Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-143

Az országgyűlés képviselőházának US. ülése 1936 június 8-án, hétfőn. 39 van egy magasabb erkölcsi világrend és ennek az erkölcsi világrendnek van egy alaptörvénye: az. igazság, az Isten. Én hiszek és bízom abban, hogy ez az alaptörvény fog érvényesülni akkor, amikor a világtörténelemnek egyik legnagyobb igazságtalanságát kérjük jóvátenni. Célzok ezzel arra, hogy a a Népszövetség a reparáeiós kérdések elintézése után rátért az úgynevezett fegyverkezési egyenjogúság kérdésének elintézésére, amelyre vonatkozólag a tárgyalások ma vannak folyamatban; hogy milyen eredménnyel, a jó Isten tudná megmondani. Egy azonban bizonyos, hogy annak a kérdéskomplexumnak, amely a Népszövetség előtti elintézésre vár, egyik pontja és minket érdeklő fontos pontja lesz a békereyízió, azoknak az igazságtalan és oktalan békéknek, diktátumoknak megváltoztatása, amelyek Magyarországból is Csonka-Magyarországot teremtettek. Én bízom abban, hogy ebben az irányban igenis érvényesülni fog a népek fejlődése alaptörvényének az az igazsága, amelyre hivatkozni bátor voltam. Ezek után méltóztassanak nekem megengedni, hogy egy pár pénzügyi és gazdaságpolitikai kérdésre térjek át, amelyeknek intézése és kezelése a kormányzat részéről olyan eredményeket produkált, amelyek alkalmul szolgálnak arra, hogy a kormányzat további működése iránt bizalommal viseltethessünk. Ezek között a kérdések között a pengő értékének stabilitásáról akarok röviden megemlékezni. Tulajdonképpen ez a kérdés már nem is aktuális probléma, mert hiszen ma már egyöntetű közvélemény alakult ki a tekintetben, hogy a pengő értékének úgynevezett felhígítása, mesterséges leszállítása^ a legnagyobb bizonytalanságot eredményezné és olyan ^ingoványos talajra vinné át a közgazdasági és pénzügyi politikát, amelyen a nemzetnek és az ország gazdaságának legsúlyosabb érdekei volnának veszélyeztetve. Kell azonban beszélnünk erről a kérdésről azért, mert hiszen nem is olyan régen, egypár évvel ezelőtt ezt még úgy állították be, mint egy általános gyógyszert, egy panaeeát, amely alkalmatos volna minden betegségünk meggyógyítására. A pénzügyi kormányzatnak az a szívóssága, az az álihatatossága, amellyel a pengő értékének stabilitásához ragaszkodott, megadta a lehetőségét annak, hogy a fokozatos fejlődés útján továbbhaladjon ennek az országnak " elsorvadt közgazdasága, megadta a lehetőséget arra, hogy továbbfejleszthessük azokat az erőket, amelyek a válság hullámveréseiből meg birtokunkban visszamaradtak és ennek a kérdésnek hisztorikuma egyben tanulság is a tekintetben, hogy nekünk nem szabad bizonyos csábicó és kísértő szólamoknak és plauzibilis beállításoknak engedve, eltérnünk a gazdasági életnek azoktól a törvényeitől, amely törvények szerint folyt eddig az egész világgazdasági élet folyamata és amely törvények az egész nemzetgazdasági élet alapját képezték. Felvetem azt a kérdést, hogy. vájjon mi történt volna akkor, ha a kormányzat engedve azoknak a csábító szólamoknak, amelyek a pengő értékelésével kapcsolatban elhangzottak, egy ilyen veszedelmes kísérletezésre szánta volna rá magát. Emlékszünk még arra, amikor az 1920-as évek Után a siberek sáskahada és a konjunktúralovagok üzelmei árasztották el egész közgazdasági életünket. Ha a pénzügyi kormányzat azzal a szívóssággal, azzal a határozottsággal, amelyet mutatott, nem ragaszkodott volna 'a pengő értékéhez, akkor újból megismétlődtek volna ezek a gyászosemlékű idők. A pénzügypolitikai kérdéseknek sorában foglalkoznom kell még röviden az agrárolló problémájával is. Minden ellenkező beállítás és nyilatkozat ellenére meg kell állapítanunk, hogy a pénzügyminiszter úrnak e tekintetben tett bejelentése és nyilatkozata fedi a, valóságot: tény ugyanis az, hogy az agrárolló az utóbbi évek során jelentős mértékben megszűkült. Az 1933. év végén volt a legsúlyosabb a helyzet a mezőgazdasági árak színvonala tekintetében és 1933. év végétől, a mélypont idejétől kezdve fokozatos emelkedés tapasztalható, úgyhogy a mezőgazdasági termékek átlagos árszínvonala most már eléri az 1930/31-es évek árszínvonalát. Ez egy újabb dokumentum a tekintetben, hogy nem felel meg a valóságnak az a tendenciózus beállítás, mintha itt a kormányzat részéről semmi sem történt volna, mintha a gazdasági válság pusztításai teljesen tönkretették volna közgazdasági életünket és mezőgazdasági értékeinket. Szólhatnék még a kormányzat árpolitikájáról és ezzel kapcsolatban a római paktum eredményeiről. Szólhatnék még a kamatuzsora megfékezéséről és még egyéb hasonló intézkedésekről, amelyek igazolják azt, hogy a kormányzat céltudatosan előrehaladó szakszerű politikát csinál, amely konkrét eredményeket produkált. Ezeknek a kérdéseknek részletesebb tárgyalásába az idő előrehaladottságára való tekintettel nem akarok már belebocsátkozni, hanem inkább áttérek egy olyan kérdésre, amely a magyar jövő sorskérdésének tekinthető, a magyar föld és a magyar föld népének problémájára. T. Képviselőház! Amikor erről a kérdésről beszélek, meg kell emlékeznem arról is, hogy e tekintetben milyen tanulságokat nyújt nekünk a történelem. Ha belenézünk a történelem könyvébe, onnan azt az igazságot olvashatjuk ki, azt a tanulságot meríthetjük, hogy a magyar föld népe, a magyar föld széles néprétegei nemcsak akkor állták meg helyüket a kötelességteljesítés terén, amikor a békés, verejtékes munkának a korszakát kellett élniök, hanem fokozott mértékben érvényesült ennek a népnek kötelességtudása és áldozatkészsége akkor, amikor a nagy küzdelmeknek és a nagy megpróbáltaásoknak az ideje érkezett el. Ez a mi magyar történelmünk, amely a küzdelmeknek, a megpróbáltatásoknak, a szenvedéseknek, a gyásznak^ szakadatlan sorozata, de egyúttal a hősiességnek, a vitézségnek és a dicsőségnek is annyi fényes tanubizonyítékát szolgáltatja, mint legfontosabb tartóoszlopra, a magyar föld népére volt, van és lesz alapítva. Ha a világháború tanulságait nézzük, elénk tárul ennek a nagy igazságnak hatalmas ereje, mert hiszen a magyar föld népe volt az, amely hihetetlen áldozatkészségével és önfeláldozásával lehetővé tette azt, hogy a magyar fegyverek dicsőséggel megálltak mindenütt a helyüket.^ Amikor a magyar föld és. a magyar föld népének a problémájáról van szó, akkor ezt a mindenekfelett irányadó, domináló szenypontot kell tekintetbe vennünk és ebből a szempontból kell néznünk azoknak a feladatoknak, azoknak a cselekedeteknek az irányát, amelyeket nekünk követnünk kell. En azokat az áldozatokat, azokat a teljesítményeket amelyek a magyar föld népének