Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-163

Az országgyűlés képviselőházának 163. Itt nyilvánvalóan nem érvényesült a szükség-létnek, a keresletnek ós a kínálatnak a törvénye, mert ez egyáltalában nem olyan természetű alakulása volt az életnek, amely ezek alá a gazdasági törvények alá volna szubszummálható. (Ügy van!) A jogi forgalom egy egészséges, jólkereső és gazdaságilag megalapozott társadalomban úgyszólván korlátlanul fokozható, mert az ilyen társadalomban az életviszonyok különféle oldalainak fejlődése ós kedvező alakulása &. jogi forgalomnak olyan nagy lehetőséget ad, ami az ügyvédeket képes munkával ellátni és csak az olyan társadalomban, ahol a pauperizmus túlteng, ahol a kereseti lehetőségek túlságosan is restringálva vannak, nem követkézhetik ez be és ott állhatnak elő csak olyan elfajulások, hogy az ügyvéd munkaalkalmat keresve kénytelen lesz koholni jogeseteket, ami természetesen egy egészséges, gazdaságilag megalapozott társadalomban úgyszólván ki van zárva. Mindettől eltekintve, a már kifejtettek ala,pján, azért, mert a korlátozás bevezetésétől azt várom, hogy az ügyvédi nyomor, ha nem is pillanatnyilag, de belátható időn belül enyhülni fog ós azért, mert az ügyvédek számának korlátlan túlszaporodásától a nemzeti társadalom károsodását is várom és féltem, elvileg a korlátozás megengedne/tősége, mellett foglalok állást és helyesnek tartom azt, hogy az ügyvédi pályára ne lehessen korlátlan számban felvenni jelentkezőket. Rátérve azonban annak módjára, hogy hogyan óhajtanám ezt a korlátozást végrehajtani, én ebben a tekintetben nem tudok, t. Ház, a javaslattal egyáltalában egyetérteni. A törvényjavaslat két helyen állít fel a korlátozás mikéntjére vonatkozó szabályokat. Most már az igazságügyi bizottság szövegével, mint autentikussal foglalkozom és 45. §-ának második pontjával. A 45. § második pontja a bizottsági szöveg szerint ezt mondja (olvassa): »Az ügyvédi kamara névjegyzékébe csak azt... lehet felvenni stb., stb , akit egyénisége, jelleme és erkölcsi tulajdonságai az ügyvédi hivatás sikeres .gyakorlásához nélkülözhetetlen bizalomra méltóvá tesznek.« Előrebocsátom, hogy az én felfogásom szerint is az ügyvédnek az átlagos erkölcsi mértéket meghaladó mértéket kell kiállnia és olyan kritikát is el kell bírnia, amely meghaladja a kritikának átlagos méreteit. Ezt & javaslatot mégsem tudom magamévá tenni és végtelenül fontosnak tartanám, ha a mélyen t. igazságügyi miniszter urat rá lehetne 'bírni arra és meg lehetne győzni arról, hogy ezt a bekezdést egyszerűen hagyja el

% Meg is mondom, hogy miért. Előzetesen senkiről sem lehet a jellemet határozottan megállapítani. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Csak hosszú praxis után!) Példákkal fogok szolgálni, mélyen t. igazságügyminsizter úr, mert igen komolyan és mélyen szeretném ezt a dolgot tárgyalni, mivel ez nagyon fontos része a javaslatnak. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Ügy van! Meg is köszönöm!) Nincsen bizottság, ha még olyan elfogulatlan, tisztalelkű és jószándékú is, amely ennek a követelménynek eleget tudna tenni. Amikor a törvényjavaslatnak ezt a részét olvastam, katonai szolgálatom idejének egy eseménye jutott eszembe, amely azóta is nagyon sokszor eszembe jutott. Volt nekem egy feljabbvalóm a háború előtt, egy vezérkari száKÉPVISELÖHÁZI NAPLŐ. X. ülése 1936 november 20-án, pénteken. 243 zados, aki egy magánbeszélgetés alkalmával egyszer azt mondta nekem, az akkor tartalékos hadnagynak, hogy az az ember, aki a katonaságnál a századosi rangot elérte, már feltétlenül gentleman, mert az annyi szűrőn és annyi kritikán ment keresztül, mire a harmadik csillagot feli varrta a gallérjára, hogy annak jelleme már minden próbát kiáll. Mélyen t. miniszter úr, ugyanez a vezérkari százados a kommunizmus alatt hadosztályparancsnok volt nálunk, a kommün után emigrált és ma Moszkvában a vörös hadseregben mint tábornok teljesít szolgálatot. (Zaj a baloldalon. — Mojzes János: Különleges egyéni szűrője volt!) Nagyon sokan voltak, akik nem századosi rangig jutattak el, hanem eljutottak az alezredesi, meg az ezredesi rangig és mégis el tudott következni számukra az életnek egy olyan pillanata, amikor nem állották meg helyüket, amikor nem bizonyultak száz százalékos gentlemaneknek. Ezeket az embereket a katonai akadémián, alantas tiszti rangban, századosi rangban eltöltött éveken keresztül, nagyon sok szem figyelte, a katonai becsület kényes szabályai alatt állottak és mégis az életük derekán, vagy végén bizonyultak jellemgyönge embereknek. (Dulin Jenő: Linder Béla!) Mondok egy másik példát. Egy igen magasrangú bíró halt meg néhány évvel ezelőtt olyan körülmények között, — egy tisztességes emberek számára hozzá nem férhető helyen — amely körülmények kiábrándították az illető bíró összes tisztelőit és jóbarátait. Ez az úr évtizedeken keresztül szolgáltatta a jogot és az igazságot ^Magyarországon, a 'bírói kar köztiszteletben álló egyénisége volt és csak a halála volt az a pillanat, amely lerántotta róla a leplet, hogy még sem volt az a kristálytiszta jellem és az az abszolút karakter, akinek hittük. Ha 'az a szívroham véletlenül nem azon a helyen jön rá, hanem egy villamoson, vagy egy autóbuszon éri, akkor életének ezt a titkát magával viszi a sírba és akkor mindig mindenki azt hihette volna, hogy íme, ez a tiszta jellem példaképe, tündöklő mintája volt. De hány száz meg száz van ilyen, akiről csak élete vége felé derülnek ki a dolgok, hány magasrangú tisztviselő volt ilyen ember? Egy sikkasztás miatt bűnvádi eljárás alá vont autonómiai tisztviselőről is kiderült, hogy úgynevezett kettős életet élt. Hány ilyen ember van? (vitéz Szalay László: Ezek nagyon kivételes esetek! — Mojzes János: Még a menekültek pénzével sem tudtak elszámolni!) Miért pont az ügyvédjelölttől követeljük meg, hogy mielőtt az élet kapuján belépne, mielőtt a tollat kezébe vehetné és ügyvédi tábláját kitehetné, már olyan tűzpróbát álljon ki, amilyent más pályákon még a pálya befejezésénél sem követelünk meg. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Megköveteljük mindenütt mindenkitől!) Mélyen t, igazságügyminiszter úr, megköveteljük mindenütt. Most azonban rá kívánok itt mutatni a dolog meritumára: a jellemet én csak negatíve tudom körülírni, én csak azt tudom, hogy aki nem csinálta ezt, azt, vagy amazt, aki ellen nem merült fel ilyen vagy olyan, vagy amolyan kifogás, azt az ellenkező bizonyításáig jellemes embernek kell tartani. Én pozitív oldalról a jellemet meghatározni nem tudom. Nem tudom megmondani, — nem vagyunk iskolában — hogy a jellemben 6 egység, megbízhatóság, 10 egység szavahihetőség, 37