Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-144

58 Az országgyűlés képviselőházának kőmívesiparos'ok, a kőmívesmesterek, az építőmesterséget űző mérnökök és az építészmérnökök kérdésével. Egységes képesítést ebben a" vonatkozásiban nem kérhetek, mert hiszen nemzetgazdaságii abszurdum volna egy magasabb képesítésű emberrel, akivel gyárat, templomot, palotákat építhetek, falusi vályogkunyhókat építeni, fordítva pedig vagyon- és 'személybiztonságot sértenénk vele. A mi törvényhozásunk ezzel a problémával foglalkozva az 1888 : XVII. tejben foglalt állást, .tehát 52 évvel ezelőtt, amikor az építőipar még csak engedélyhez volt kötve és nem képesítéshez és amikor a törvény azt mondotta, hogy addig ds, míg az építőmester iparáról vagy annak gyakorlásáról nem intézkednek, addig a társminisztériumok rendeleti úton fogják szabályozná az építőipar kérdését. En úgy érzem, 52 év óta nagyot fordult a világ, 52 év elég idő ahhoz, hogy rájöjjenek arra, hogy egy ilyen hatalmas iparágat, amilyen az építőipar, — amelyet pár mondattal voltam bátor itt a Ház előtt jellemezni

1 — rendeletekkel tovább szabályozni és fejleszteni nem lehet, hanem rá kell végre térnünk arra az útra, amelynek az előmunkálatait éppen az iparügyi minisztérium és az iparügyi miniszter úr végzi a mi legnagyobb megelégedésünkre, hogy végre törvényes utón itt a Ház előtt 'rendeztessenek az építőipar' kérdései. Volt ugyan még közben egy törvényünk, az 1922 : XII. te, de ez semmi 'egyebet nem tett, mint azt, hogy két szakaszban .akként rendelkezett, hogy ilyen és ilyen rendeleti módosításokat hozzan be, de seurminéven nevezendő törvényes, generális .szabályozást nem tartalmazott. Hogy mennyire 'Szükségünk van erre, — rámutatok erre ;is, mielőtt f ennek gazdasági kenyéradó oldalára rávilágítanék — misem bizonyítja jobban, mint az, hogy az utóbbi időből töb'bszáz harmadfokú bírói ítéletünk van azért, mert maga a közigazgatás sem ismeri ki már magát ezeknél a problémáknál, hogy kinek mi a joga, mit ősin alhat, meddig terjed a hatásköre és milyen munkálatok elvégzésére van képesítve. Az építőipar kérdéseit végre kizárólagosan törvényes liton kell rendezni. A törvény megalkotásánál egy szempont kell, hogy vezesse az illetékes minisztériumot éspedig az, hogy a technika ma olyan mérföldes léptekkel halad előre, hogy igenis el kell vetnünk, bármilyen tetszetősen hangzik még politikai szempontból is, azt, hogy ibizonyos jogköröket és hatásköröket lefelé terjesszük ki, mert a technika haladásával egyenes arányban a műszaki tudományok is haladván, az építőmesterek és az építőiparral foglalkozó iparoscik képesítését is emelni kell- Elsősorban célzok itt az építőmesterek képesítésére, amelynek az ideje elkövetkezett már, hogy igenis vigyük fel ezt a m. kir. József Műegyetemre azzal, hogy szerzett jogokat ne érintsünk, kettétört exisztenciaMat ne teremtsünk, hanem 'bizonyos közbeeső spáciumot, kiméleti időt megszabva emeljük fel ezek képesítését. A második tényező, hogy az építőipar keretén belül disztingváljunk és osszuk meg a különböző munkaköröket. Hiszen, hála az iparügyi miniszter úr ténykedésének, ma már megvan a magasépítés és a mélyépítés közti,differenciálódás, ma már megvan a magasépítésnél, a kőmívesiparosok, a kőmívesmesterek és az építőmesterek disztinkciója, de semmi néven nevezendő szankciók nincsenek, mert hiszen kőmívesiparos egyszerű felszabadulás után iparjog kiváltással bárki lehet, a kőmíIhU. ülése 1936 június 9-én, kedden. vesmester vizsgázottságával kapcsolatban pedig legyen szabad megjegyeznem, hogy ma már, nem tudom, kinek a politikai érdekeit szolgálva, de úton-útfélen azt halljuk, deputációznak minden minisztériumban, hogy hatáskörüket, munkaterületüket akként bővítsék, hogy egyemeletes házakat is építhessenek. Legyen szabad egy pár statisztikai adattal illusztrálnom azt, hogy Magyarországon az 1927., 1928. és 1929. éveknek, tehát három évnek adatai alapján 37.064 ház épült az országban, ebből vidékre esett 33.790 földszintes ház és ebből a 37.064 házból 478 volt egyemeletes és 109 kétemeletes és annál magasabb. T. Ház, kérdem, hogy ma, amikor diplomás doctor juris és mérnök kalauzok vannak, amikor természetes, hogy a világ tendál és arra halad, hogy mindig több és nagyobb képesítést • követel, az építőiparban lefelé tágítsam ki a képesítési lehetőségeket és ne felfelé emeljem? Hiszen akkor odajutok, hogy az építőiparral foglalkozó mérnökök és az építőmesterek számát tekintetbe véve 400 építőmesternek fog jutni évenként 36 ház építése, ami azt jelenti, jiogy 11 építőmester fog egy házat építeni. En azt hiszem, hogy ennek'a középiparnak ilyen módon való lefokozása egyáltalán nem nemzeti érdek, különösen^ akkor nem, amikor ma már javarészt diplomás mérnökök foglalkoznak ezzel. De gazdasági szempontból legyen szabad megemlítenem, hogy a most tervezés alatt álló építőipari törvényjavaslattal kapcsolatban a részvénytársaságok működését is meg kell szüntetni, mert ezen a réven minden képesítés nélkül vállalkozói iparigazolványt bárki kaphat és akkor esik meg az, bármennyire horribile dictu, hogy kefe- és sep rügy áros ok kapnak építőiparost megillető megbízásokat '' nemcsak magánosoktól, hanem közhatóságoktól is. En ezekkel a problémákkal, a részletes vitánál foglalkoztam, azért nem akarok most itt a részletekbe belemenni, csak nagy vonalakban szeretném még érinteni a tervező építészeknek és a tervező mérnököknek azt a szomorú sorsát is, amelyben ma vannak, azt a törvényen kívüliséget, amelyben ma bizonyos vonatkozásban mostoha sorsukban élnek, amikor az építőmester is tervez és a mérnököt uszítják az építőmester ellen, mert mind a kettő tervez, holott nem egymás konkurrensei ők, hanem a mostoha gazdasági helyzet a legnagyobb konkurrensük és az a tény, hogy semmiféle néven nevezendő törvényes támogatás nem áll rendelkezésükre, Mert például a mérnökkamarai rendeletet nagyszerűen meghozta, a kereskedelemügyi miniszter úr egyik elődje, csak pont elfelejtett gondoskodni annak szankcióiról. Van egy olyan díjskálája — mint ahogy az egyik mérnöki közgyűlésünkön mondottam — a mérnöki kamarának, mint az ügyvédeknek vagy az orvosoknak, de senki az ég világon nem tartja he. Erre mondtam én azt &gy gyűlésen, hogy olyan az a skála, mint amikor az adoma szerint az egyik képviselőt megkérdezte egy választója, hogy autótaxira is van-e szabadjegye. Erre nagyon szellemesen azt mondotta a képviselő, hogy van, de csak akkor érvény es, ha a taxi áll. Ilyen ez a mérnöki díjszabás is, amely csak akkor érvényes, ha senki nem használja, mert abban a pillanatban, amikor a mérnök 'használni akarja, egy ügy a bíróság elé kerül, amikor pereskedik, ennek a díjszabásnak semmi néven nevezendő előnyét nem látja. Kapcsolatos ezzel az ipartestület kérdése. Az ipartestület ma már nem egy egyszerű ad-