint pengőbevételt, akár mint devizabevételt megkapja ezt az összeget azoktól az ideáramló idegenektől, akiknek száma nagymértékben fog emelkedni mihelyt ezeket az adminisztratív nehézségeket az útból elhárítjuk, úgyhogy ez bőségesen meg fog az államkincstár javára térülni. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Éber Antal: Befejezem felszólalásomat és ezért vagyok bátor a mélyen t. külügyminiszter úrhoz azt a kérést intézni, hogy méltóztassék ezt a kérdést megoldani, nem olyan nagy kérdés ez, mint amilyenekkel a mélyen t. külügyminiszter úrnak hivatáskörében az ország nagy elismerése közepette foglalkozni méltóztatik; de olyan kérdés, amely gazdaságpolitikailag egészen biztosan logikus eszközökkel minden nagyobb nehézségek nélkül megoldható, s ebből a megoldásból az országra csak előny és semmiféle hátrány nem származhatik. Hogy a belga, hollandi, francia utasokat s ma még a skandináv utasokat diszkrimináljuk s az utódállamokban lakó magyarokat nem engedjük be, szerintem gazdaságpolitikailag olyan képtelenség, amelyet tovább fenntartani, szerény nézetem szerint, nem lehet. Ebben a meggyőződésben vagyok bátor interpellációmat a mélyen t. kormány figyelmébe ajánlani. Elnök: A külügyminiszter úr kíván szólni. Kánya Kálmán külügyminiszter: Igen t. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Éber Antal^ képviselő úrnak a vízumdíjak eltörlése ügyében hozzám intézett interpellációjára van szerencsém a következőkben válaszolni: Mindenekelőtt ki akarom jelenteni, — amit különben ebben a Házban már ismételten kijelentettem hasonló felszólalások alkalmával — hogy én a magam részéről mindenkor a legmesszebbmenőleg igyekeztem eleget tenni annak az óhajnak, hogy a nemzetközi utasforgalmat akadályozó vízumkényszert a lehető legszűkebb körre szorítsuk. Természetes azonban, hogy rá kell mutatnom azokra a nehézségekre is, amelyek felmerülnek akkor, amikor egyrészt az államkincstár érdekeit kell szem előtt tartani és arra törekedni, hogy a vízumdíjakból befolyó bevételek csökkentése legalább is lassíttassék, másrészt pedig igyekeznünk kell arra, hogy esetleg magas áldozatok árán is fejleszszük az idegenforgalmat. Biztosíthatom a t. Házat, hogy a vezetésem alatt álló minisztérium ezt a két, egymással ellentétes szempontot mindenkor összeegyeztetni igyekezett és ebben a szellemben fog működni a jövőben is. Ezen törekvések eredménye már ma is érezhető és a helyzet ma ebben a következő, amit különben az interpelláló képviselő úr is elismert. Meg van szüntetve a vízumkényszer az olasz, német, osztrák, svájci, japán, uruguayi honosokkal szemben, továbbá ideiglenesen az Észak-Amerikai Egyesült Államok, Nagybritannia és Eszak-Irország Egyesült Királyság és Dominiumai, valamint az ír Szabad Állam polgáraival szemben. Máris tárgyalás alatt áll a vízumkényszernek a Skandináv-Államok, Belgium és Észtország, valamint a legutóbbi valutaleértékelések által vízumilletékfizetés szempontjából károsan érintett Franciaország és Hollandia állampolgáraival szemben lehetőleg szintén viszonos megszüntetése, esetleg a vízumkényszer fenntartása mellett a teljes díjmentesség engedélyezésének kérdése. Azzal számolok, hogy a legközelebbi jövőben szőnyegre fog kerülni a vízumkényszer megszüntetésének kérdése azon többi államokkal is, melyek idegenforgalmunk szempontjából tekintetbe jöhetnekAz igen t. képviselő úr felemlítette a kisantant-államokhoz való viszonyunkat. Ebben a tekintetben itt le kell szegeznem azt, hogy egyelőre még a legkülönbözőbb természetű komoly nehézségek állják útját annak, hogy itt a vízumkényszert beszüntessük. Ezeknek a nehézségeknek részletes taglalásába bocsátkozni opportunusnak nem tartanám. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés.) Elnök: Éber Antal képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Éber Antal: T. Képviselőház! Miután a mélyen t. külügyminiszter úr nem tartotta helyesnek, hogy az okok taglalásába bocsátkozzék, amelyek a kisantantállamokkal szemben ebben a vonatkozásban fennállanak, mivel nem ismerem az ismeretlen okokat, ennélfogva a válasznak erre a részére nem vagyok képes reflektálni. Őszintén bevallva, nem tudom elképzelni azokat az okokat, — a mélyen t. külügyminiszter úrra kell bíznunk, hogy ilyen okok í'ennforcgnaki-e, — azt azonban már igazán nem vagyok képes felfogni, hogy milyen tárgyalások szükségesek ahhoz, hogy mi a hollandusokat, a belgákat, a franciákat, a svédeket, a dánokat és a norvégeket kegyesek legyünk beengedni Budapestre. Rettenetes hibának tartom, hogy legalább ebben a tekintetben nincs 45*