Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-164

Az országgyűlés képviselőházának 16 4. ülése 1936 december 1-én, kedden. 269 torvénynek ezeket a rendelkezéseit úgy magyarázna, mintha ezeknek éle a magyar ügyvédség eddigi működése és a magyar ügyvédi autonómia élete ellen való volna. Hiszen tisztában vagyunk mindannyian azzal, — és ezt az igazságügyminiszter úr is számtalanszor mondotta, a javaslat indokolásábaan is henne van — hogy egy nagymultú, nagy történelmi tradíciókkal bíró osztályról van szó, amelyről maga Deák Ferenc állapította meg, hogy ennek a tiszteletreméltó osztálynak köszönheti az ország az alkotmányos jogoknak és az alkotmányos életnek fenntartását és megőrzését. (Rupert Rezső: Szó szerint így van!) Ezzel tehát tisztában vagyunk. Ne méltóztassanak olyan intenciókat belemagyarázni a törvény rendelkezéseibe, amely intenciók sohasem voltak meg és nincsenek meg ma sem. Fel kell vetnem még egy kérdést, amely szerény véleményem szerint, ha nem is az anyagi konzekvenciák révén, de egyébként szántén alkalmas az ügyvédek helyzetének megkönnyítésére. Ez pedig: az ügyvédi immunitás megfelelő rendezése. Tudjuk,, hogy az t ügyvédségnek a maga mindennapi foglalkozási körében erős küzdelmeket keU folytatnia, mert hiszen ez a hivatása, pályája. Sajnos, ennek az exponált szerepet betöltő ügyvédnek nincs olyan különleges büntetőjogi védelme, amely pedig az ő hivatásának, kötelességteljesítéséneik biztosítéka kellene, hogy legyen. A magam részéről az igazságügyminiszter úr jóindulatú figyelmébe ajánlom azt a kérdést, nem volna-e helyes az ügyvédi munka szabadságának, az ügyvédi hivatás teljesítésének biztosítékaként a becsületvédelmi törvény rendelkezésein túlmenőleg egy^ sui generis büntetendő cselekmény formájában biztosítani az ügyvédet minden olyan jogtalan támadással, fenyegetéssel, erőszakkal szemben, amely arra irányul, hogy hivatásának teljesítésében 'megakadályozza. Szólnom kell még az. ügyvédi önkormányzatról, mert hiszen ennek az elvnek a hangoztatása mellett is erélyes támadások érték a javaslatot, mondván,, hogy ez a javaslat tulajdonképpen az ügyvédek önkormányzati jogának korlátozása, a testületi autonómiának olyan megszűkítése, amely az autonómia feladatának betöltését is lehetetlenné teszi. Ha tárgyi érvekkel mérjük ezt a kérdést, akkor nem lehet megállapítani erről a törvényjavaslatról azt, hogy az autonómia szűkítését jelentené, ellenkezőleg olyan külön szerveket állít fel, amelyek az autonómia (kiépítése szempontjából igen nagy figyelmet érdemelnek. Egyik ilyen szerv a helyi bizottság, a másik az ügyvédi kamarák országos bizottsága. Különösen erre a központi szervre, az ügyvédi kamarák országos bizottságára kell koncentrálnunk figyelmünket, mert hiszen ez az orgánum alkalmas lesz arra, hogy az eddigi ferde helyzettel szemben az egész ügyvédi karnak, az egész magyar ügyvédi testületnek az állásfoglalását, véleményét kifejezésre juttassa, ami különösképpen jogszolgáltatási és jogalkotási kérdésekben nagyjelentőségű és nagyhorderejű. Nem látom tehát az autonómia megszűkítését,, sőt ellenkezőleg: e szervek létesítése az autonóm életnek a kiterjesztését mutatja. Hogy az autonóm élettel kapcsolatban főfelügyeleti joga van, ez a dolog természetéből folyik, hiszen a főfelügyeleti jog is részben azt célozza, hogy ellenőriztessék, vájjon ezek az autonóm testületek a maguk kötelességeiknek eleget tesznek-e, azokat a jogokat gyakorolják-e, amelyek az autonómia körébe utaltattak. Elvi jelentőségénél fogva szólnom kell még a szólásszabadságról is, amelyet a javaslat 75. §-a a következőképpen kodifikál (olvassa): »Az ügyvédet ügyfele képviseletében törvényeinkben meghatározott keretben szólásszabadság illeti meg.« A szólásszabadságnak ezen kodifikációja ellen erős kritikai megjegyzések hangzottak el a túloldalról, de szerény nézetem szerint teljesen alaptalanul. En az ügyvéd szólásszabadságának híve vagyok és azt mondom, hogy ez a szólásszahadság az ügyvéd fegyvere, amellyel küzd, és kenyere, és e nélkül hivatását betölteni nem képes. Viszont azonban azt kívánni, hogy az ügyvédet olyan korlátlan szólásszabadság illesse meg, amely a törvény keretét is meghaladja,, nyilvánvaló, hogy nem egyeztethető össze egy jogállam rendjével. (Horváth Zoltán: Senki sem kívánja.) Engedelmet kérek, én hallottam ezzel a szakasszal (kapcsolatban erős megjegyzéseket, hogy ez visszafejlődés az 1,874. évi törvénnyel szemben, amely kimondotta azt, hogy az ügyvédet ügyfele védelmében teljes szólásszabadság illeti meg. (Dulin Jenő: Helyes, hogy 'benne van a javaslatban!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. vitéz Balogh Gábor: Kérek öt perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak hozzá járulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. vitéz Balogh Gábor: En ebben a szövegezésben, ebben a kodifikációban semmiféle sérelmet nem látok, mert ha azt a különbséget veszem, hogy az 1874. évi törvényben az volt benne, hogy teljes szólásszabadság, ebiben a javaslatban pedig az van benne, hogy szólásszabadság: 'akkor e között a két szabályozás között semmi néven nevezendő tartalmi különbséget nem látok, (Dulin Jenő: Most helyes a szövegezés.) legfeljebb a kodifikáció kozmetikája — hogy úgy fejezzem ki magam — mutat különbséget. Itt tehát a javaslat nem sérti a szólássszabadságrot. (Dulin Jenő: Most nem, csak az eredeti volt rossz!) Az ebből a szempontból elhangzott ellenvetések tehát nem állanak meg. Összefoglalva mindazt, amit bátor voltam. elmondani,, én úgy látom, hogy^ ez a javaslat a mai rendkívül nehéz gazdasági viszonyok között lehetőséget hoz arra, hogy az ügyvédek társadalmának, az ügyvédi osztálynak lesújtott helyzete valamiképpen megjavulhasson. Nem látom a javaslatot olyannak, hogy akár az ügyvédek hivatásbeli jogait, akár az ügyvédi autonómia jogait megrabolná; ellenkezőleg olyan elvi intézkedéseket fiátok benne, amelyeik úgy a jogkereső közönség, mint a közérdek és az ügyvédek egyeteme szempontjából célravezetőek és ezért a javaslatot a tárgyalás alapjául általánosságban elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Horváth Zoltán képviselő úr! Horváth Zoltán: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) vitéz Balogh Gábor t. képviselőtársam felszólalásának jórészével — aho.1 az ügyvédek gazdasági bajlairól és igényeiről beszélt — egyetértek, beszédének azzal a részével azonban, amelyben nem látta az ügyvédi önkormányzatot sértve, legnagyobb saj-