Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-164

Az országgyűlés képviselőházának 16 védi pályára

t való tódulása, akik elejétől fogva arra készültek, hanem ennek egy tekintélyes kontingensét teszik ki azok, akik megszállt területről menekültek ide, s egy tekintélyes t kontingensét teszik ki azok a köztisztviselők és nyugdíjas bírák, akik nyugdíjuk^ mellett és eltöltött hivatali pályájuk után áttértek az, ügyvédségre. Csak akkor tudnám, t. miniszter úr, ezt a statisztikát helyesnek és jónak elfogadni, ha ez kitunnék belőle. Nézzük tovább, mit mond a miniszter úr a törvény indokolásában. Azt mondja, hogy a jogélet fejlődése is 1874 óta indokolja ezt és felhozza ennek támogatására az 1911:1. tc.-et, vagyis a polgári perrendtartást és az 1896. évi XXIII. tc-et, a büntető perrendtartást. Kérdem, 1911 és 1896 már régóta elmúltak, miért nem tartották akkor indokoltnak és szükségesnek, hogy amikor az új polgári perrendtartást^ és azi új büntető perrendtartást életbeléptették, az ügyvédség szervezetét is annak megfelelőleg módosítsák. De nem mondja meg a miniszter úr, hogy mennyiben indokolja ennek a keit törvénynek fennállása és életbenléte az ügyvédi szervezetnek, vagyis az ügyvédi rendtartásnak módosítását, ezzel adós maradt. További indoka a t. miniszter úrnak a gazdasági válság. A gazdasági válságra vonatkozólag, — mint a miniszter úr megállapíthatja — nemcsak erről az oldalról, hanem amarról az oldalról is egyformán megállapították azt, hogy nemcsak az ügyvédi társadalom, hanem minden társadalom válságban van (Dulin Jenő: Ez a Trianon!), és ahogyan a többi társadalmi osztályokon nem segít a paragrafus, úgy az ügyvédi társadalmi osztályon sem segít, (Ügy van! balfelől.) hanem a kenyérj avaslat, a miunkalalkalom, a kereseti lehetőség az, amely ezt a gazdasági válságból fakadó nyomorúságot megoldja. (Ügy van! balfelől.) Tehát nem ok nélkül mondjuk tmi azt, hogy ez fa képviselőház ne legyen szárazmalom, ne legyen taposómalom, ahol paragrafusokat taposunk ós szülünk, hanem tartson lépést az élettel. Ha szükség van, hát hozzunk szükségtörvényeket, amelyek az életlehetőséigeket, a munkaalkalmakat szaporítják. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Farkas István^ Ez volna a helyes álláspont!) Kész örömmel és készséggel volnánk mi is egy véleményen a t. kormánypárttal és a t. kormánnyal, ha ilyen javaslatokat adna nekünk ide ós azokat tárgyalnánk. Utal itt a miniszter úr a gazdasági válság egyik szimptomájára, a lakásviszonyokra. Bocsánatot kérek, ez talán mégsem koimoly dolog,^ hogy az illető ügyvédnek, aki a imái gazdasági dekonjunktúrában kénytelen hivatását folytatni, nagy lakást kelljen tartania. Ha nem adódik mód arra, hogy nagyobb lakásban lakjék, ez nem jelenti annak az ügyvédnek jó, vagy rossz voltát, hanem a mai kor nyomorúságát. (Ügy van! balfelől.) További érve az ügyvédi pályának a túlzsúfoltsága. Erre a túlzsúfoltságra, már részben feleltem és neím vagyok hajlandó akceptálni a miniszter úrnak külföldi, boldog országokból hozott statisztikai adatait. Hiszen az ügyvédi hivatás nehéz hivatás, fáradságos hivatás, soha pihenővel nem jár; ha egy ügyvéd lelkiisimeretes, anniak sem éjjele, iseun nappala nincs: hát egy boldog, gazdag országban miért menjen valaki ügyvédnek, miért menjen erre a nehéz pályáría, ha ott egyéb megélhetési lehetőség is van? (Ügy van! a baloldalon.) Ez tehát a statisztikának egy hrbájia, hogy Dániát KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. X. k. ülése 1936 december 1-én, kedden. 271 hozza fel, azt a tejjel-mézzel folyó országot (Farkas István: Ahol háromszor olyan magas a mezőgazdasági munkabér, mint nálunk!) szemben ezzel a nyomorult, szegény országgal. Ezt nem tekinthetőm komoly statisztikának. (Zaj.) Az igen t. miniszter úr következő argumentuma, amely^ ellen fel is zúdult az ügyvédek legnagyobb része ós kell is, hogy felzúduljon, az, hogy amikor az egyik részen megállapítják, hogy az ügyvédi etikába ütköző dolgokat csak elvétve cselekedtek, addig a miniszter úr nem átalja itt a törvényjavaslat indokolásaiban leszegezni azt, ^ hogy: »Az ügyvédi kamarák a fegyelmi bíráskodásra vonatkozó évi jelentéseik kapcsán maguk is megdöbbenéssel és mély erkölcsi helytelenítéssel számolnak be a fegyelmi vétségeik eseteirők. T. Ház! Módomban van a legnagyobb ügyvédi kamarának, a budapesti ügyvédi kamarának statisztikai adatait < szembehelyezni a miniszter úrnak ezzel a kijelentésével. Nem frázist mondok, hanem statisztikát, számokat hozok fel, amelyek egyenesen megcáfolják a miniszter úrnak ezt a kijelentéséit és feljogosítanak engem, hogy itt a törvényhozás házában az ügyvédi kar nevében visszautasítsam a miniszter úrnak ezt a megállapítását. T. Ház! A budapesti ügyvédi kamara 1935ről előterjesztett adatai a következők. A jelentés számadatai szerint ,ai 3308 'bejegyzett ügyvédi létszámmal ibíró kamarában a szóbanlévő évfolyam alatt 922 panasz futott he, ami magában véve^ tényleg magas számi a 3308-as ügyvédi létszámhoz képest. (Zaj.) A kamara az előző évi hátralékkal együtt az 1935. évben összesen 923 panaszt dolgozott fel. A panaszlók egy része, belátva^ panaszai alaptalanságát, még az érdemfoeli eljárás előtt önként visszavonta panaszát. A tényálladék sok esetben már magábanvéve is olyan volt, hogy fegyelmi eljárásra indokul nem szolgálhatott. így tehát az egyéb okokból való (megszűnést is számításba véve, mindössze 349 eset maradt a szűrőben, amely esetekiben fegyelmi eljárás megindítására egyáltalán sor került. Tudnia kell a miniszter úrnak is, hiszen gyakorló ügyvéd volt, hogy a kliensek jó része, amikor az ügyvéd bátorkodik és merészkedik a maga kiadásait és költségeit kérni, rögtön ellenség lesz és feljelentéssel szalad a kamarához. A fegyelmi feljelentések tekintélyes része tehát ilyen szokott lenni. De ha most megnézem a budapesti ügyvédi kamara statisztikájának további eredményéit, akkor meg kell állapítanom, hogy a meghozott vádhatározatok száma csak 278 volt. A vádhatározat még nem jelenti azt, hogy az illető ügyvédet a terhére rótt fegyelmi vétségben bűnösnek is találták. E közül a 278 ügy közül ítéletre került 142. Ebből a 142-hől 30 felmentéssel végződött, tehát a 923 panaszból 112 -maradt olyan, amelyben az ügyvédi kamara f fegyelmi bírósága az illető ügyvéd vétkességét megállapította, tehát összesen 3%, miniszter úr. Ha már most azt is tekintetbe vesszük, hogy ezek közül a fegyelmi feljelentések közül igen sok nem úgy keletkezik, hogy az ügyfél megy az ügyvédi kamarához panaszt tenni, hanem úgy, hogy az egyik ügyvéd megy a másik ellen panaszt tenni, mert kollégájának tárgyalási modora vagy fellépése sértő, akkor ez a 3% is devalválódik egy vagy másfél százalékra. (Rupert Rezső: Terrorizálni akarják az ügyvédeket!) Kérdem ezekután, szabad-e az igazságügyminiszter úrnak, aki közülünk, gyakorló ügyvé41