Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-143

Az országgyűlés képviselőhazának 1U3. ülése 1936 június 8-án, hétfőn. 23 mányzatnak alkalma lesz -arra, hogy ezt az eddigi működéséit anég tovább is folytassa, akkor olyan idők is bekövetkezhetnek, amikor ezeknek a megyéknek a szegényei és e szegények gyermekei, a kenyeret is csak, hírből fogják majd ismerni. Térjek vissza arra, hogy a földmívelésügyi tárca keretéiben e kormányzat nem találta meg a módját annak, hogy beváltsa azokat az ígéreteket, amelyeket az agrárreform terén megtett ugyan, amely reformok ; ennek az országnak élet-halál kérdései volnának, de aumalyeknek a területén a kormány abszolúte felszínes maradt, nem nyúlt a dolgok mélyére? Túlzásnak fogják talán ismét tekinteni, mert én, a szociáldemokrata meggyőződésű ember, mondom, azonban ugyanebben az újságban, amelyben olvasom Éber igen t. képviselőtársunk beszédét, látok egy közlést egy másik képviselőtársunk tegnapi beszédéről. Matolcsy Mátyás, ennek -a Háznak egyik legfiatalabb, de az agrárkérdések területén, kétségtelenül tekintély számba menő tagja mondotta egy gyűlésen (olvassa): »A hitbizományi és a telepítési törvényjavaslat a magyar nép arculcsapása.« (Farkas István: TTgy is van!) Beszéljek a belügyi tárcáról, beszéljek arról, hogy az a szociálpolitika, amely ennek a tárcának a keretébe tartozik, voltaképpen ma a koldulás nívójára kerül, beszéljek arról, hogyan kezeli ez a kormányzat az egyesülési és gyülekezési jogot, beszéljek arról, hogy egyetlenegy gyűlés engedélyezése valóságos kegy-, adományozásszámba megy ebben az országban* beszéljek a kultusztárcáról és a t kultusztárca kezelőjének, birtokosának politikájáról? Itt ismét ahban a helyzetben vagyok, hogy nem a magam állítólag kiélezett és túlzott pártálláspontját juttatom kifejezésre. Az egyik ma reggeli _ újságban olvasom gróf Hadik Mihály megjegyzéseH' arról az útról, amelyet a kultuszminiszter úr tett meg a napokban, olvasom annak a kultúregyezmény-tervezetnek a kritikáját, amelyet a kultuszminiszter úr berlini útja alkalmából ideterjeszt a Ház elé. Ebben a kritikában többek között olyan kijelentéseket olvasok, hogy (olvassa): r

»Végzetes hibának tartjuk a német kultúrértékek mai letéteményeseinek olyan fokú túlbecsülését és általában a németséggel való kultúrkapcsolat olyan túlértékelését, ahogyan az a május 28-án megkötött egyezménycikkelyben megmutatkozik. Érthetetlen derűs optimizmus, amivel nemzetünk illetékes vezetői szemlélik évek óta azt a céltudatos és szívós propagandát, ami dunántúli tájainkon, sőt fővárosunk környékén is folyik és ami éppen olyan kétségtelen folyománya a németség térhiányszoroingásának,mint akár az Anschluss-propaganda«. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) így látják és így ítélik meg a mi kormányzatunknak, nevezetesen a kultuszkormánynak azt a politikáját, amely politika — mint mondottam — kifejezésre jut abban 'a tervezetben is, amellyel a Házat foglalkoztatni fogja. T. Ház! En erről a túlzott németbarátságról számtalanszor beszéltem már ebben a Házban. Itt ezt most csak azért említem meg, mert ez alkalmat ad

f arra, hogy a többi tárcák mellett a kultusztárcára vonatkozóan is megállapíthassam, hogy az a kritika, amellyel mi szociáldemokraták a Gömbös-kormányzatot illettük, nem túlzott, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) még akkor sem, ha összehasonlítjuk azokkal a véleményekkel és felfogásokkal, amelyeket olyan férfiak hangoztatnak, akiknek politikája állítólag sokkal mérsékeltebb és a kormánnyal szemben sokkal megértőbb, mint a mienk. Egyszóval az a felfogásom, hogy a kormány — akármelyik tárcát, tevékenységének akármelyik területét nézzük is — az ország népének, a dolgozó embereknek körülbelül adósa marad mindazzal, amit kötelessége volna teljesíteni és amit esztendőkön keresztül ígért. A mai vita első szónoka, Ernszt mélyen t. képviselőtársunk nagyon helyesen mutat rá arra, hogy amit a mi kormányzatunk elmulaszt, az az, amire ő Oroszországgal kapcsolatban intette a kormányt, hogy tudniillik a tömegek gazdasági vágyait kellene mindig anynyira adoptálni, annyira magunkévá tenni, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Azzal nem törődnek!) amennyire azt a népesség érdekei, a mai szükségletei megkövetelik. Ez az, amit ez a kormányzat általában és részleteiben is elmulaszt és ez az, amiért mi azt mondjuk, hogy ennek a tevékenységnek következtében a mai kormányzatnak csak a csődjét látjuk, csak^ a csődjét tudjuk megállapítani és semmi mást. '(Farkas István: A tízezer holdak mellett éhenhalnak a paraszttestvérek!) Ezt a csődöt mutatják tehát a kormánynak és pártjának kormányzati cselekedetei és mulasztásai. Mutatják, hogy a reformkormány, a reformpárt és az a bizonyos reformsarok a reformgondolatot ebben az országban és ebben a parlamentben igenis reménytelenül kompromittálta. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezért a mi szerény felfogásunk szerint a legsürgősebb teendő volna ennek a kormányzatnak likvidációja, (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Ellenmondás jobbfelől.) már azért is, mert félő

1

, hogy ha ez a kormányzat még soká marad az ország élén, akkor kiirtja a népből az evolúció, a fejlődés iránt való hitet. (Ellenmondások jobbfelől. — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Máris vannak ebben az országban olyan szélsőséges irányzatok, amelyek mutatják, hogy ez a mi megállapításunk igenis helytálló. Ha ennek a kormányzati csődnek okát keressük, akkor két döntő tényre bukkanunk. Az _„XA a következő. Amikor Gömbös körülbelül egy esztendővel ezelőtt szakított Bethlen (gróffal és Bethlen gróf irányzatával, a Bethlen gróffal való kooperációval, akkor a haladás helyett voltaképpen ő maga a múltba menekült, mert a terrorisztikus nyilt választói joggal önmaga zárta el ebben az országban a reformalkotások útját. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Itt szeretnék egy-két szóval ; válaszolni Makkai János előttem szólott t. képviselőtársamnak. Azt fejtegette Makkai, hogy ez a Ház, főként pedig ennek a Háznak ellenzéki pártjai nem állanak hivatásuk magaslatán, ö úgy vélte, hogy nem úgy kell ma már politizálni, mint a háború előtt, vagy a konszolidáció korszakában. Az én szerény felfogásom szerint, t. Ház, azt, hogy ki hogyan politizál ebben ^a parlamentben s általában, ki hogyan politizál, az a körülmény dönti el, hogy kik vannak az illető képviselő háta mögött. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha annak a képviselőnek a háta mögött néptömegek állanak, egy becsületes, demokratikus- általános, egyenlő, titkos választói jog alapján az alkotmányos munkában, az alkotmányos életben résztvevő tömegek, akkor ez a képviselő mindig, minden körülmények között nagy felelőssége tudatában dU majd, nagy