Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-144

80 Az országgyűlés képviselőházának landó közbeszólásáért rendreutasítom. Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Festetics Sándor: T. Ház! A vezetés szempontjából van-e rosszabb elgondolás, mint a koalíció? Hogyan tud gyorsan és erélyesen cselekedni! a kormány, amely minden cselekvésnél szükségképpen a különböző pártok felfogására köteles gondolni és azt tekintetbe venni? (Zaj a baloldalon.) Mit jelent gyakorlatilag ez a koalíciós gondolat? Nem jelent semmi egyebet, mint azt, hogy legyünk mindnyájan jó fiúk, fogjunk össze, de tartsa meg mindenki a maga felfogását. Éppen itt van a hiba. Éppen ez az, amit meguntak már a népek és amit nem akarnak. Éppen azt nem akarják, hogy egy népben 13, meg 15 különböző világfelfogás legyen, azt akarják a népek, hogy egy népben csak egy lélek és egy akarat legyen. (Zaj a baloldalon. — Farkas István: Földreformot akar a nép!) Nem a koalíció útjaira kell lépnünk, t. Ház, hanem meg kell «teremtenünk a magyar nép önrendelkezését, fel kell állítanunk a nemzeti szociális magyar népközösséget, véget kell vetnünk a mindenféle osztályharcnak és osztálygyűlöletnek, (Rátz Kálmán: Halljuk a részleteket !) meg kell valósítani maradék nélkül a gazdasági életben a szociális igazság elvéneik érvényesülését. (Farkas István: T5gy van! A földreformot! — Rátz Kálmán: önmagán kezdje meg! — Farkas István: A nagybirtokot fel kell osztani, itt kezdődik a dolog! — Rátz Kálmán: Ehelyett új kápolnát csinál!) Munkát kell adni a munkanélkülieknek (Rakovszky Tibor: Es földet a földnélkülieknek!) és meg kell teremteni a lélekben, szívben és akaratban teljes egységes magyar népet. (Rassay Károly: Jó a lélek és a szív, de a föld is! — Dinynyés Lajos: Mindent, csak földet nem ad! — Büchinger Manó: Hát a grófokkal mit csinálunk? — Dinnyés Lajos: Grófosítunk! Gróf Büchinger, őrgfór Györki! — Derültség-) Elnök: Csendet kérek, Dinnyés képviselő úr! (Dinnyés Lajos: Főherceg Drózdy! — Derültség. — Fábián Béla: Győző nem fogadja el! — Dinnyés Lajos: De elfogadja! A hercegi cím utóvégre mégis csak hercegi cím! — Felkiáltások: Mi lesz a szónokkal? — Friedrich István: Menjünk tovább!) Dinnyés képviselő urat cmá.sodszor is rendre utasítom és figyelmeztetem, hogy legközelebb a mentelmi bizottsághoz való utasítására fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. „ Gr. Festetics Sándor: Nem tudja az ember, hogy az igen t. ellenzéki oldalon, amikor nemzeti szocializmusról van szó, ez a vidámság nem jelenti-e azt, amit németül Galgenhumor-nak — akasztófahumornak — nevezünk. (Rakovszky Tibor: A kormánypártot nem fenyegeti veszély! — Rassay Károly: A halálfélelem van rajtunk! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassék folytatni beszédét! Gr. Festetics Sándor: Nem koaliciós politikára van itt szükség. (Payr Hugó: Ki beszél itt arról?) Ismétlem azt, hogy Eckhardt Tibor

5 t. harátom a választójoggal kapcsolatban egy félórát beszélt arról, hogy itt koalíciót kell csinálni (Payr Hugó: Szó sem volt^ erről!) és koaliciós alapon kell megoldani a választójogi kérdést. (Egy hang a baloldalon: Kompromiszszumí) Hát koffnpromisszumi, szí vesén beleegyezem ebbe a koalició szó helyett. A megállapodás koalíció! (Kun Béla: A titkos választójogot csak be kell hozni!) Szóval nekem van lhk. ülése 1936 június 9'én, kedden. igazam. Nem koaliciós politikára van szükség. (Klein Antal: Persze, hogy nem!) A koalíciós politika ideje lejárt és éppenígy lejárt a centrumpolitikák ideje is. (Rassay Károly: Na, itt van! — Friedrich István: Na, centrum!) Kétféle centrumpolitikát ismerünk, (Rassay Károly: Halljuk!) egy klerikális és egy liberális centrumpolitikát. (Rassay Károly.: Es egy demoliberálisat! — Egy hang a, baloldalon: Es egy vertikálisát!) A klerikális centrumpolitikát meg tudjuk ítélni jól, ha Németország példáját vesszük figyelembe. Ott látjuk, hogy a klerikális centrum a sír szélére vitte a német nemzetet. (Dinnyés Lajos: Ugyan kérem!) Elég, ha e tekintetben az Erzberger-esetre utalok. Ugyaníigy van a liberális centrumokkal is. (Rassay Károly: Hol vannak?) Nem centrumpolitikára, nem koaliciós politikára, hanem egységes világnézeti politikára van szükség Magyarországon. (Fábián Béla: Ezt mondja a Nep. is! — Pinezich István: Itt mondjuk! — Rassay Károly: Akkor tessék helyet foglalni! — Rakovszky Tibor: A magyar nép kenyeret és földet akar! — Büchinger Manó: Gratulálunk. — Elnök csenget.) T. Ház! En most az appropriációs vita alkalmával szeretném — hogy úgymondjam — fixirozni a nemzeti szocialista párt politikai helyzetét. (Halljuk! Halljuk!) Sokszor azt mondják, hogy ez a helyzet olyan, mint ajmiilyen volt a nemzeti szocializmus helyzete Németországban. En ezt a leghatározottabban tagadom, mert hiszen egészen más volt a német helyzet. (Rakovszky Tibor: Ott volt egy Hitler!) Németországban nagyrészt az utolsó időkig olyan kormányokkal állt szemben a nemzeti szocialista mozgalom, amelyek nem szegyeitek a marxizmussal és a hazaárulókkal is összefogni a hatalom kedvéért, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Büchinger Manó: Hű, azt a kutyafáját. — Derültség. — Rassay Károly: Volt 1918 októberében egy ilyen kormány! Nem szegyeitek! — Zaj. — Klein Antal közbeszól.) Elnök: Klein Antal képviselő urat kérem, maradjon csendben. Gr. Festetics Sándor: Nagyon rosszul megy már a független kisgazdapártnak Tolnában. (Klein Antal: Koalícióban volt a szociáldemokratákkal 1919-ben! Koalícióban volt Buchinigerrel! Hadügyminiszter volt! Mi nem voltunk velük koalícióban soha!) Akkor ö_iök még nem is léteztek. (Zaj.) Elnök: Klein Antal képviselő urat állandó közbeszólásaiért rendreutasítom. (Klein Antal: De igazam van!) Gr. Festetics Sándor: Ott igen egyszerű volt a helyzet, mert a nemzeti szocializmusnak nem kellett mást csinálnia, mint két kézzel ütni a kormányt. De itt egészen más a helyzet. Itt kétségtelenül egy hazafias kormánnyal állunk szemben, (Ügy van! jobb felől.) ha nem is minden tekintetben megegyező a programmunk. Éppen ezért vádolnak t

minket folyton azzal, hogy mi titkos szövetségben állunk a kormánynyal, a kormánypárttal, vagy a kormánypárt egyriszével, stb. (Rátz Kálmán: Erről nem tudunk! —'Dinnyés Lajos: Mit szól ehhez Szurday?) En egyáltalában semmit sem tudok érről. (Rátz Kálmán: De mink sem! — Büchinger Manó: Lehet, hogy valaki tud róla!) Egész bizonyosan nem tud senki. (Zaj.) Éppen ezért ebben a helyzetben szilárdan és következetesen megtartjuk eredeti politikánkat, a teljes .függetlenséget a Ház minden oldalától. (Rassay Károly: Senki sem veszélyez-