Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-144

62 Az országgyűlés képviselőházának mert az ő tengerparti összekötő útjai már régen ki voltak építve. Joffre, a nagy francia hadvezér a maga önéletrajzában azt mondja, hogy döntő sikert csak úgy tudott aratni, hogy a jól kiépített francia utakon 'meglepetésszerűleg tudta mindig a döntés színhelyére szállítani a csapatokat. De itt van, — ahogy Drózdy képviselő úr mondotta — Amerika, amely Ujskóciával és Brit-Columbiával össze van kötve 6400 km-es úttal. Anglia ötmillió fontot fordít öt évi programm keretében útépítésre. Franciaország öt sugárutat épít, Párizsból kiindulva, s ezeket 40 km-es rádiusszal veszi körül, hogy a kommunikáció jóságát emelje. Spanyolország 600 millió pezetát fordít útépítésre. Oroszország 200.000 km-es útprogrammot állított össze. Lengyelország az utóbbi két évben majdnem 5000 km.-es utat épített. Es itt van körülöttünk a kisantant, ahol a legi ázás abb útépítési tevékenység- folyik. Hogy fogalma legyen erről a t. Képviselőháznak, Csehország öt év alatt 3000 km. új utat épített^ 90 millió költséggel, Jugoszlávia 10 év alatt másfélmilliárd dinárt fordított útépítésre, és ebből 1200 kilométer új utat épített. Mindezeket összegezve, azt hiszem, nem kell tovább érvelnem a mellett, hogy micsoda fontos nemzetgazdasági tényező — ahogyan gróf Széchenyi István mondotta a jó útpoiitika. Ma a jövő a közlekedés szempontjából tagadhatatlanul az autóé, és jó autóút mellett van csak jó idegenforgalom is. HOST osztrák adatokat is megemlítsek, Ausztria 1933-ban 40 milliót, 1935-ben 50 milliói fordított útépítésre, és az eredmény az, hogy az idegenforgalom 20%-kai emelkedett és 750.000 idegen látogatója volt a múlt évben Ausztriának, akik 190 millió schilling értékű devizával javították Ausztria financiális helyzetét. Magyarországon, mióta az útépítés megindult, — hála a kormányzat programmjának és a Nemzeti Munkaterv 69. pontjának — 20.000rel szaporodott az idejövő autók száma, az autókon jövők száma pedig 100.000-rel. Az imént elmondottakat röviden összefoglalva, az útépítéssel kapcsolatban csak egyet szeretnék leszögezni: ez az az iparág, amely a belefektetett tőkének 75 százalékát munkabérre fordítja és az anyagok előkészítésének is a felét, úgyhogy a .maradéknak a 25 százaléka szintén munkabér. Az útépítés tengermódra fokozza fel a ' forgalmat, a pénzforgalmat, a munkanélküliséget enyhíti és az útépítésekkel kapcsolatban nemzetgazdasági vonatkozásban üzemanyagban, kocsijavítás okban, amerikai és olasz statisztikai adatok szerint — aszerint hogy milyen útminőségre térünk át — 10—33 százalékos üzemanyag és reparációs megtakarítás érhető el. Roosevelt azt mondotta, hogy az a bizonyos prtimum movens a nemzet mai életéhen az út^ és a kommunikáció és éppen ezért közmunkáikra, útépítésekre ő maga is beruházási programmjában 800,000.000 dollárt preliminált. Honnan szedjük ehhez a pénzt a nélkül, hogy megterheljük a hudgetet? Azt mondom, hogy itt járható utak vannak, hiszen vannak nálunk szomorúbb pénzügyi viszonyok között lévő országok is, amelyeik ezt mégis megvalósították. Azt mondom, hogy minél szegényebb egy ország, annál többet kell útépítésekre és kommunikációra áldoznia, mert ami áll az egyénre, hogy minél szegényebb valaki, annál többet kell lótnia-futnia, talpalnia, ugyanez áll országos vonatkozásban is, és itt vannak járt Ihh. ülése 1936 június 9-én, kedden. utak, hiszen itt van a jegybank-hitelekkel való útépítés, ahogyan külföldi országokban csinálták, hogy külön pénzintézeteket létesítettek, amelyek • hitelt nyújtottak a vállalkozóknak éis ezen intézetek zsírójával számítolta le a jegybank azután ezeket a váltókat. Itt van a mi Imi.-nk. Az Imi. szervezetét azt hiszem, ki lehetne bővíteni és egy kicsit jobban lehetne alimentálni, hogy útépítésekre valamivel több pénz juthasson. Ez ellen az az érv szól, hogy talán ezzel bizonyos inflációt okoznánk. A külföldi példák azt mutatták ká, nemhogy infláció kerekedett volna az ilyen gazdasági programm keresztülviteléből, hanem ellenkezőleg, még gyorsabb lenne a pénzforgás, a forgalom növekedne, a bankbetétek is szaporodnának. Ugyanezt ; a receptet követi Anglia is, a legkonzervatívabb állam. De magyar vonatkozásban mégegy receptet ajánlanék, amely az utóbbi napokban éppen a magyar sajtóban látott napvilágot, ez pedig a nyereménykölcsönkötvények ^kibocsátása. Játszva lehetne 100 millió pengőt összeszedni a nélkül, hogy budgetünket megterhelnénk, egy ötéves útépítési programm lebonyolítására. Nem akarom a részleteket ismertetni, csak egyre alludálok. Ausztriában egy nyereménykötvény-akcióval. kapcsolatos kölcsönműveletet kétszeresen túljegyeztek, így jutott Ausztria egy 500 millió schillinges közmunkaalaphoz, így építette meg a Girossglockner-utat, így fejlesztette a maga úthálózatát és így fordíthatott százmilliókat úthálózatának reparálására és új utak építésére^ Ha mi ezeknek a kötvényeknek értékállóságát, aranyparitását biztosítani tudnánk visszaváltási prémiumokkal, ha ezeknek kapcsán a bankkamat fölé tudnánk emelni kamatozásukat és ha rá tudnók szorítani az Oti.-t, a Mabi.-t és egyéb intézményeket, hogy tartalékukat ezekbe fektessék és az általános vitánál általain ismertetett biztosítóintézeteket kö telezni lehetne arra, hogy díjtartalékaik egy részét ezekbe a kötvényekbe konvertálják: akkor azt hiszem, játszva összeszedhetnénk a pénzt anélkül, hogy bármelyik adófizetőt is megterhelnénk. Ma ugyanis az emberek nye reségi vágya nagyon nagy, és egy sorsjegyen nemcsak nyerni lehet, hanem veszíteni is, illetve semmit sem nyerni, de ha egy olyan kötvényt vehetek, amely ha nyerek, ha nem nyerek, kamatozik, amelyet visszaválthatok felárral, és amely a végGn még nagy nyereséget is nyújthat szerencsés esetben, azt hiszem, bátran többszáz milliót is össze tudnánk ebben az országban szedni. A másik oldala lenne az ilyen nagy útépítési programmnak az a sok adóelőny, a fogyasztás emelkedése és egyéb más közgazdasági előnyök. A vállalatbaadásnál pedig legyen szabad itt is felhívnom a kormány figyelmét, hog:/ végre a minőségre és a megbízhatóságra is helyezzen súlyt, és azt a bizonyos kontár- és »Schleuder«-konkurrenciát végre küszöbölje ki a közszállításokból. (Helyeslés.) Mélyen t. Ház! Még talán egy-két mondatban az útépítés problémájával kapcsolatos idegenforgalomról annyit mondok, hogy majdnem százezer ember él a vendéglátó iparokból, — a szállodásokat, pincéreket és egyéb alkalmazottakat beszámítva — az idegenforgalomból. Az idegenforgalom szerény nézetem szerint a legaktívabb és a legelőnyösebb revíziós propaganda, mert a személyes érintkezésnél erősebb fegyvert és erősebb propagandaeszközt én elképzelni nem tudok. Legyen szabad a kormány figyelmébe ajáu-