Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-163

benne van a javaslatban. (Lázár Andor ígazságügyminiszter: Nagyon helyes, hogy benne van! — Dinnyés Lajos: Ki az egyéniség?) Ki megy oda? Ki kéri az ügyvédi kamarába való felvételét? Az az ügyvédjelölt, aki kiállta a cenzust, letette a vizsgát, akinek már maga a főnöke kiadta a bizonyítványt, hogy kifogástalanul viselkedett, tehát mindenki meggyőződött arról, hogy elméletileg és gyakorlatilag megfelelő. Most még külön ilyen rugalmas kaucsuk-paragrafust, mint ez az egyéniségről szóló szakasz, tesznek be. Ki fog erről meggyőződni és milyen módszerekkel? (Fábián Béla: Nekem mint ügyvédjelöltszövetségi elnöknek volt egy fegyelmi ítéletem. Bizonyosan nem vettek volna fel!) A fiatalkorú bűnösöknél környezettanulmányt végeznek. Környezettanulmányt fognak itt is tartani? Miután a királyi ügyésszel is közlik ezt a felvételi határozatot, ezzel az egésznek policiális jelleget adnak, holott én azt hiszem, ha valaki leteszi a vizsgát, ha valaki ügyvédjelölti munkája alatt kifogástalanul viselkedett, akkor azt minden további nélkül fel kell venni az ügyvédi karba, nem kell itt újabb gátakat és újabb akadályokat támasztani. A mélyen t. miniszter úr ebbe a javaslatba átvette az 1934. évi törvényből a tagdíjnemfizetés következményeit. En már akkor, abban az időben, amikor ezt tárgyalták, felemeltem a szavam ez ellen, mert én plutokratikus jellegűnek tartottam azt, ha vagyoni cenzushoz kötik a működést valamely szabad pályán. Egy képviselőnél nem kérdezik azt, hogy kifizette-e az adóját. Semmiféle más téren nem alkalmazzák a vagyoni cenzust, egyedül az ügyvédség terén. (Dinnyés Lajos: Az orvosoknál is bevették!) Az orvosoknál is bevették, de ott olyan csekély tagdíjat fizetnek, hogy ez az elvi kérdés át van törve. Továbbmegyek. Itt van a lakáskérdés. Ezt szintén nem tartom a magam részéről helyesnek. Ha rendes viszonyok között a mélyen t. miniszter úr azt kívánná, hogy egy ügyvéd elegáns lakásban lakjék, ne tartozzék sem tagdíjjal, sem nyugdíjintézeti járulékkal, (Fábián Béla: Kamásnit hordjon!) hogy egy ügyvédnek összes dolgai és viszonylatai rendben legyenek, még az is nehéz, hát még ilyen rettenetes viszonyok között, amilyenben ma élünk! Lehetséges lesz, hogy mert | valakinek nincs meg a lakása, kitörlik az ügyvédek névjegyzékéből. Már az igazságügyi bizottságban mondtam és itt újra felemlítem, hogy Deák Ferenc szállodai szobában lakott. Albérlő volt és szállodai szobában lakott, tehát kétszeresen nem lehetett volna az ügyvédi karba felvenni azt a legnagyobb ügyvédet, aki Magyarország bölcse volt. T. Ház! Még egy szakasz van, amely ellen szintén a legnagyobb mértékben tiltakozom. Azt mondja a 4. hogy nem lehet felvenni azt, aki ellen a csődnyitást a vagyon hiánya miatt nem rendelték el, vagy akivel szemben a csődöt vagyon hiánya miatt megszüntették. Ez a kifogás azután már egészen szokatlan. Látom a képviselőválasztásokról szóló törvényben, hogy_ nem lehet képviselő az, aki csődben van. Látom egyéb törvényekben, például az orvosi kamaráról szóló, a mult évben alkotott törvényben, hogy aki gondnokság alatt áll, az nem működhet, de itt beveszik a kényszeregyezséget is, ami sehol máshol nincs. Ez azonban nem elég. Ha a vagyon hiánya miatt nem nyitják meg a csődöt, azt is beveszik a működést tiltó kritériumok közé. Engedelmet kérek, ez nagyon súlyos dolog. Elvégre az ügyvédi rendtartás nem arra való, hogy itt a hitelezőknek egy eldorádóját avassa fel, nem arra való, hogy itt az ügyvédnek anyagi dolgait rendbehozzák. Sem a kereskedőknél, sem az iparosoknál, sem semmiféle lateiner pályán ezek a kikötések nincsenek. Hát éppen az a szerencsétlen ügyvéd van olyan helyzetben, hogy neki tökéletesen adósságmentesnek kell lennie, neki fényes lakást kell kimutatnia? Éppen az előttem szólott t. barátaim mondták, hogy a legminimálisabb életszükségleteiket nem tudják kielégíteni és akkor jön ez a rendtartás és a legsúlyosabb feltételeket állítja fel velük szemben. (Fábián Béla: Mindez miből? — Farkas István: A javaslat a gazdagokank kedvez, a szegényeket kilöki! — Fábián Béla: Már nagyon nehezen lehet klienst találni! Kihalófélben vannak a kliensek!) T. Képviselőház! Tovább megyek. Ez a törvényjavaslat az ügyvédi társadalommal szemben egyáltalában a legteljesebb bizalmatlanság álláspontján áll. Itt van például a törvényjavaslatnak a főfelügyeletre vonatkozó része. E szerint a rész szerint az ügyvédi kamarának nemcsak a költségvetését, hanem már a költségelőirányzatot is be kell küldeni az igazságügyminiszterhez és amennyiben a miniszter' ezt gazdasági szempontból nem tartja megfelelőnek, abban az esetben miniszteri biztost küldhet ki. A 43. § már tovább megy. Ezt a sokat vitatott 43. §-t különben egészen odáig, hogy (olvassa): »Az igazságügyminiszter hivatalból megsemmisítheti az ügyvédi kamara határozatát, ha az törvénybe vagy más jogszabály rendelkezésébe ütközik, vagy ha a határozat nem áll összhangban az ország nemzeti jellegével® aláírom, mert ezek mind természetes követelmények, nem is kellene beszélni róluk. Azt azonban, ami ezután következik, hogy »vagy veszélyezteti az önkormányzat békés működését« nem tudom aláírni, mert ez megint alkalmat ad a miniszternek olyan beavatkozásra, amely miatt ezt a szakaszt gumi- vagy kaucsukparagrafusnak szeretem nevezni. Most jön a konzekvencia. Azt mondja továbbá ez a 43. § (olvassa): Ha az ügyvédi kamara ismételten ugyanazt a határozatot hozza, amelyet az igazságügyminiszter megsemmisített, vagy a törvénnyel, vagy más jogszabállyal nyíltan szembehelyezkedik ...« — ez rendben van — »... vagy az állam érdekét veszélyeztető magatartást tanúsít...« — ez is rendben van, de most jön az, amit kifogásolok — »...vagy a hatáskörébe tartozó tennivalók elvégzésére tartósan képtelenné válik, az igazságügyminiszter a kamara önkormányzatának felfüggesztésével a kamarához miniszteri kiküldöttet rendelhet ki.« Az előbbi esetben tehát miniszteri biztost, most pedig miniszteri kiküldöttet rendelhet ki a miniszter. Így fest az az autonómia, amelynek védelmében készült ez a törvényjavaslat. T. Képviselőház! Az én igen t. előttem szólott barátom dicsérte a helyettes ügyvédi intézményt. Én nem tudom dicsérni, ellenkezőleg: a jogegyenlőség szempontjából a legsúlyosabb hibának tartom, mert másodosztályú ügyvéddé tesz olyanokat, akik ugyanolyan kvalifikációval rendelkeznek, mint a többi ügyvéd és azokat, akik az ügyvédi vizsgát éppen úgy letették, akik elméletileg és gyakorlatilag éppen