Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.
Ülésnapok - 1935-163
Az országgyűlés képviselőházának 163. az ügyvéd. Valóban az első rosta, amelyen a bíróság elé kerülő ügyek keresztülmennek, maga az ügyvédi iroda. Maga az ügyvédi iroda az. amely az elsőfokú bírálatot, gyakorolja a felett, hogy valamely ügy bíróság elé V íi ?~£s ha igen ' mil y en formában vihető oda, tehát az ügyvédek működését szabályozni hivatott rendtartás kihat az állam egész jogszolgáltatására, a törvények alkalmazására és éppen azért rendkívüli fontossággal bír a nemzet életében- De nem is rövid időre szólnak ezek a javaslatok. A miniszteri indokolás azt is kifejezi, hogy ha ez a javaslat előreláthatóan törvényerőre emelkedik, nemzedéken keresztül' fogja szabályozni az ügyvédek működéséi, tehát hosszú időre előre alkotunk törvényt. Kétszeresen fontos tehát, hogy nézzünk körül mindenekelőtt abban a kérdésben, alkalmasak-e a mai idők ennek a kérdésnek új törvényhozási szabályozására. T, Ház! Mik azok a tényezők, amelyek a jogpolitikai adottság pillanatnyi helyzetét meghatározzák, mik azok a tényezők, amelyek annak a kérdésnek eldöntésénél, hogy ez az idő alkalmas-e ilyen törvény meghozatalára vagy sem, tekintetbe jöhetnek! Az első szempont szerintem egy kétségtelenül meglévő és le nem tagadható ügyvédellenes hangulat. Nem szorulunk arra, hogy ezt tekintélyekkel bizonyítsuk, de legyen szabad rámutatnom arra. hogy az előadó úr előadói beszédében kétségtelenül szintén konstatálta, hogy van egy üyen ügyvédellenes tendencia. (Csikvándy Ernő: Nincs ügyvédellenes hangulat, hanem bankügyészellenes hangulat van.) Ugyanezt megállapították az eddig előttem szólott t. képviselőtársaim is. T. Ház! Egy bizonyos ügyvédellenes irány zatot — a világért sem mondom azt, hogy rosszhiszeműen vagy szándékosan — kétségtelenül meg lehet állapítani a 15 év óta alkotott törvényekben is. Nem akarok itt ezzel a sérelemmel hosszabban foglalkozni; ha egyszer erre a közeljövőben alkalom adódik, talán egy interpelláció keretében, nyújtom át az igazságügyminiszter úrnak azt a csokrot, amelyet ki lehet válogatni a hatályban lévő és az utóbbi években hozott törvényekből, amely csokor beszédesen fogja bizonyítani azt, hogy tényleg egy bizonyos, az ügyvéd hivatásának gyakorlását megnehezítő tendencia van elrejtve igen sok törvényben. Most a kérdésnek nem ezzel a részletével akarok foglalkozni, mert ez úgyszólván, mint nem vitás tény áll előttünk, inkább ennek az okával szeretnék röviden foglalkozni. Azok az értékes felszólalások, amelyek ebben a kérdésben elhangzottak, elsősorban Pinezich István előadó úr, azután Lányi Márton képviselőtársam igen értékes felszólalása, mind azzal próbálták ezt a meglévő hangulatot megmagyarázni, abból próbálták deriválni, hog'y az ügyvédek között akadtak és akadnak állandóan emberek, akik megbotlanak hivatásuk teljesítése közben, hibákat, sőt bűnöket követnek el s a közvélemény a maga kritikálatlanságában hajlandó általánosítani és hajlandó az egyesek hibáiért az egész foglalkozási ágat felelőssé tenni. Szerintem téves az a felfogás, amely ezt vitatja vagy állítja. Más foglalkozási ágaknál is fordulnak elő ilyen ballépések és a közvélemény mégsem általánosít ilyen szívesen. Hogy csak egyre mutassak rá, az elmúlt négy, öt vagy hat esztendőben egyes vidéki városokban tömegesen fordultak elő közvagyon ülése 1936 november 20-án, pénteken. 239 elleni deliktumok; polgármesterek, főtisztviselők ellen egymásután indultak meg bűnvádi ós fegyelmi eljárások és mégsem tapasztalhatta soha a közvéleményben járatos ós újságokat olvasó ember, hogy olyan hangulat alakult volna ki, hogy ezekután most már az egész adminisztrációt capitis deminutióval kell illetni, valami alsóbbfokú tényezőnek kell tekinteni. De más foglalkozási ágakról is beszélhetnék, ahol szintén nagyon gyakran fordulnak elő kilengések, hibák és mégsem általánosít a közvélemény. Nem itt lesz a hiba. Nem ezekből az egyes eltévelyedésekből származtatja le a közvélemény az ügyvédség helytelen megítélését, ennek egészen más oka van. T. Ház! Egyes felvetődő eszmeáramlatok meg nem magyarázható módon és úton megfertőzik, átitatják egész korok gondolkozását. Szinte^ kiszámíthatatlan az, hogy felvetődő — néha jó, néha helytelen — új gondolatok hogyan szivárognak át a szellem törvényeinek meg nem állapítható útján nemzedékek gondolkodásába. Az ügyvédellenes irányzatot tulajdonképpen a kommunizmus vetette fel. A kommunizmus jelentette ki az ügyvédséget inproduktív foglalkozásnak, ez tiltotta be foglalkozásukat és az az ügyvédellenes hangulat, amely ma megvan a közvéleményben, egy akaratlan és tudatlan visszaütés erre a kommunista gondolatra. Megfertőződött a közvélemény bizonyos tekintetben az ügyvédekkel szemben és amikor ma hajlandók — jóhiszeműen természetesen, hiszen az ellenkezőjét ostobaság volna állítani — a közvélemény bizonyos rétegei az ügyvédekkel szemben elfogult álláspontot képviselni, akkor legnagyobb részben ennek a szellemi hullámnak vetületeit látjuk. Azt látjuk, hogy a kommunizmus hat még mindig ezekben a megítélésekben. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Kétségtelen azonban, hogy ez megvan és ez a tényező egyik oka annak, hogy a mai pillanatot az ügyvédség életének törvényalkotási szabályozására nem tartom alkalmasnak. Van azonban más ilyen szempont is, t. Ház- A magyar közéletben, a közvéleményben egy pszihózisszerű félelem uralkodik, amely — megint hozzáteszem, bizonyos joggal — attól tart, hogy amint 1918-ban kicsúszott a hatalom a törvényes tényezők kezéből és szubverziv elemek kezébe ment át, ez újra bekövetkezik. Senki se higyje azt, hogy 18 vagy 20 évvel egy ilyen nagy nemzeti katasztrófa után már immúnisak vagyunk, hogy tehát ilyen veszedelemtől többé nem kell tartanunk. Igenis, egy ilyen veszedelemtől tartani kell. Az alapvető eltérés azután ott van a nemzet különféle rétegei és különféleképpen gondolkodó tényezői között, hogy vannak, akik a prevenciót abban látják, hogy erős kormányzatot kell kiépíteni, amely kormányzat az élethivások mindegyikének ütőerén tartja a kezét és közvetlen ingereneiát gyakorol a nemzeti társadalom életének minden vonatkozására. Van azután egy másik felfogás, amely azt mondja, hogy nem a kormányzatot, hanem magát a nemzetet, a nemzeti önkormányzatot kell megerősíteni, mert ez a legjobb biztosíték mindennemű kisiklással szemben. Magának a nemzetnek a megnevelése, megerősítése, a saját élethivatásának helyes felismerése és meggyőzése arról,, hogy neki saját érdekeit csak helyes utakon és nem eltévelyedéseken keresztül lehet okosan szolgálnia. Meghaladná a mai vita keretét az, hogy eldöntsük, hogy a kettő közül melyik helyes és miért helyes az utóbbi, kétségtelen tény
