Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.
Ülésnapok - 1935-162
218 Az országgyűlés képviselőházának 162. ülése 19$6 november 19-én, csütörtökön. téti az önkormányzat békés működését. (Mojzes János közbeszól. Bocsánatot kérek, ki meri venni magának ezt a jogot, micsoda arrogancia, (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) hogy ezzel az ügyvédi karral szemben, amelynek történelme a nemzet történelmével egy, történelmének fényes lap jai a nemzet történelmének legfényesebb lapjaival egyek, ilyen meggyanúsító, ilyen sértő feltevéssel, támadással jönnek, amikor ismétlem, ennek az ügyvédi karnak egyetlen létalapja, lényege, életnyilvánulása az alkotmányos nemzeti állam valósága, (Mojzes János közbeszól.) a jogon, a törvény tiszteletén, az, emberi szabadságjogokon, a teljes alkotmányosságon felépülő nemzetállom. Meg vagyok győződve róla, hogy ez a szerencsétlen és fölösleges rendelkezés a t. igazságügyminiszteiur ügyeimet eddig elkerülte. Bizonyára nem gondolt át bizonyos szempontokat, vagy talán csak bizonyos semmitérő konkrétumra gondolt, (Mojzes János: Sőt, ez az egyetlen, csak erre gondolt!) azért kérem, méltóztassék ezt a részt ebből a javaslatból kihagyni. (Mojzes János: Ezért született meg az egész javaslat?) Ha a mérnöki, az orvosi kamarával, a mezőgazdasági kamarákkal szemben nem tartotta szükségesnek a kormány ezt a követelményt es > gyanúsítást felállítani, akkor azt hiszem,' mindennél jogtalanabbul tette ezt az ügyvédi karral szemben. Nem is tudom ezt máskép megmagyarázni, csak úgy, hogy visszagondolj 0 T* a ,-í? 20 * 111 ^ egyik eseményre. (Halljuk! balt elöl.) A Budapesti Ügyvédi Kamara nemregiben megválasztotta a maga választmánya* es tisztikarát. A tagok túlnyomó nagy többsége gyakorolta alkotmányos jogát és a kartársak közös bizalma, közös szeretete odaállított a kamara élére egy választmányt és egy tisztikart. Ez néhány embernek nem tetszett. Volt néhány becsvágyó ember, aki az ügyvédség tömegében nem tudott olyan érdemre és értékre, . annyi rokonszenvre szert tenni, mint amennyi szükséges ahhoz, hogy a kartarsak bizalma feléje forduljon. Ezek a írondorök erőszakkal megattakolták azt a választást es elég sajnos, hogy a Kamara több^ sege engedett a rohamnak és túlzott bölcse seggel megsemmisítette határozatát, belement az uj választásba. Ügy gondolom, hogy itt a r nemzeti jelleg körül van, amint mondani szokás, a kutya eltemetve. Azt akarják ezzel a rendelkezéssel elérni, hogy ha nekik nem tetszik (Mojzes János: Nem szolgál Párterdeket!) ,, T 131 "?*^ Mojzes képviselő urat kérem, tartózkodjék az állandó közbeszólásoktól!) Rnpert Rezső: ...hogy egyik, vagy másik kamara kiket választott meg tisztviselőkké választmányi tagokká, kiküldöttekké és a többive, ha a választás eredménye valahogyan nem tetszik egy kisebbségnek, amely talán rokonságban, vagy más összeköttetésben van a hatalommal, akkor módjában legyen megsemmisítem a választást. Saját maga becsvágyát kinevezve nemzeti jelleggé. Ezért a kicsinyes szempontért van az, hogy ránk adják) a Nessus-inget, ezért a kicsinyes szempontért van az, amiért — ha ez a javaslat törvénnyé válik — szegyeimé kell az egész törvényhozásnak, hogy íme, ezt a megbélyegzést látta szükségesnek a nagymultú ügyvédi karral szemben, amely annyira nélkülözhetetlen es amelynek ebben az országban olyan sok tennivalója volna, hogy hasznos munkát végezhessen ezentúl is nemcsak a jogélet területén, hanem egyébként is. Nézzünk csak vissza az 1848-as időkre megint. A ihonvódtisztikar fele ügyvédekből ós jurátusokból állott, sőt a felénél valamivel több; a subaltern tisztek, a kisebb parancsnokok, ügyvédek, jurátusok voltak a dicsőséges honvédseregben. Vagy nézzünk vissza a világháború idejére, nézzük meg a statisztikai számok arányát, milyen tömegben vett részt az ügyvédi kar a háborúban, hány hősi halottja volt az ügyvédi karnak a háború alatt. Avagy tessék megnézni akár a forradalmi időket: egyetlen osztályból sem szedett aránylag annyi áldozatot ez az idő, mint az ügyvédi karból. Miért kell tehát ez a niegrendszabályozás? Semmi ok sincs rá, sőt az ellenkezőjére volna oki, hogy tudniillik az ügyvédi kar nagy érdemeinek dicsérete, nem pedig ez a sértő gyanúsítás iktattassák törvénybe. Az autonómia kiterjesztésével egyidejűleg, amely a nullával egyenlő, még ennek a kiterjesztésnek költségeivel is tovább terheljük az ügyvédi kart. Panaszkodunk a miatt, hogy sok szegény kartársunk alig bírja megfizetni a tagdíjat, a nyugdíjjárulékot, e miatt embertelen szankcióknak vettetnek alá, esetleg elvesztik a foglalkozásukhoz való jogot és ugyanakkor országos csúcsszervezetet, országos bizottságot létesítünk, hogy még ennek költségeivel is több legyen a teher. Itt legfeljebb egy dologgal igyekszem vigasztalni magamat. Az igazságügyminiszter úr kijelentette, hogy a főreprezentánsoknak nem lesz fizetésük. Nem tudom, hogy viszont egy másik miniszter majd hogyan gondolkozik 1 ? Mindenesetre megvan a veszély, hogy nagy szinekurák létesítéséről lehet szó és egy másik miniszter esetleg meg is teremti ezeket a szinekurákat. (Mojzes János: Jogi főcsővezetők!) De e nélkül is költséges a vándorgyűlésekre való utazgatás és sok egyéb, amivel az ilyen csúcsszervezet jár. Ezeket a költségeket a kamarák költségvetésének kell viselnie. Nem méltányos ez az eljárás akkor, amikor az ügyvédekkel szemben viszont olyan súlyos rendszabályt tartalmaz ez a javaslat is, mint egynéhány szerencsétlen előző növel láris intézkedés, hogy tudniillik, ha az ügyvéd nem tudja megfizetni az ügyvédi kamarai tagsági díjat, vagy a nyugdíjjárulékot, mert esetleg felesége beteg, kórházba kell vinni, gyerekének lehet baja, stb„ akkor törlik a kamara névjegyzékéből. Csak egy év múlva törlik, amíg késedelemben van, de már előbb megfosztják önkormányzati jogaitól. Más foglalkozási ágban ez elképzelhetetlen volna, nem tudom elképzelni, hogy például egyik vagy másik ipartestület tagja ne gyakorolhassa mesterségét ugyanilyen okok folytán, ne kereshesse meg a megélhetést magának, feleségének, gyermekeinek. Mondom, ez elképzelhetetlen volna. De reánk, a minden kíméletet megérdemlő ügyvédekre s az orvosokra, mér nökökre, a szabad foglalkozású értelmiségre, ránk rá kényszerítik ezt a szankciót is, amely a humanizmusnak minden elemi követelményébe is beleütközik és elvágja még a lehetőségét is annak, hogy sok ügyvéd lassú küzdelemmel, kitartással, sok évi fáradsággal, takarékossággal eljusson végre arra a vagyoni színvonalra, amikor máris bejuthat a kamara önkormányzatába, amikor belőlük is végre megbízható, jó ügyvédek lehetnek, akinek lesz tekintélye, súlya, mert hiszen azt mondja a javaslat, hogy akinek nincsen elég vagyona, aki vagyonilag gyengén áll, annak nem lehet
