Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-143

40 Az országgyűlés képviselőházának érdekében hozattak és amelyek a földmívelésügyi tárca költségvetésében számszerű megnyilatkozást nyertek, köszönettel tudomásul veszem, de ne méltóztassék tőlem rossz néven venni, ha a földmívelésügyi miniszter úrral szemben, aki, mint ősgazda, ezeknek a kérdéseknek hivatott ismerője, én, aki a magyar földdel közvetlen kapcsolatban nem állok, hívom fel a figyelmet arra, hogy ez a haladás, ez a tempó, ez az áldozatkészség, amelyet a magyar föld népének érdekében hoztunk,' még mindig kevés. Itt kell utalnom arra, hogy a földmívelésügyi kormányzat kellő szakértelemmel, hozzáértéssel, de meleg szeretettel is karolta fel a magyar föld népének az ügyét. Ez a szeretetteljes gondoskodás megnyilatkozik minden intézkedésében, de, sajnos, anyagi erőinknek korlátozottsága lehetetlenné teszi. hogy olyan mértékben karoljuk fel ennek a népnek a sorsát, ennek a népnek a jövőjét és boldogulását, mint ahogyan azt magasabb nemzetpolitikai szempontok szükségessé tennék. Nem új dolgok ezek, amiket én itt el akarok mondani, mert hiszen már a háború előtt voltak messze a jövőbe látó államférfi aink, — Darányi Ignácra célzok — akik előre tudták és látták azt, hogy a magyar nemzet jövőjének, s jövője alapjainak lerakása csak akkor történhetik, ha a magyar föld népének széles rétegeire történik ez a megalapozási munka. Darányi Ignácnak és az ő munkatársainak messze jövőbelátó koncepciój amit nekünk még a mai nehéz és nyomorúságos körülmények között is megfontolás tárgyává kell tennünk és tovább kell folytatnunk azt a munkát, amelyet az akkori idők megnemértése folytán ő be nem fejezhetett. Ennek a politikának, s ezeknek a szempontoknak megfontolása különös nyomatékkal és súllyal kell, hogy latba essék a mai körülmények között, akkor, amikor az egész civilizált világ kaotikus zűrzavarban él. Ne feledkezzünk meg arról, hogy valósággal vulkánok fölött táncolunk, hogy rettenetes feszültség üli meg az egész európai atmoszférát és éppen azok a népek nem tudják a megértésnek és szeretetnek a gondolatát valóra váltani, amelyeknek múltjuknál fogva hivatásuk lenne a népek kultúrájának és civilizációjának vezptése és oltalma . Sajnálattal kell megállapítanunk a mai európai és világhelyzet vizsgálata alapján, hogy egy rettenetes lelki betegség fogta el az embereket, amely lelki betegség nem engedi, hogy meglássák a krisztusi igazságokat és nem engedi, hogy egy józanabb, tisztességesebb irányzatot inauguráljanak. Ha nézzük ennek a világ és európai helyzetnek a súlyos; ságát és számot vetünk azzal, hogy a mi csonka országunkban élő maroknyi magyarsá gunk milyen helyzetben van ebben a kaotikus állapotban, akkor szomorúan kell megállapítanunk, hogy mi inferioris helyzetben vagyunk ezekben a nagy világeseményekben, ebben az őrült kavargásban, ebben a kiszámíthatatlan folyamatban, mert mi csak a szenvedő szerepét játsszuk. Azok a nemzetek, amelyeknek elhatározó befolyásuk van a világesemények alakulására, felelősek ennek a véres folyamatnak következményeiért, de éppen azért, mert tudjuk, hogy mi nem kerülhetjük ki ennek a folyamatnak, ennek a veszedelmes helyzetnek a következményeit, nekünk szükségünk van konzerválni, megőrizni és kifejleszteni az erőket s azokat latba kell vetni akkor, amikor a leszámolás órája elérkezik. 1U3. ülése 1936 június 8-án, hétfőn. És itt hivatkoznom kell arra, hogy belőlem nem a kardcsörtetés politikája és nem a militarizmus szelleme beszél, mert én is egyetértek azzal, hogy a békének, szeretetnek és megértésnek gondolatát kellene megvalósítani a népek együttműködésében, de ha látjuk azt a veszélyes kavargást, amely az egész világhelyzetet jellemzi, akkor nekünk számot kell vetnünk azzal, hogy ha mi nem készülünk fel a nagy leszámolásra, akkor az eseményeknek hullámverésében el fogunk süllyedni. Ennek az igazságnak megfontolása után csak arra az eredményre juthatunk, hogy azokat az energiaforrásokat, amelyek az isteni gondviselés révén birtokunkban vannak, a lehető legnagyobb szeretettel, gonddal és a leggazdaságosabb módon használjuk ki. Nekünk nincs módunk arra, hogy a fegyverkezési versenynek nevezett Őrületben résztvegyünk. Nekünk nincs sem anyagi lehetőségünk, — és mai nemzetközi helyzetünkben — még jogi lehetőségünk sem arra, hogy a fegyverkezési egyenjogúságot megvalósíthassuk. Nem tudunk fegyvereket, ágyúkat építeni és szerezni. Ellenben birtokunkban van egy olyan ősi erőforrás, amely ősi erőforrásnak erősítésével és fejlesztésével annyira, amennyire lehetséges, fel tudunk készülni a nagy küzdelmeknek idejére. Ez az ősi erőforrás a mi magyar történelmünknek támasztóoszlopa és legfontosabb tényezője: ia magyar földnek népe. A magyar föld népének érdekében mindent meg kell tennünk, még anyagi erőinknek megfeszítésével is, (Dulin Jenő: Helyes!) mert csak ez az energiaforrás, ahonnan ki tudjuk termelni azokat az erőket, amelyeknek úgy a békés r munka korszakaiban, mint nagy küzdelmek és nagy megpróbáltatások idején feltétlenül rendelkezésünkre kell állaniok. T. Képviselőház! El kell ismernem azt, hogy ennek a gondolatnak igazságát a földmívelésügyi kormányzat és a pénzügyi kormányzat átérezte, mert hiszen örvendetes haladás tapasztalható azon a téren, amely a magyar földmívelésügynek szolgálatát jelenti. A földmívelésügyi miniszter úr rámutatott arra, hogy a múlt évi költségvetéssel szemben az idei költségvetés végösszege 10%-os emelkedést mutat, a tavalyi költségvetés pedig a tavaly előttivel szemben másik 10%-os emelkedést tüntet fel, úgy hogy két év alatt 20%-kal emelkedett a földmívelésügyi költségvetés összege. Ehhez járul még a beruházási programmból mintegy 6 és félmillió pengő. Számításba kell itt venni azt is, t. Képviselőház, hogy a mezőj gazdaság megsegítését szolgáló alap 50 millió pengővel áll rendelkezésre. Számításiba kell venni azt is, hogy költségvetésen kívül a gazdaadósságokra vonatkozólag és a telepítési törvénnyel kapcsolatban szintén tekintélyes összegek szolgálják a magyar föld és a magyar föld népének ügyét. És mégis, mindezeknek megfontolása, mindezeknek a számadatoknak ismertetése után azt vagyok bátor mondani, hogy a haladásnak ütemét nem tartom kielégítőnek és kérem úgy a földmívelésügyi miniszter urat, mint a pénzügyminiszter urat, hogy méltóztassanak megfontolás tárgyává tenni észrevételeimet és olyan erőforrásokat megnyitni, amelyek a magyar földmívelésnek és a magyar föld népének ügyét még hatékonyabban és még jobban tudnák szolgálni. (Helyeslés jobbfelől.) Az előbb bátor voltam már rámutatni, hogy mai elesettségünkben, mai nyomorúságunk-