Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-162

T Az országgyűlés képviselőházának 162. gedni, t. igazságügyminiszter úr és t. Képviselőház, ihogy én felfedezem önök előtt, hogy ez a helyi bizottság e nélkül is már régen megvolt. Semmiféle törvényes felhatalmazás nem kellett nekünk ahhoz, hogy egy veszprémi, egy szekszárdi, egy pécsi stb. ügyvéd a társaival összejöjjön és megbeszélje a közös érdekeket. Senki minket meg nem akadályozott abban, hogy ha vidéki ügyvédek is voltunk és összejöttünk és jó gondolataink támadtak, javaslatokat terjeszthessünk be a kamara központjához. Eddig sokkal több volt a jogunk, mert nemcsak a helyi bizottságot illette meg a jog, hanem minden egyes ügyvédet, hogy jó eszmével, jó gondolattal szolgáljon. Miért ehhez ilyen előimádkozó testület, (Derültség.) ilyen minden cél és jelentőség nélkül való úgynevezett helyi bizottsági intézmény? Ez legfeljebb fölösleges és nem árt, csakhogy nem ajándék és nem ellenérték azért, hogy önkormányzati jogainkat más téren pedig megcsorbítani akarja a javaslat. (Mojzes János: Danaidaajándék!) Azt mondja a javaslat, hogy kaptok országos bizottságot is, kaptok egy csúcsszervezetet. Hát mindenféle ilyen csúcsdologtól félünk. Ez a totalitás rendszere felé való haladás, pedig úgy látom, hogy nem egészen érdemes nekünk a totalitás felé haladnunk, mert ezt a mi egyoldalú .szerelmünket, úgylátszik, nem igen értik meg a totalitás paradicsomában, a totalitás egében. Dehát mindegy, totalitást akar a javaslat. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Mi az? — Dulin Jenő: Senki sem tudja, mi az?) Összefoglalás, hogy ne legyenek decentralizált autonómiák, hogy minden egy kézbe kerüljön s minél kevésbbé legyen szabad az élet, hanem omnipotencia legyen, felülről vigyázzanak reánk. Megérteném azonban azt is, hogy erre a csúcsszervezetre szükség van, ha ennek valami haszna volna. Egy haszna lehetne, az, hogy most már az ügyvédi karba, az ügyvédi névjegyzékbe való felvétel felett végső sorban ez az országos bizottság dönt, tehát az autonómia. (Mojzes János közbeszól,) Elnök: Mojzes képviselő urat figyelmezte tem a házszabályok 147. §-ára! Rupert Rezső: T. Ház! Eddig sem volt itt hiba, meg voltunk elégedve a királyi Kúria Ügyvédi Tanácsával, mert az mindig bölcsen, tárgyilagosan, pártatlanul intézte el ezeket a kérdéseket. De ha már országos bizottságot alkotunk, akkor miért nem tettük meg a fegyelmi eljárásban is végsőfokú fórummá, akkor legalább elmondhatnánk: no hát most már a fegyelmi bíráskodás az Önkormányzat kezében van. Ezért érdemes volna dicsérni a javaslatot. Nem azért mondom azonban ezt, mintha kifogást emelnék az Ügyvédi Tanács ellen, hiszen az imént mondtam, hogy 62 esztendőn keresztül meg voltunk vele és meg lennénk elégedve vele ezentúl is, hanem csak azért mondom, hogy ha már megvan ez az országos központi kamara, ez a bizottság, amely átveszi a fellebbezési ügyek egy részének intézését, a tagfelvételeket és egyéb efféléket, hát akkor a fegyelmi bíráskodást is vegye át és akkor legalább lesz neki létjogosultsága. Ez lenne tehát a két nagy vívmány az önkormányzat területén. Ezzel szemben azonban mi az, amit elvesznek tőlünk 1 A javaslatban itt van elsősorban költségvetési jogunk elvétele. Eddig az ügyvédi kamarák szuverének ülése 1936 november 19-én, csütörtökön. 217 voltak költségvetésük megállapításában. Minden önkormányzatnak, magának az egész parlamentarizmusnak is lényege tulajdonképpen a költségvetési jog. Itt is csak főleg azért nincs parlamentarizmus, azért nem nevezhetjük komolyan annak a mai parlamenti rendszert, mert elvették tőle a költségvetési jogot, s lényegében a 33-as bizottság és effélék gyakorolják azt. Most tehát az ügyvédi kamarákat is így rendszabályozzák meg, el akarják venni vagy elveszik költségvetési jogukat. Eddig nekünk csak az évi jelentéseket kellett a régi rendtartás 32. §-a szerint felterjeszteni vagy az ügyrendünket, de azt sem jóváhagyás végett, most azonban nemcsak költségvetési jogunkat veszi el a javaslat, hanem még egyéb súlyos csonkításokat is végez autonómiánkon. A közgyűlést egyéb tekintetben is alárendeli a miniszternek; a miniszter ezentúl — csak egy-két esetet ragadok ki — például a 43. § alapján megsemmisítheti az ügyvédi kamarák határozatait, sőt, ha ismételve hozza meg a kiamara ugyanazt a határozatot, felfüggesztheti az önkormányzatot is, amely jog eddig nem volt meg, de amely jog gyakorlására úgysem került volna eddig sem sor, hiszen jámborabb és törvénytisztelőbb testületek nem voltak ebben az országban, mint az ügyvédi kamarák. Mert mi is tulajdonképpen az az ügyvédség? A joghoz, a rendhez való alkalmazkodás hivatása. Az ügyvédség tehát csak nem fog rendet bontani! A rend, a jog a lényege! Az ügyvédségnek nem kell forradalom, hivatása élésére csak rendezett társadalmi és állami viszonyok között kerülhet sor. A fórra dalom megtagadása az ügyvédnek ós az ügyvédi hivatásnak. Láttuk a bolsevizmus alatt. Első intézkedései közé tartozott, hogy megszüntette az ügyvédi kamarákat. Megszűnt az ügyvédkiezés, mert megszűnt a jog, a szabadság, megszűnt a jogrend. Tisztelettel kérek háromnegyedórás meg' hosszabbítást. (Br. Vay Miklós: Na végre lejárt!) Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? {Felkiáltások a jobb- és baloldalon: Megadjuk! — Boczonádi Szabó Imre: Most a szabadságról beszél, hallgassuk meg!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Rupert Rezső: T. Ház! Mire lett jó akkor a mi ügyvédi kamaránk, a Budapesti Ügyvédi Kamara fala? Kifüggesztették rá a hirdetést, hogy lehet téglát hordani napi 10 koronáért! (Ügy van! balfelől.) Mondom, az ügyvéd nem kell a forradalomnak. A francia forradalomnak, amely pedig evolúciós forradalom volt, szintén nem kellett az ügyvéd. Nem kell természetesen a jobboldali szélsőségnek, a jobboldali forradalomnak sem. Csupa védett ember akar lenni a jobbszélső elem; minek annak ügyvéd? Isten mentsen, hogy az az ügyvéd ellene a szegényebbek, a kisebbek védelmében felléphessen, talán pereket indíthasson. Nem! Csak a nemzetállam rendszerében van helyünk. Hivatásunk, megélhetésünk a jognak, a rendnek, a szabadságnak, a törvénynek uralmával van összefüggésben. Mit akarnak mi rajtunk szabályozni? Ez a javaslat egészen odáig megy, ami mindenkor szégyene lesz, ami mindenkor égő Nessus-ing lesz rajtunk, hogy meggyanúsít bennünket még azzal is, hogy esetleg ellentétbe juthatunk a nemzeti jelleggel. Azt mondja ugyanis a javaslat, hogy megsemmisíthető az ügyvédi kamarák határozata akkor is, ha nem áll összhangban az ország nemzeti jellegével vagy ebből a szempontból veszélyez-