Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-144

Az országgyűlés képviselőházának HU. ülése 1936 június 9-én, kedden. 61 építészeinknek részük van az adómentes épít I kezesek esetén, — amikor is a pénzügyi hatóságok két fórum: a székesfőváros és a közmunkák tanácsa által megadott engedélyeket semmisítenek meg, amennyiben az elavult építkezési szabályokat orthodoxabban magyarázzák, mint az építkezési szakemberek — meg kell szüntetni.« Ez alatt azt érti az igen t. elnök úr és professzor úr, hogy ma az uzus a következő: Az a jó lélek építés iránti kérvényét beadja a fővárosnál, azt ott jóváhagyják és azután elmegy a Közmunkatanácshoz, — amely az építési szabályzatot megcsinálta, tehát legkompetensebb saját rendeleteinek és szabályzatának a magyarázatára — és ott is jóváhagyják, akkor a pénzügyi hatóságnál nem technikus emberek, magyarázzák az építkezési szabályzat egyes pontjait, hanem saját felfogásuk szerint, az eljáró közegek, és így esetleg elütik az illetőt az adómentességtől. Azt hiszem, elérkezett az ideje, hogy itt is megkérjük a pénzügyminiszter urat, aki az építőipar iránt a legnagyobb megértéssel és barátsággal viseltetik, hasson oda, hogy necsak tisztán jogi képzettségű embereket alkalmazzanak a műszaki vonatkozású adómentességü kérvények elbírálásánál, hanem végre arra készült embereket, mérnököket és iparosokat is, mert így ezeket az anomáliákat is meg lehetne szüntetni. Fontosnak tartanám nemcsak az építőiparra, hanem egyéb iparra vonatkozólag is az Oti. gyökeres reformját. Itt megint meg kell köszönnöm az iparügyi miniszter úrnak, hogy tavaly hozzá beadott egyik szerény javaslatom kapcsán, úgy látszik, foglalkoznak a bélyegrendszer bevezetésével. A bélyegrendszer bevezetésével ugyanis elesik a sok adminisztráció, mert a bélyegeket egyszerűen a könyvbe beragasztják és így a befizetés könnyen ellenőrizhető. Az adminisztráció tehát csökkenthető és a bevétel is fokozódnék, mert így nem lehet 50.000 pengővel tartozni, miután a bélyegeket mindenesetre be kell ragasztani. Ha pedig a bevétel fokozódik, akkor le lehet szállítani a munkásoktól levont összegeket és a másik oldalon többet lehet nekik adni. Miután tudom, hogy ezzel a javaslatommal a kormány foglalkozik, hálás köszönetet mondok ezért az egész építőipar nevében az iparügyi miniszter úrnak. Szólhatnék ,még a hatósági díjak elengedéséről és az építőipari kartellekről is. Egyet kell, hogy leszögezzek: a kultusztárcánál történt felszólalásom kapcsán a kultuszminiszter úr, azt hiszem, az »Est«-ben közölt nyilatkozatában a Stadion és a Sportcsarnok kérdésével foglalkozva, megígérte, hogy ezeket a legrövidebb idő alatt tető alá hozza. En a magam részéről csak egy mondatban kérem a kultuszminiszter urat: semmi mást nem kérünk mi, magyar építőiparosok, elvonatkoztatva minden sportérdektől és sportszemponttól, csak azt, ' hogy csak ä helyet jelöljék ki. Abban a pillanatban, mihelyt kijelölték a Stadion és a Sportcsarnok helyét, Budapest székesfőváros megindítja ezirányban a városszabályozást, a közlekedési, a kisajátítási, az útépítési munkálatokat és a közművek kiépítését. Az egész ipar és kereskedelem arra fog irányulni anélkül, hogy egy követ letennének a Stadionban. Hatalmas összegek fognak megmozdulni, spekulatív tőkék fognak felszínre kerülni^ és ebben a vonatkozásban is megindul az építkezésnek egy hatalmas lendülete. A másik probléma, amely szintén az. építkezéssel kapcsolatos, az útépítés problémája. Hazánknak minden bizonnyal legnagyobb reformere Széchenyi István gróf a gazdasági bajok egyik gyökeres orvoslásának eszközéül a jó kommunikációt jelölte meg. Mi a helyzet nálunk a jó kommunikáció tekintetében? Az, hogy sok-sok száz magyar falunak egyáltalában nincs is útja. Sok száz faluban az a helyzet, például az én kerületemben egyszerre háromnál is, hogy az őszi esős időszak beálltától tavaszig teljesen el van zárva a falusi ember a világtól, különösen azokban a falvakban, ahol még telefon sincs. 2000 km törvényhatósági, 5000 km vicinális út, 30.000 km községi út és — sajnos — az állami utaknak a fele szorul szerény véleményem szerint átépítésre és kiépítésre. Nem. akarok itt megint közhelyekkel operálni, hogy az útépítés közgazdasági, idegenforgalmi, szociális, kulturális, agrárius, ipari, kereskedelmi és egyéb vonatkozásokban milyen előnnyel jár, csak utalok némely ^történelmi argumentumra ebben a vonatkozásban. Ha végignézek a világtörténelmen, hogy kik és mily módon lettek a világ urai, akkorazt kell látnom, hogy azok, akik jó utakat építettek, jó közigazgatást tudtak a jó utakon lebonyolítani s hadseregeiket éppen a jó utak révén bármikor 'mozgósíthatták. Itt vannak a perzsák, a föníciaiak, a rómaiak. Nagy Frigyes, Napoleon és az új időkben Amerika, stb. Es az új időkben az autó egészen más fordulatot, sőt gyorsítást adott az útépítésnek és nem véletlen az, hogy éppen Hitler és Mussolini azok, >akik hatalmas^ és tengernyi összegeket fektetnek be az útépítésekbe és a közmunkák megindításánál elsősorban az útépítésekre használják fel ezeket az összegeiket. En azt mondom, hogy mi, mint agrárállam, ebben az öldöklő versenyben csak akkor jutunk pálmához és elismeréshez és csak akkor lesznek a mi gazdasági törekvéseink eredmenyeseik, ha mi igenis gyorsan tudunk a termelőktől a fogyasztókig f jutni itt a belföldön is, és külföldi vonatkozásban gyorsan és jól kiépített utakon fogjuk termeivényeinket a határállomásokra juttatni. (Ügy vanl a jobboldalon.) Itt vannak a példák. Németország rövid idő alatt 7000 km utat épített ki, abból kiindulva, — ahogyan Hitler mondotta — hogy egy nap alatt el feeU érni bármelyik határszéli várost bármelyik másik oldalon levő városból és községből, hogy ezzel gyorsítsa a termelés értékesítését. A németek rövid egy-két év alatt több, mint 70 millió köbméter földet mozgósítottak meg. Méltóztassék elképzelni, (hogy micsoda impozáns, hatalmas nagy közmunkák ezek, amelyeknél csak egy év, másfél év alatt 70 millió köbméter földet mozgósítanak, ahol új áramvonalas személyszállító autókat, Volkswageneket terveznek, hogy az autóstrádákon 120 km-es sebességgel robogjanak, s ugyanakkor én azt láttam a szigetvári választások alatt, hogy a drávamenti falvakból egylovas kocsikon fuvarozzák ibe Pestre a zöldséget. Itt a közlek édesnél kezdődik az a bizonyos nemzetgazdasági fellendülés, ahol Mussolini — nem véletlenül — 8—10 évvel ezelőtt Szomáliában és Eritreálban 4000 km utat épített s amikor Abesszíniával hadba keveredett, mindenki azt mondotta, hogy lehetetlenség ott reüsszálni, de már akkor készen voltak az utjai, és nála Abesszínián belül voltak csak nehézségek, 9*