Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-144

Az országgyűlés képviselőházának 1UU. ülése 1936 június 9-én, kedden. m minisztrációs szerv, cma már az ipartestületnek tanoneneveléssel, munkáskérdéssel, ipari tisz­tességgel, kontárkérdéssel, a tisztességtelen ver­seny problémájával is kell foglalkoznia. Ma már ihiába állítanák fel ipartestületi székeket az ipartestület mellé és iparkamarai bizottsá­gokat, hogy a kontárakkal és az árrombolókkal szemben eljárjanak, ha nincsenek szankciók. Méltóztassanak elképzelni azt, hogy milyen destrukció, milyen árrombolás folyik az épí­tési iparban, hogy megmételyezik még a köz­hatóságokat is, amikor azok a kollégák, akik 'közállásban vannak, midőn a tatarozási rende­lettel kapcsolatos költségvetéseket kollaudál­ják, akkor az önköltségi áron alul ismerik el a legtöbb esetben a henyujtott számlákat. Én azt hiszem, miután ezeket az anomáliá­kat felhoztam, hogy elkövetkezett az ideje^ an­nak, hogy az igen t. iparügyi miniszter úr a maga felkészültségével és azzal a lojalitással, amellyel velünk: szemben viseltetik, ezeknek véget vessen. Meg kell itt említenem egy problémát, amely nemcsak építőipari probléma, hanem talán az egész iparos- és kereskedővilág pro­blémája: a közszállítási szabályzat legolcsóbb rendszerének mindenek felett való tartása._ Ez ilyen formában már sehol az égvilágon nincs meg. Németországban, Svájcban, Angliában s a többi nyugati államokban vagy egy normál­árral, vagy pgy középarányossal, vagy pedig az előre pi éliminait összeghez legközelebb eső ajánlatok tekintetbe vételével intézik el a ver­senytárgyalásokat. Nálunk még mindig nem jutottunk el oda, hogy a minőség, a megbíz­hatóság, a cégek szociális tevékenysége lenne a m'rvadó tény, hanem csak az, hogy ki ol­csóbb két krajcárral, azután bármilyen sze­metet adhat, de ezt is csak úgy képes adni, hogy vagy a közadókat nem kalkulálja be, \> jgy a köztartozásait, az Oti.-t, a Mabi.-t, 1 agy Hasonló dolgokat. A közelmúltban egy egé­szen, közepes vállalkozó tönkrement. 20,000'—30.000 pengős munkákat kapott és a vége az lett, hogy amikor felülvizsgálták a könyveit, 50.000 pengő Oti.-tartozása, több mint 50.000 pengő adótar­tozása volt, Isten tudja, hány magánosnak tar­tozott anyagárakkal és nem tudom még milyen követelésekkel. Kérdezem, nem abban a rend­szerben van-e a hiba, amely ma az Oti.-nál uralkodik, nem ott van-e a hiba, amely az oka annak, hogy ma már az építőiparban rendet kell teremteni. Ha 20.000^-30.000 Pengős munkavál­lalások mellett 1O0.O0O pengős köztartozások le­hetnek, akkor elérkezett az ideje annak, hogy igenis az iparügyi miniszter úr kemény kézzel nyúljon ehhez a problémához és ebben a dzsun­gelben végre rendet teremtsen. Van azonban még egy másik típusa annak, aki olcsón vállal közszállítást. Ez a típus egy­szerűen nem szállítja, azt, amit előírnak és a szerződésnek nem az írott betűjét nézi, hanem a sorok közét nézi, keresve, hogy mit lehetne oda belemagyarázni, vagy miként lehetne a sorokban foglaltak alól a sorok közt kibújni. Csodálkozunk, ha itt-ott panamákról, közszállí­tási visszaélésekről hallunk, holott ezeket tör­vényadta eszközökkel kell kiküszöbölni és el érkezett az ideje annak, hogy egy félszázad ta­pasztalatait leszűrve, végre törvényes alapon rendezzük ezeket a kérdéseket. Ebben a vonatkozásban a legegyszerűbb szer az volna, hogy elsősorban megelőző intéz­kedésekkel kellene eljárni, a közszállítási sza­bályzatot úgy kellene módosítani, hogy az ár­rombolást kikerüljük a »legolcsóbb« rendszer KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IX. r kiküszöbölésével. r Ha a kormányzatnak talán az a véleménye és álláspontja, hogy ma még nem következett el ennek az ideje, akkor mél­tóztassék éppen a közszállítási szabályzatban foglalt pontokat a legszigorúbban betartani az alantas közegekkel, különösen a 46. és 47. §-t, amelyek az irreális árakon pályázókat a köz­szállításokból egyszerűen kiküszöbölik és azok­tól, akik a közszállítási szabályzat előfeltételeit száz százalékig nem tartják be, megvonják a közszállítási megbízatást. Az árrombolással szemben az ipartestületi székek és az iparkamarai bizottságok 20, meg 100 pengős (büntetésekkel operálnak. Ott, ahol százezres, meg -milliós építkezések vannak, számít-e az, hogy 20 vagy 100 pengő büntetést fizet az az iparos? Az iparügyi miniszter úr ipari novellájában akisiparosokra vonatkozóan, igenis érzékeny büntetés az a 20 vagy 100 pengő, mondjuk egy kis foltozó vargára, de egy ilyen nagy vállalkozó cég azt meg sem érzi. Ezek nem szankciók, ezek nem megtorló intézkedések. Ezek olyan jámbor madárijesz­tők, amelyekre ezek a jómadarak nyugodtan rászállnak és mosolyogva mondják egymásnak, hogy ez úgy sem büntetés és ettől nem kell félni. Egy új építőipari törvény irányelveinél tehát igenis — bármennyire szomorúan hang­zik is — ezekről a büntető szankciókról és pre­ventív intézkedésekről is gondoskodni kell. Nagy sérelme az építőiparnak a kisiparral kapcsolatban az, hogy amíg a kisiparos bár­milyen összegű munkát vállal, bármilyen for­galmat bonyolít le, kisiparosnak tekintik, addig építőmester vagy mérnökvállal­kozó, ha 30.000 pengőnél nagyobb forgalmat bonyolít le öt éven keresztül összesen, nagy­iparosnak számít. Hát kérdem, mi volt a célja ennek a rendelkezésnek? Nem ez a kormány hozta ezt a rendelkezést, ez régi rendelkezés. Es éppen azért kérem, ezek kapcsán ennek a rendelkezésnek a módosítását. Kérem, hogy az emberek foglalkozási körét, vagy pedig anyagi erejét jelölje meg a kisipar fogalmában. Mert ha egy mérnök vállalkozó öt évvel ezelőtt vál­lalt egy munkát 31.000 pengőért, amelyen volt talán 2000 pengő tiszta keresete, akkor, ha azóta egy szem munkája sem volt, nagyiparos­nak számít, a szerint adóztatják, míg az az ács vagy kőmívesmester, ha öt évvel ezelőtt milliókat forgatott, az összes kisiparosságot megillető kedvezményeket élvezi napkeltétől napestig és január 1-től december 31-ig. Úgy vélem tehát, hogy cnagy érdeke az építőiparnak, hogy a kormány figyelmét fel­hívjam imár 'most, — mielőtt a _ kormány az építőipari törvénnyel a Ház elé járul — ezekre az anomáliákra, ezekre a problémákra. Lojá­lisán leszögezem^, hogy ennek a mai kormány­nak semmi köze sincs ahhoz, hogy a helyzet így alakult, ímert ezek régi bűnök, régi mu­lasztások s egy félszázad mulasztásait kell pó­tolni. Eppeu azért minden oldalról sietünk is i a kormány segítségére, hogy tényleg tökéletes iművel léphessen a Ház elé. Az építőipari tör­vény nem kevesebb, mint 1000 építőmester, 2500 kőművesmester, 6000 kőművesiparos és sok­sokezer fmérnökvállalkozó érdeke, tehát mégis fursa az, hogy ma még az a helyzet, hogy az ipartestületeknél az az uzus, hogy vidéken az építőmesterek és az építőiparral foglalkozó mérnökök -— nem akarok itt senkit sem sérteni, csak elvben beszélek — a falusi csizmadiával és a gölöncsérrel egy ipartestületben ülnek és esetleg ott az az elnök dirigál építőipari vonat­kozású kérdésekben is akkor, amikor — mint 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom