Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-163

Az országgyűlés képviselőházának 163. úgy kiállták a próbát, az életben odataszítják a második helyre. Ebből furcsa helyzetek fognak keletkezni. Nézzük csak, mit mond a tör vényjavaslat az ügyvédhelyettesről, mit tesz fel szegényről. Azt mondja a törvényjavaslat. (olvassa): »Az olyan ügyvédet, aki nem kíván ügyfeleket önállóan képviselni...« — szóval a javaslat szerint nem kíván, pedig dehogy nem kíván szegény, csak nem jut hozzá — »... hanem kizárólag valamelyik ügyvédi kamara névjegyzékébe felvett ügyvéd helyetteseként kíván eljárni, az ügyvédi kamara a helyettes ügyvédek névjegyzékébe jegyzi -be.« Nézzük, milyen előnyei vannak ennek. Nem fizet tagdíjat, nem kell felvétetnie magát a nyugdíjintézetbe, csak akkor, ha külön akarja; nem szükséges kimutatnia a lakást és nem szükséges kimutatnia mindazokat, amiket az ügyvédektől megkívántak. (Fábián Béla: Lehet ágyrajáró!) Lehet ágyrajáró, lehet albérlő. Tehát ugyanazon kvalifikáció jú és hivatása emberek között teljes és tökéletes megkülönböztetést tesznek, amit a jogegyenlőség szempontjából nem fogadhatok el. Ez megint a szegény emberek felett való plutokratikus jelleget ad ennek a javaslatnak. Aki anyagilag bírja, az majd nyit ügyvédi irodát, ellenben a szegény, de tehetséges ügyvéd irodát nem nyithat, hanem oda lesz szorítva az ügyvédhelyettesek közé másodosztályú polgárnak, (Fábián Béla: Proletarizálják a kart!) Ez hamis helyzetet fog teremteni azért, mert egy ilyen ügyes ügyvédhelyettes fog majd^ magának egy ügyetlen ügyvédet és megfordítva: egy ügyes ügyvéd ki fog használni egy ilyen ügyvédhelyettest, a végletekig. Teljesen hamis tehát a helyzet a törvény legalizálásával és a törvény előírása alapján. (Fábián Béla: így van!) Menjünk tovább, most jövök a jóslási szakaszhoz. (Dinnyés Lajos: Papagály-szakasz!) Méltóztatnak ismerni, nem kell itt ismertetni. (Fábián Béla: Elkábítják az ügyvédeket, háromlábú székre ültetik, gázt eresztenek reájuk és jósolnak.) A jóslási szakasz előre meg akarja mondatni az ügyvéddel, hogy miket fog csinálni, közben pedig elfelejtkezik arról, hogy ki annak az ellenfele a perben személyileg és ki ügyvédileg. Mert nagyon sok függ attól, hogy ki az az ellenfél, milyen a pszichológiája és milyen ember, vájjon nyugodt ember-e, vagy ideges és izgága ember az az ügyvéd. Vájjon az az ügyvéd, aki rendelkezésére áll, miket csinál, milyen el nem képzelt dolgokat. Akik az ügyvédi gyakorlatban benne élnek, tudják, hogy nem lehet kiszámítani, mit csinál a fél, mit csinál az ellenfél, mit csinál az ellenfél ügyvédje és mit csinál a bíró. Honnan vegyem én mindezt a jóstehetséget ahhoz, hogy előre megmondjam, megállapítsam és kiszámítsam, mik fognak következni és megállapítsam ezeknek arányát, mértékét és rendjét. (Fábián Béla: Egy egyenlet öt ismeretlennel!) Ilyen jósok nem vagyunk és nincs is szükség erre. Ha a képviselőház megengedi, be fogok mutatni egypár fegyelmi határozatot. Ma az ügyvéd fegyelmi felelősség alatt áll a régi törvény alapján. A régi törvény alapján az ügyvédnek minden ge«ztiójára megtalálták &• megfelelő eljárási módot: az ügyféllel szemben való viszonyára, a bírósággal szemben^ való viszonyára. Még a magánéletében is turkálnak, még a magánéletét sem engedik nyugodtan leélni, mert a fegyelmi bíróságok még abba is belevavatkoznak. Ne tessék tehát félni, hogy itt ülése 1936 november 20-án, pénteken. 255 visszaélés történhetik, mert a fegyelmi bíróság ott van és rögtön nyomon követi a visszaélést. Méltóztassék megengedni nekem, hogy e tekintetben necs'ak általánosságban beszéljek, hanem bemutassak egy pár fegyelmi ítéletet. Itt van egy fegyelmi ítélet, amint majd a tényállás mindjárt kiderül a következőkből (olvassa): »Az ügyvédi állás olyan széleskörű kvalifikációt feltételez, amely nemcsak a törvény és jog, de az életviszonyok teljes ismeretét is megkívánja-. Az életviszonyok megítélésénél köteles az ügyvéd a jóerköícs szabályait szemelőtt tartani. Ott, ahol a törvény és a jog némi hézagokat hagy, magas erkölcsi hivatottságánál fogva ezeket a hézagokat a törvény és jog intenciójának megfelelően kell betöltenie. Az ügyvédi hivatás teljes félreismerését jelenti az olyan magaviselet, amit a panaszlott ügyvéd tanúsított. Az ügyvédi hivatás egyik fő ékessége a szegények és jogtudatlanok védelme és felvilágosítása arról, hogy mihez van joguk. Panaszlott ügyvéd, aki a vasutasok jótékonysági egyletének ügyésze, gesztió jávai éppen az ellenkezőjéről tett tanúságot. Azért kereste fel ezeket a falu szegényeit, hogy magának jogosulatlanul nagy hasznot szerezzen. Ő, aki tudta, hogy ezeknek a szegényeknek joguk van törvényes illetményre, úgy állította be magát, mint akinek ezt köszönhetik. Nem világosította fel őket. mihez van joguk, hanem meglepetésszerűleg közölte velük az eredményt, amelynek hatása alatt panaszosok oly jogokról mondtak le. aminőkről érett megfon; tolás után nem mondtak volna le. A fegyelmi bíróság állandóan követett gyakorlata az ügyvédi etikába ütköző magaviseletnek minősíti az ügyvéd oly cselekményét, amely az ügyfél tapasztalatlanságát és járatlanságát arra használja fel, hogy a maga részére aránytalan magas díjat köt ki. Ali ez különösen oly esetekre, mikor ez a díj egy szegény, gyámolításra szoruló egyén, vagy hozzátartozóinak életfenntartásához szükséges összeget terhel.« Méltóztatnak látni ebből, hogy az ítélet az összes esetekre megmondja, mi volt a hiba és megvan a megtorlás is. Itt van egy másik fegyelmi eset, amikor magas díjazásról volt szó. (Olvassa): »Panaszlott oly díjlevelet vett magának panaszostól, hogy amennyiben sikerül neki a pert végleg megnyernie, a per tárgyát képező ingatlanrész fele őt fogja megilletni. Panaszlott ezen cse

: lekménye súlyosan sérti annak az ügyvédi karnak becsületét, melynek tagjai mindenkoron szeretettel, odaadással és önzetlenül vettek pártfogásukba azt a jogsegélyre szoruló egyént, aki részére ők pártfogóul kirendeltettek. Az ügyvédi kar egyeteme _ nem egyszer mutatott rá eme nemes gesztiójára, ezen emberbaráti kötelességének becsületes tel;jesite

: sere, úgyannyira, hogy a hatóságok az ügyvédi karnak ezen erényét mindenkor el is ismerték. Tudott, mert tudnia kellett panaszlottnak is erről, tudnia kellett arról, hogy az ügyvédi kar féltékenyen őrzi ezen erényét és a legszigorúbban megtiltja tagjainak, hogy az ily pártfogolttól díjazást kö vetél jenek«. T. Ház! Egész sorát hozhatnám fel az ilyen fegyelmi ítéleteknek. Itt igen érdekes dolgok vannak. • Az ember csodálkozik ezeken.

r Egy ügyvéd a fellebbezésében azt írta egy ítéletről (olvassa): »Hogyan merészkedik a bíróság egy ügyben ilyen ítéletet hozni? Az : ember esze megáll, amikor az ilyen indokolást olvassa«. Természetesen kimondották ellene a fegyelmi ' vétséget.