Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-163

242 Az országgyűlés képviselőházának 16 ügyminiszter: Ez igaz! — Mojzes János: Ezekben a perek-ben mennek tönkre az emberek!) hogyén azt hiszem, hogy ezen a téren is nagy általánosságban, de még összegszerűleg is megtakarítást jelentene az, hogyha az ügyvédségnek [kellene készítenie az ilyen okiratot. Az, hogy a kelet hiányzik arról az okiratról, vagy hogy az egyik fél eladási szándéka és a másik fél vevési szándéka nincs benne, ezek a kisebb hibák. Nem akarok megint részletekbe menő ismertetést adni, (Lázár Andor igazságügyminiszter: Ismerem a témát!) de tény^ hogy rengeteg ilyen okirat van. Engedje meg azonban az igazságügy miniszter úr, hogy felhívjam a figyelmét a jognak egy másik mezejére is, az árvaszéki jog szolgáltatásra. Teljes tisztelettel és elismerés • sel vagyok az árvaszéki ügyész urak működése iránt, de nyugodt lelkiismerettel merem állít ani, hogy ha az árvaszéki ügyködésben a kötelező ügyvédi képviselet be volna vezetve, igen sok árvát nem .tudnának a rokonai a vagyonából kiforgatni, akit most ki tudnak for gatni. (Szetsey István: Ez is igaz!) Kétségtelen tehát, hogy most az is megfontolás tárgya kell, hogy legyen, hogy nem volna-e helyes bevezetni itt is az ügyvédi kényszert. De ugyanez áll a pénzügyigazgatási jognak akármelyik terrénumára is, amelyek már mind-mind megérettek erre a rendezésre. Hogy ez ne jelentsen a jogkereső közönségnek új adót, új terhet, hogy ez ne jelentse a jogi for galomnak, a jogszolgáltatásnak megdrágítását, arra szolgáljon egy törvényhozási szabályozás, amely megállapítja az ezekkel kapcsolatos ügyvédi költséget. Kevés, de biztos költség és a törvényen alapuló költség jobb annak a^ ügyvédnek, mint a bizonytalan nagy költség, amelynek behajtása mindig nehézségekbe ütközik, a féllel szemben mindig kontroverziákat okoz és az ügyvéd és a fél közötti viszonynak a kiéleződését vonja maga után. Ha tehát ezeket a területeket, amelyeket — ismétlem — én csak példaképpen soroltam fel és amit nem tartok kimerítő felsorolásnak, az igazságügyminiszter úr szíves lesz megfontolás tárgyává tenni és szíves lesz azzal a gon dolattal foglalkozni, hogy nem volna-e helyes ezeken a területeken az ügyvédi képviseletet kötelezővé tenni, én azt hiszem, meg fogja tudni találni azt a gazdasági bázist, amely a mostani törvényjavaslathoz az erőt és az anyagi lehetőségeket megadja. T. Ház! Nem szabad abból kiindulnunk, hogy ez a nyomorúság, amelyben most élünk, sokáig vagy éppen örökké fog tartani, hiszen, hála Istennek, objektíven meg kell állapíta nunk, hogy Ibizonyos javulás máris van a gazdasági életben és ez a javulás állandó irányzatot mutat, nekünk tehát tekintettel kell lennünk egy ilyen javulási irányzatra és malmost a szerint kell számításainkat megcsinálnunk, hogy ha ez a javulás bekövetkezik, akkor tudjuk majd, hogy miképpen lehet azt a jogkereső közönség és az ügyvédség érdekeinek összeegyeztetésével a jogszolgáltatás szem pontjából kihasználni. Befejezem beszédemnek azt a részét, amelyben azzal foglalkoztam, ami a javaslatból hiányzik. Most rátérek a javaslat néhány alapelvének bírálatára. Nem kívánom a javaslat egyes intézkedéseit végig követni, erre talán lesz módom a részletes tárgyalás során, másrészt pedig úgyis felszólalások hangzottak már el, amelyek inde et unde megvilágítot'. ülése 1936 november 20-án, pénteken. ták a, helyzetet, így időfecsérljésnek tartanám most ezekkel foglalkozni, de foglalkoznom kell a javaslat néhány alapelvével, amely, hogy úgymondjam, ennek az egész törvényjavaslatnak essentiáját teszi. Talán a legfontosabb tíjítás az egész törvényjavaslatban a zártszám kérdése.. Eddig az volt a helyzet, hogy elvileg korlátlan volt az ügyvédi kamarába felvehető ügyvédek száma. Ezzel szemben a lényeges változás az, hogy ez a szám ezután elvileg korlátozható lesz. Hogy a gyakorlatban erre sor kerül-e, mikor és milyen mértékben, azt majd a végrehajtás, az élet fogja megmutatni, pillanatnyilag csak az elvi különbség, az, elvi korlátozhatóság forog fenn, az eddigi elvi korlátlansággal szemben. A felvétel korlátozását illetőleg két kérdéssel kell foglalkoznom: az egyik a korlátozás megengedhetősége, a másik pedig a korlátozás végrehajtásának módja. Majdnem azt mondhatnám, hogy az utóbbi fontosabb, mint az első. Ha áll az a latin megállapítás, hogy forma dat esse rei, akkor fokozottan áll itt. Hogy a logikai sorrendet megtartsam, mindenekelőtt azzal a kérdéssel óhajtok foglalkozni: megengedhető-e a létszám korlátozása elvi szempontból, igen, vagy nem? Ennél a kérdésnél az indokolásnak egy roppant érdekes szempontját veszem figyelembe. Az indokolás ugyanis élénken tiltakozik az ellen, hogy materiális kérdésnek fogjuk fel az íiiigyvédkérdést. Folyton hangoztatja a kérdés szellemi ós erkölcsi oldalait és nagyon helyesen arra mutat rá, hogy nem szabad elsősorban anyagi kérdésnek tekinteni ezt a kérdést, hanem elsősorban az erkölcsi és szellemi szempontokat figyelembevéve kell az ügyvédség problémáival foglalkozni. A javaslat ennél a kérdésnél mégis mellékfordulatot vesz, a kereslet és kínálat közgazdasági törvényét applikálja az, ügyvédi munkába. Az indokolás 39. oldalán a következőket olvashatjuk (olvassa): »Az ügyvéd hivatása a társadalom jogi szükségleteinek kielégítése., Ezeknek a szükségleteknek mértéke — legnagyobb részben — az élet gazdasági viszonyainak függvénye; a szükségletek felmerülése s azok kielégítése körül tehát a gazdasági alapzat szükségszerűen kifejezésre juttatja a gazdasági élet egyik törvényszerűségét, a kereslet és kínálat alakító hatását. Megszűnik az egyensúly, ha az alakító tényezők közül akármelyik túlsúlyra jut.« Ez tehát annyit jelent, hogy az ügyvédi tevékenység folytatására a javaslat szerint a közgazdaságtannak a keresletre és kínálatra vonatkozó törvényeit alkalmazzák megfelelő módon. Ezt a felfogást nem tudom magamévá tenni. Nem tudom magamévá tenni azért, mert a szellemi tényezők alakulásai nem követik a gazdasági szabályokat, függetlenek, akárhányszor ellentétben állanak azokkal. Legyen szabad rámutatnom egy példára. Előfordult konkrét tény az, hogy valakinek gazdag hozzátartozói haltak meg Amerikában, de nem volt róla tudomása. Összetalálkozott egy ügyvéddel, aki véletlenül újságolvasó ember és aki a név azonosságából arra következtetett, hogy valami kapcsolat lehet a kettő között. Felhívta a figyelmet erre a körülményre és meg is történt végeredményben, hogy az illető bizonyos hagyatékhoz juutt, ami' az ügyvéd figyelmeztetése nélkül nem következett volna be.