Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-143

24: Az országgyűlés képviselőházának . felelőssége tudatában fog politizálni és működni, nagy felelőssége tudatában igyekszik majd elsősorban ezeknek a tömegeknek érdekében dolgozni. (Űgy van! a szélsőbaloldalon. — Meskó Rudolf: Ä haza érdekét kell szolgálni!) Ha azonban a képviselő mögött csak a szolgabírói terror, (Dinnyés Lajos: Abban nagy művészek, úgy-e, Meskó 1 — Meskó Rud'lf: Az ellenzék tanítotft rá, hogy kell csinálni!) csak a nyilt választási rendszer keretében -érvényesülő apró kis csoportok állnak, akkor az a képviselő itt akármi! mond, az csak ea-yéni vélekedés számba vehető. Akkor a» a képviselő akármit cselekszik is, csak ezeknek az apró csoportoknak érdekében cselekszik, ha nem ennél is rosszabbul: a saját egyéni érdekét védelmezi csupán. (Űgy van! a szélsőbaloldalon.) Azt fejtegette' t. képviselőtársam, hogy a mai nagy szoeiáills rengések, a mai nagy szociális harcok közepette voltaképpen hol van az a bizonyos alkotmányos szellem, amely ezekben a harcokban megnyilvánul! Talán a felfogásban, hogy az új kormány kormányrajutását nagy gazdasági és osztályharcok kísérik? Az én igénytelen válaszom erre az, hogy ez az alkotmánybs szellem igenis megvan a demokráciában, (Farkas István: Űgy van!) megvan azokban az országokban és azoknak az országoknak parlamentjeiben, amelyekben a tömcímk által megválasztott képviselők lelkiismeretük tudatában és lelkiismeretük -szavára hallgatva, igyekeznek nap-nap után azokat a szociális problémákat megoldani, vagy a megoldáshoz közelebb vinni, ame- i lyeket ez a mai modern és súlyos gazdaqpo-i problémákkal telített élet napról napra felvet. Míg azokban az országokban, amelyekben megvan a demokrácia, a demokráciának íényege, annak a törvényhozásnak dicsősége és annak az országnak haszna, az., hogy ezie~ket a problémákat ilyen politikai módszerek mellett intézik, oldják meg. vagy igyekeznek a megoldáshoz közelebb vinni, addig nálunk Magyarországon, éppen a magyar választáisi rendszer az okozója annak, hofry parlamentünkben ezeknek a problémáiknak megoldása lehetetlenné válik. (Űgy van! Ügy van! a szélsőbaloldolon. — Propper Sáíi&cr: Mulatlak rajta! Kinevetik a szociális oroblémákat!) Nagyon szép, ha t. képviselőtársunk kollektív ^világszemléleten alapuló homogén világfelfogásról beszél és azt dicsőíti, de szeretném tudni, hogy voltaképpen hol jut itt szóhoz a nemzeti kollektivitásnak alanya,, a nép? (Űgy van! Űgv van! a szelsőbaloldalon. — Farkas István: Ez az alapfeltétel!) Hol jut a nép szóhoz ebben ^a választási rendszerben, amely eleve kizárja azt, hogy a nép a maga politikai véleményét kifejezésre juttassál (Ember Nándor: A városokban titkosan választanak! — Zaj a baloldalon.) A városok, igen t. képviselőtársam, a választókerületeknek olyan csekély hányadát alkotják, hogy voltaképpen számba sem jöhetnek ilyen vonatkozásban. Es, t. Ház. ami tulajdonképpen elszomorító és ami újból csak igazolása annak, hogy választójog és demokrácia nélkül tulajdonképpen egy végnélküli körben mozgunk, az a körülmény, hogy t, képviselőtársunk, aki fiatal is és reformifjúnak is nevezi magát, s aki ilyen programmal jött be a képviselőiházba, most ott köt ki, hogy hosszú időt jkövetel a választói jog behozására. (Dulin Jenő: A nadrágot megfoltozzák! — hS. ülése 1936 június 8-án, hétfőn. Farkas István: Elismeri, hogy rossz, csapnivaló!) Mélyen t. Ház! Mint mondottam, annak a kormányzati csődnek tehát, amely kifejezésre jut, első ténye az, hogy ennek a mai lehetetlen választójogi rendszernek alkalmazásával a kormány maga zárta el a reformalkotások útját. Egy másik ténye és egy még korábbi időpontban történt elhajlása annak a politikai vonalnak, amely állítólag a Gömbös-kormány politikai vonala lett volna, — igénytelen felfogásom szerint — bekövetkezett igenis, már a Gömbös-kormány uralomra jutása idején, mert amikor 1.932 késő őszén Gömbös miniszterelnök úr kormányra jutott, az egybeesett azzal a szomorú időszakkal, amikor Németországban a parancsuralmi politikai irányzat került uralomra. Akkor Gömbös miniszterelnök úr valóban azt hitte, hogy holnapra már hitlerista lesz az egész világ, a maga politikai orientációját ehhez alkalmazta és így alakult az ő egész antidemokratikus beállítottsága. Ma ellenben szerencsére azt látjuk.^ hogy mindenütt — legalább is Európa nagy részében — a demokratikus irányzatok jutottak erőhöz; ma azt látjuk, hogy Németországtól északra a skandináv országokban szocialista kormányok vannak, vagy koalícióban résztvevő szocialista pártok, Németországtól keletre ott látjuk Csehszlováikiát és azt a Szovjet-Oroszországot, amelyről Ernszt Sándor itt ma olyan elgondolkodtató mély és bölcs szavakat tudott találni, Németországtól délre ott látjuk Franciországban Léon Blum demokratikus kormányát, telve azzal -a törekvéssel és akarattal, hogy a napnak és a mi időnknek szociális problémáit minden nehézség és minden akadály ellenére meg fogja oldani, vagy megoldásukat közelebb hozza; még délebbre ott látjuk. Spanyolországban azt a. borzasztó forradalmi átalakulást; Németországtól nyugatra, Belgiumban ott látjuk Vandervelde szocialista kormányát, még nyugatabbra pedig ott látjuk az angol kormányt, s mögötte a 9*5 millió szavazatával nyomában lévő Labour Party-t. Ez az az átalakulás, amely megtörtént azóta, hogy Gömbös miniszterelnök úr a maga orientációját egészen helytelen irányban építette ki. Ezen változások következtében az antiidemokratikus irányzattal és az

( antidemokratikus politikával való kacérkodás voltaképpen egy divatjátmult valami, egy tegnapi árucikk, amelyet, azt hiszem, jó lesz a politikai kirakatból kivenni és jó lesz ezt az egész divatjátmult politikai boltot likvidálni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez meglátás, mélyen t. Ház, a mai viszonyok alapján, amely meglátásból mi kénytelenek vagyunk azt a konzekvenciát levonni, hogy a Gömbös-kormány politikája az ország népe érdekeinek meg nem felel, és ezek azok a változtatások, ^amelyeknek következtében, a mi szerény felfogásunk szerint, a Gömbös-kormány külpolitikai orientációjában sincs meg az az összhang, amelyre az ország érdekében szükség volna. En erre a pontra ezúttal már nem óhajtok kiterjeszkedni, hiszen álláspontunkat többször kifejtettük; megelégszem annak megállapításával, hogy szerény véleményünk szerint a kormánynak külpolitikai tekintetben is szakítania kellene azzal a bizonvos egyoldalú irányzattal, ' amelynek ma hódol. Szükséges volna ezen általam előbb említett európai átalakulásokkal és új erők fellépésével és azok