Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-143
Az országgyűlés képviselőházának 1U< melés eredményeit. Erre azonban én tisztelettel és bizonyos ^ szkepszissel azt válaszolom, hogy ennek a tételnek helyességét az utóbbi 30 év mezőgazdasági termelésének a statisztika által nyilvántartott eredményei nem látszanak mindenben igazolni. Ha az ember kezébe yeszi azt a grafikont, amely ezeket az eredményeket tünteti fel, akkor meg kell állapítania, hogy ezen a grafikonon mutatkoznak ugyan jelentős változások, ezek a változások azonban hullámzásszerüek és az időjárás esetlegességeihez igazodva mutatnak többletet, vagy mutatnak csökkenést, a grafikon végső eredményei azonban igazi nagy, olyan többletet, amellyel a kivitel fenntartása mellett biztosítani lehetne az idebent szaporodó népesség ellátását is, nem mutatnak. De ha még így is volna, akkor is figyelmébe ajánlom a t. Háznak azt a nagyon fontos körülményt, hogy nálunk Magyarországon széles néprétegek táplálkozásának mértéke alatta van annak a mértéknek, amelyet az egészségügyi és élettani követelmények szabnak meg és írnak elő. A mi népességünk táplálkozásának átlaga évenként 800.000 kalória körül van, szemben azzal az átlaggal, amely más országokban lényegesen magasabb és szemben azokkal a követelményekkel, amelyeket a tudományos előírások állítanak fel. Ebből a helyzetből tiszteletteljes véleményem szerint egészen nyilvánvaló a további teendő útja. Nekünk a&oknak a javaknak nagy részét, amelyeket eddig külföldön a magyar mezőgazdasági kivitel ellenében vásároltunk meg, a jövőben magunknak kell előállítanunk, először azért, mert, ahogy az előbb mondottam, a magyar mezőgazdasági termelés feleslegeit a szaporodó belső lakosság ellátására kell fordítanunk, másodszor azért, mert a jelentkező népszaporulatot "abba a helyzetbe kell hoznunk, hogy az munkához jusson, vásárolni és önmagáról gondoskodni tudjon, és végül a harmadik ok, amely erre kényszerít, az, hogy a magyar mezőgazdaságnak a külföldi piacain egyre nagyobb erővel hódít tért a mezőigazdasági önellátás gondolata.. En többé nem is Ausztriáról és Csehországról beszélek, hanem beszélek Németországról. Az-Ok a, képviselőtársaim, akiknek az utóbbi hónapokban alkalmuk volt kint járni Németországban, bizonyosan valamenynyien tudják, 'hogy a mértékadó német gazdasági tényezők véleménye szerint, mégpedig nyíltan hirdetett véleménye szerint, a német mezőgazdasági autarchia megteremtése néhány rövid esztendő kérdése mindössze. A mi számunkra, ennélfogva egyetlenegy út van: a céltudatos iparosítás, a céltudatos ipari autarchia útja és a kormány helyesen ezt az utat és irányt követi. A fejlődésnek ez az iránya egyébként kifejezésre jut az utóbbi tizenöt év gazdasági és népességi viszonyainak alakulásában is. 1920 és 1930 között Magyarországon a keresők száma 243.000 fővel szaporodott és ebből a 243.000 főből 200.000-ren tudtak elhelyezkedni az iparban. (Éber Antal: De nem a gyáriparban, nagyon kis része a gyáriparban! Ez fallácia, kérem. Az egész gyáripari munkásság 240.000 körül van ma. — Dinnyés Lajos: Hát mennyi, tessék már egyszer megmondani!) Ez is helytelen szám, mert nem méltóztatik hozzávenni a bányákat, nem méltóztatik hozzávenni a tisztviselői kategóriákat. Egyébként Éber t. barátomnak módjában lesz feláílani és velem vitatkozni és megcáfolni ezeket a szá- * mokat. (Éber Antal: Dehogy vitatkozom 1 !) ?. ülése 1936 június 8-án, hétfőn. 27 A t. Ház szíves engedelmével rátérek most a harmadik kérdésem megvizsgálására. Nem egyszer hallottuk itt ezen a helyen, különösen a túlsó padsorokból és ma éppen Buchinger képviselő úr szájából, hogy a magyar külpolitikának keresnie kellene a szomszédainkkal való megértés és együttműködés útjait. Legutóbb Gratz Gusztáv igen t. képviselő-, társunk beszélt erről a, kérdésről rendkívül érdekesen. Én azt hiszem, nincs és nem lesz semmi túlzás abban a megállapításomban, amikor azt mondom, hogy a magyarság, amely ezer éve él itt a dunai medencében önálló nemzeti életet, érzi azt a történeti egymásrautaltságot, amelynek jegyében Gratz Gusztáv képviselőtársam itt az együttműködés és megértés gondolatát újból szóvátette és ez elől a maga kitűnő^ expozéjában a külügyminiszter úr sem zárkózott el. Nem is tehette ezt, hiszen minden felelős magyar kormányférfinak tisztában kell lennie azzal, hogy a mai helyzet fenntartásának a mi számunkra is nagyon komoly hátrányai vannak. Ezt a történeti egymásrautaltságot azonban nem érzik a mi mai szomszédaink, a körülöttünk alakult új államok. Ezzel a ténnyel, mint adottsággal számolnia kell mindig a magyar külpolitikának. Tisztában kell lennünk azonban egyebekkel is, tényekkel, amelyek szintén megváltozhatatlanok, ezek közül elsősorban azzal, hogy szomszédaink közül kettőnél — ha én ezt a fejlődést egy messzibb távlatból nézem — a történeti fejlődés nagy tendenciái keresztezik a mi érdekeinket, keresztezik azokat az érdekeket, amelyek a mi fennmaradásunkhoz, a mi megerősödésünkhöz, a bennünk rejlő képességek kifejlődéséhez fűződnek. Tisztában kell lennünk ugyanis azzal, hogy éppen ezekben az országokban, amelyek a dunai medencében, Európának ezen a részén a nagy szláv gondolatot képviselik, a népben rejlő immanens erők nehezítik meg a yelünk való őszinte m összebékülést. Megnehezítik ezt még akkor is, ha ezért az összebékülésért mi hajlandók lennénk valami áldozatot hozni. Ne méltóztassanak engem félreérteni, amikor áldozatról beszélek, csak arra gondolok, hogy ezt .az összebékülést megnehezítenék ezek az erők még akkor is, ha mi hajlandók volnánk lemondani azokról az igényeinkről, amelyekről lehetetlen lemondanunk. Van ellenben ezek között a szomszédaink között egy ország, amelynek történeti érdekei teljesen azonosak a mieinkkel, amelynek léte nem holnap vagy holnapután, de talán nem is hosszú idő múlva épúgy útjában lehet más hatalmas fajok előretörésének, minthogy útjában van a mi létünk. Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy ez az ország eddig nem jött rá ennek világos tudatára, nem jött rá arra, hogy az ő történeti érdekei azonosak a mieinkkel, hogy a velünk való jóviszonya az ő számára történeti és geográfiai^ kényszerűséget is jelent, nem jött rá erre, sőt éppen ellenkezőleg, a hirtelen felemelkedés különös lelkiállapotában velünk, jobban mondva, az impériuma alá került kétmilliós magyarsággal szemben olyan magatartást mutat, amely magatartás a legnagyobb mértékben megnehezíti az ellenzék oldaláról kívánt megértés részünkről való keresését. Ilyen körül menyek között meggyőződésem szerint nem lehet mást csinálni, mint amit a magyar külpolitika évek ^óta tesz. Nyugodtan és fegyelmezetten, kell kivárnunk a dolgok olyan ialakulását, amely számunkra esetleg új 4*
