Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-143
34. Az országgyűlés képviselőházának amit az alkotmánytaniban közszabadságok gyűjtőnév alatt (tanultunk. Azt hiszem, senki sem meri komolyan vitatni, hogy pl. ja gyülekezési jog terén lehetetlen visszaélések történtek és történnek. Itt van például a csütörtöki eset. Egy frontharcos-alakulat gyűlést kért... (vitéz Balogh Gábor: Ez nem az alkotmány veszélye! Ez mindig így volt és mindig így lesz!) Bocsánatot kérek, ia magyar törvények értelmében a gyülekezés iszabad. (vitéz Balogh Gábor: Tudom! Megvan az alkotmányos reparáció lehetősége!) Ha .bejelentik, hogy a gyűlést hol és miért fogják megtartani, abban az esetben azt a gyűléist igenis meg kell engedni (Gr. Festetics Domonkos: Ki mondja?) és nem volna szabad találkoznunk olyan főszolgabírói végzésekikel, amelyek megtiltják politikai pártok gyűléseit azért, mert rossz az idő, mert sok volt a jég, mert nagy volt az aszály és azért, mert az emberek nagyon szegények és ha valami kellemetlent hallanak, idegesekké válnak. Ezek kétségtelenül éppen olyan ürügyek, amilyen ürügyekkel az aesopusi mesében a farkas a bárányt felfalta. (Zaj a középen.) A másik kérdés, amelyet ugyancsak az előttem szólott Baross Gábor igen t. képviselőtársam méltóztatott felvetni, amelyet azonban azt jhiszem Makkal {képviselőtársaim is érintett — ők ketten foglalkoztak főképpen politikai kérdésekkel — az, hogy a nemzeti egység pártjának szervezkedése a mi részünkről kifogás alá esik. (Dinnyés Lajos: Hej Makkal, amikor együtt voltunk! Szép idők voltak azok! — Zaj.) Ez a kifogás nem azért merül fel, mert a nemzeti egység pártja, mint ilyen szervezkedik. Nem a szervezkedés ellen van nekünk kifogásunk, hanem a szervezkedés módja ellen. (Dinnyés Lajos: Az ellen sincs már! Most már csinálhatják! — Mozgás.) Képviselőtársam méltóztatott mondani, hogy milyen gyönyörű, milyen szép dolog ez ma a multakhoz képest, amikor a kormányt támogató párt még nem volt megszervezve és kénytelenek voltak a hivatalos jelöltek a főszolgabíróhoz fordulni. (Dinnyés Lajos: Ez sem igaz! Hogy lehet ilyet mondani!) Azt méltóztatott mondani, hogy most már a pártszervezethez fordulnak. El méltóztatott azonban felejteni, hogy a pártszervezet elnöke a főispán, aki sokkal nagyobb úr, mint a főszolgabíró. Eddig a főszolgabíróhoz fordultak, — és az urak is beismerik, hogy ez helytelen volt — most pedig abban a helyzetben vannak, hogy egyenesen a főispánhoz fordulhatnak, aki elnöki minőségben azután kiadhatja az egész vármegyei apparátusnak a megfelelő utászt. Nem hiszem, hogy ezzel szemben komoly ellenérvet lehessen felhozni akkor, amikor már méltóztattak egyszer megállapítani azt, hogy a főszolgabíróhoz fordulás helytelen volt, mert ezzel a közigazgatást kapcsolták bele a pártapparátusba. Nos tehát, ha a főszolgabíróhoz nem fordulhatok, — méltóztas; sék most ezt a logikát előttem érthetővé tenni — hogyan fordulhatok az egész megyei közigazgatás fejéhez, a főispánhoz? (Egy hang a jobboldalon: Nem a feje!) A főispán a feje, az dirigálja az egészet. Az alkotmány szerint a főispán nem lenne olyan nagy úr, mert osak ellenőrzés a hatásköre, a valóságban azonban ez, sajnos, odafejlődött, hogy ma már mégis csak a főispán a j6 Isten helytartója a vármegyében. (Dinnyés Lajos: Mellette vannak az élharcosok és a politikai vigécek!) El US. ülése 1936 június 8-án, hétfon. lehet képzelni azután, hogy ezt kifogásoljuk,, mert vájjon lehet-e egy pártszervezés keretei közé beiktatni azt a szervezési folyamatot, amelynek élén a lobogóval ott áll a főispán, akitől viszont az összes főtisztviselők függnek, akinek egy-egy rossz napja esetén egy tisztviselőnek felfüggesztése is bekövetkezik. (Br. Berg Miksa: Ha nem köszön!) A szervezkedésnél tiltakozunk továbbá az ellen is, hogy megengedtessék az, hogy egy politika^ párt, amely tagadhatalanul politikai párt, épúgy, mint a mi pártunk, azzal a különbséggel, hogy itt a parlamentben numerikusan többen vannak, még más különleges előnyben is részesüljön. Lehetetlen ugyanis ennek a pártgondolatnak nemzeti gondolatot tulajdonítani, ezt úgy felfogni, mintha az egész nemzeti gondolat, az egész nemzeti egység szép gondolata, f amely a mienk is és amely minden tisztességes magyar embernek a leikébon benne él, hozzá volna nőve a jobboldali párthoz. (Makkái János: Csak szolgái vagyunk!) Ez azt jelenti, hogy a miniszterelnök úr úgy szerepel, mintha a nemzeti egység fogalmának megszemélyesítője volna és aki őt nem követi, az úgy szerepel, mint aki a nemzeti gondolatnak ellensége, pedig kétségtelen az, hogy csak politikai differenciák vannak közöttünk, világszemléleti különbség, — ha erről lehet beszélni — azt hiszem, nincs közöttünk. (Makkai János: Éljen! Éljen!) Hogyan jövünk mi ahhoz, hogy pusztán szervezési alapon úgynevezett másodrangú állampolgárokká degradáljanak bennünket. Marton Béla t. képviselőtársam ezelőtt egy esztendővel azt mondta: »Szervezeteinknek főkötelessége, hogy a magyar nép rétegeit teljes értékű állampolgárokká formálja.« Mi ez, t. Képviselőház? Bizonyára méltóztatnak elismerni azt, Hogy ez igen helytelen és nagyon szerencsétlen kifejezés. (Dinnyés Lajos: Bóldi Béla innen vette az ötleteket!) Mert ha a nemzeti egységnek vagy az egység pártjának ez minden célja, hogy a polgárokból teljes értékű állampolgárokat faragjon, ez a contrario anynyit jelent, hogy mindaz, aki nem esett ez alá a faragás alá, az nem teljes értékű állampolgár. (Derültség. — Zaj a jobboldalon.) Gondoljuk meg, hogy a választások során a nemzeti egység pártja végeredményben kisebbségben .maradt, mert hiába vannak túloldali t. képviselőtársaim itt 170-en, az országban összesen leadott szavazatok számából kevesebbet kaptak, mint a felét, tehát tulajdonképpen a szavazati joggal bíró polgárok többsége ellenzéki megnyilatkozás mellett foglalt állást. (Makkai János: 30%-a egyáltalán nem szavazott! — Dinnyés Lajos : Mert nem mert!) Aki nyilt szavazás mellett nem szavaz, az — méltóztassék "megjegyezni — csak azért nem szavaz, mert nem mer odaszavazni, ahova szeretne, (Makkai János: Titkos mellett sem szavazott 20—30%'!) viszont nem viszi rá a lelke, hogy oda szavazzon, ahová kellene neki. Azok, t. képviselőtársaim, akik nyilt választásnál nem szavaznak, csak javítják a statisztikát, amely statisztika szerint ebben az országban nem a kormányzópárt kapta meg a többséget, hanem az ellenzéki gondolat. Mutatják ezt a titkos kerületek is, (Dinnyés Lajos: A titkos kerületekben nem kapták meg a többséget!) ámbár ott is mindent elkövettek a választási technika segítségével, hogy lehetőség szerint az egyik helyen háromszor annyi ember vá-