Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-163

260 Az országgyűlés képviselőházának 16 szagon egy millió lakosra 718, Ausztriában pedig 497 ügyvéd esik. Ez igaz, de tisztelettel kérem, legyünk igazságosak. A minisztériumokban a tisztviselők létszáma például milyen aránytalanul megnövekedett a csonka hazában a nagy-magyarországi létszámhoz viszonyítva. Ha az ügyvédségnél a túlzsúfoltságot rossznéven vesszük, akkor meg kell néznünk az érem másik oldalát is és meg kell látnunk, hogy például' Svájcban a minisztériumok mind bentvannak egy-két épületben (Lázár Andor igazságügyminiszter: Ott kantonális igazgatás van!) Több tisztviselő van nálunk a megyékben községekben, mint Svájcban egy egész kantonban. Ezek nem titkok, nem rejtélyes dolgok, hanem köztudomású tények. Mindenki tudja, hogy túl vagyunk adminisztrálva. T. miniszter úr, méltóztassék a saját minisztériumában is utánanézni ennek a dolognak, ez az aránytalanság, ez a túlzsúfoltság ott is megvan. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Nem győzik a munkát!) Ha végignézek bármely minisztériumot, vagy főispáni hivatalt, vagy járásbíróságot, ezt látom és éppen ez eredményezi azt, hogy nem győzik a munkát, mert mindig jönnek, kitermelődnek akták, rendeletek és odajutunk, amint itt ezt egy ügyvéd mondta, hogy ma már az ügyvéd sem ismeri ki magát a sok különböző rendelet és törvény között. A miniszter úr ezt a kérdést úgy akarja megoldani, hogy ha a kamara meghallgatása után megállapítja, hogy valamely helyen a lakosság arányszámához, gazdasági helyzeténez viszonyítva sok az ügyvéd, javaslatot fog tenni és le fogják zárni a felvételt. Akkor majd jön a kihalási sorrend és az ügyvédjelöhtek, akik minden képesítés birtokában vannak, várni fogják, hogy mikor hal ki az előttük lévő, akinek a helyébe bekerülhetnek. Mélyen t. miniszter úr, ezt nem tudom magamévá tenni. Felmerül itt egy másik kérdés is és ez az, hogy miért van ós volt Magyarországon mindig több ügyvéd, mint máshol. Legyünk őszinték és legyünk tisztában azzal, hogy a magyar szeret pereskedni. Ezt mutatják a régi nagy perek, de mutatják a mai perek is. Ma is vannak peres atyafiak, akik sokszor az ügyvédi tanács ellenére is pereskednek. Bonyolult a perrendtartás is — amint már említettem — és örömmel hallottam, hogy új pererndtartással lógnak jönni. Azt is figyelembe kell venni, hogy ma a gazdasági helyzet katasztrofális és éppen ezért mindenki, akinek a legcsekélyebb reménye van valamire, mondjuk egy anyagi követelésének érvényesítésére, az perel. Ebből a törvényjavaslatból hiányzik az, amit én a falu szempontjából szükséegsnek tartanék Brogli t. képviselőtársam tiltakozása ellenére és ez az okiratszerkesztési kényszer törvénybeiktatása olyan helyeken, ahol ügyvéd van. Megmondom, miért mondtam ezt. Egy kúriai döntvény szerint a jegyző nem felelős azért az okiratért, amit szerkeszt, mert miként a kúriai döntvények mondják, ő csak írásba foglalja azt, amit a felek mondanak. . Nálunk megtörtént a szomszédságban egy adásvétellel kapcsolatban az az eset, hogy a jegyző készítette el az adásvételi szerződést, de abból 1—2—3—4 helyrajzi szám kimaradt, s .ebből azután olyan perlavina lett, hogy csak ^hosszú esztendők után tudták ezt a kérdést tisztázni. Vagy felhozok egy másik esetet. Végrendeletet csinált egy atyafi nálunk és a jegyző — nem ismervén kellően a végrendeletre vohatkozó törvényeinket — rossz tanukat fogadott el. Három tanú volt, közülük is az egyik '. ülése 1936 november 20-án, pénteken. elfogult volt (Bródy Ernő: Egy másik rokon volt!), a másik rokon volt és kész volt a perek légiója. Pedig ügyvéd volt abban ia faluban nem is egy, nem is kettő. Ha ai t. 'miniszter úr bevenné a törvénybe, hogy ilyen esetekben az okiratszerkesztéöi kényszer meglegyen, ez bizonyos mértékben javítana az ügyvédség helyzetén. A jegyzőnek úgyis van elég dolga és elég más leiadata és kötelessége. Ez jogászi dolog és egy csomó pernek, veszekedésnek és haragnak lehetne kihúzni a méregfogát, ha azokban a községekben, ahol ügyvéd van, meglenne az okiratszerkesztési kényszer. Ezt a falu érdeke is így kívánja, mert abban az esetben, ha ügyvéd csinálta volna az előbb említett szerződéseket, nem történtek volna meg azok az anomáliák. (Csór Lajos: Nem lehet ezt általánosítani!) Nincs azután eléggé definiálva, mit kell az illetékes kamaráknak a lakosság számánál alapul venniök és a gazdasági helyzethez képest mikor lesz az ügyvédek száma magas és mi lesz az arányszám. Hasonlóképpen aimult ülésen szóvátette Duiin képviselőtársam azt a bizonyos sokat emlegetett 44. §-t is. Én is csatlakozom hozzá. Ennél tág magyarázati lehetőség van arra, mi az a jellem, amely kell, mi az az egyéniség, amely kell, mi az az erkölcsi tulajdonság, amely képessé tesz valakit arra, hogy ügyvéd legyen. Ezek olyan tág meghatározások, hogy ha akarom, így magyarázom, ha akarom, úgy magyarázom. Hallottuk az itteni beszédekből, hogy a joggyakorlat már a, múltban kifejlődött, kialakult ezekben a kérdésekben. Tisztelettel kérdem, ha valaki tényleg a principálisnál volt mint jelölt, ha letette á vizsgát, 'működött az talán nem rendelkezik mindenképpen ezekkel a kellékekkel? A 77. § a jós-szakasz. Mélyen t. miniszter úr, nekem mint képviselőnek is és valamenynyiünknek szomorú tapasztalataink vannak e téren a falusi életből, hogy amikor az emberek jönnek hozzánk a panaszaikkal, mindig úgy állítják be a dolgot, — ez emberi gyöngeség — hogy nekik van igazuk. Eddig a gyakorlat az volt, t. miniszter úr, hogy az ügyvédek nem foglalkoztak a tanúval, mert ez a rábeszélés vagy a hamis tanuzásra való rábírás különböző következményeivel járt volna. Egyszerűen elfogadták azt, amit a fél mondott De mi fog ebből következni, ha majd ezeket írásban is kell neki adni s különösen akkor, ha majd jogtalan és alaptalan igénynek minősítik azt, amit az ügyvéd a maga felének előadása alapján jogosnak véleményezett. A perben, amint nagyon jól tudjuk, mindig két fél van: az egyik nyer, a másik veszít. Miért hozzuk az ügyvédet abba a kellemetlen helyzetbe, hogy jósolni legyen kénytelen, hogy mi fog következni? Talán még arra is rákényszerítik majd, hogy foglalkoznia kelljen a tanukkal, akiket eddig teljesen elhanyagolt és akikkel nem kellett foglalkoznia. Mondom, egy csomó kellemetlenségnek, egy csomó feljelentésnek, egy csomó rágalmazásnak lesz melegágya ez a sokat emlegetett, sokat kifogásolt szakasz. A magam szempontjából is mindenképpen helytelenítem a 82. § fogalmazását, hogy t. i. tilos t az ügyvédnek nyilvánvaló jogtalan és alaptalan igény érvényesítésére vállalkoznia. Tegnapi beszéde során Dulin képviselőtársunk rámutatott különböző ügyekre, amelyek részint a valorizációs perek kapcsán álltak elő, részint más igények érvényesítésekor, amelyekre eleinte nem mertek gondolni, de ame-