Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-143

22 Az országgyűlés képviselőházának jobboldalon: Piszkálnak! Nem biztatnak! — Zaj a baloldalon.) Ahhoz, hogy Magyarország nagy problémái megoldassanak, nézetem szerint egy igazi és maradéktalan reformszellemre van itt szükség, egy olyan reformszellemre, amely az egész magyar életet egységes szemléletben nézi. Ha ennek a reformszellemnek különböző megnyilvánulásait nézzük, akkor szomorúan kell megállapítanunk, hogy Magyarország voltaképpen tele van fél-reformerekkel, olyanokkal, akik a politikai, gazdasági és szociális élet egy-egy részét akarják reformálni, de ugyanakkor nem vonják le a dolgok konzekvenciáit az élet valamennyi területén. Az én igénytelen meggyőződésem szerint a mai világban a közéleti elvek hangoztatása terén annál értékesebb valaki, minél egységesebben tudja szemlélni a világ dolgait. Akinek a képzettsége, t kultúrája lehetővé teszi azt, hogy a politikában, a gazdasági életben az irodalomban és a művészetben is homogén szemlélete legyen, az ilyen ember alkalmas voltaképpen a reformok igazi megalkotására és követésére, ^mert kevésbbé lehet reformereknek nevezni például azokat, akik csak gazdasági érdekeiket tekintik és tartják szem előtt és ha esetleg földbirtokosok, akkor az ingótőke és az ipar rovására reformerek, de ugyanekkor nem hajlandók ugyanezeket a konzekvenciákat a magyar nagybirtokra nézve is levonni és fordítva: akik reformerek a nagybirtokkal és feudalizmussal szemben, mert a bankokban és az igazgatóságokban ülnek és az ingótőke oldalára szólítja őket az érdekeltségük, hasonlóképpen nem igazi reformerek. T. Képviselőház! Ezek az említett tényezők voltaképpen reformok mögé bujtatják a maguk osztálytörekvéseit vagy egyéni érdekeit. Ezzel szemben mi, akik egy kollektív nacionalizmus eljövetelét hirdetjük és munkáljuk, igenis hisszük azt, (Farkas István: Kollektív nacionalizmus!) hogy ki fog fejlődni egy olyan szellem^ és útjára fog indulni egy olyan társadalmi és világnézeti mozgalom, amely képes azokat a szempontokat, amelyek ma még egyesek szerint divergálnak, egységbe fogni és velük az ország nagy problémáit megközelíteni. Mindenesetre azt kell megállapítanom, hogy téved az, aki azt hiszi, hogy a mai Magyarországban komoly reformszellem egyáltalában nincsen, és hogy a kormányzat működése és magának. Gömbös Gyula miniszterelnök úrnak jövetele, Programm ja, a reformokról többízben hangoztatott és Magyarországon ilyen helyről először elhangzott beszédei; nem hozták erjedésbe a magyar szellemi élet tényezőit. Igenis, azt látjuk, hogy ma az emberekben kezd meggyőződéssé válni, hogy érdemes a magyarság nagy problémáival, a földkérdéssel, a gazdasági problémákkal, a szociális epidémiával foglalkozni. És érdemes megfigyelni, hogy például Magyarországon egy esztendő óta a magyar könyvpiacon olyan komoly munkák jelentek meg a magyar föld kérdéséről és a különböző magyar problémákról, (Egy hang a baloldalon: Ez igaz!) amelyeknek tíz évig visszamenőleg párját nem találjuk. Véletlennek tulajdonítsuk ezt? Nem akarok a kormány és a miniszterelnök úr személyének előtórbehelyezósével mindent a mi oldalunkra billenteni, de meg kell állapítanom, nem lehet véletlen az, hogy a magyar tudományos és a magyar irodalmi erők is kezdenek rájönni arra, hogy lehetséges ma ezekkel a reformokkal foglalkozni. Volt itt egy olyan korszak, amely1U3. ülése 1936 június 8-án, hétfőn. ben az ilyen könyveket elkobozták volna. Ez szintén azt jelenti, hogy a reformszellem Magyarországon igenis születőben van. Erre az erjedésre, erre a tisztulásra nekünk feltétlenül szükségünk van, főleg, mikor azt látjuk, hogy közéletünk túlnyomórészt meddő vitákban éli ki magát és a lényeget, a magyar nép elesett helyzetét, a történelmi hivatásából leszűrődő követelményeket, olyan kevesen veszik szemügyre és olyan kevesen munkálják kitartóan és megfelelő módon. Erre az erjedésre szükség van és én nem vagyok optimista a tekintetben, hogy a szellemi értékeknek ez az erjedése még hosszú ideig fog tartani. Komoly és tartós munka a magyar reformmozgalomból csak akkor lehet, ha az valóban komolyan ki tud kristályosodni és hosszú idő alatt mélyen bele tud vésődni egy új magyar generáció lelkébe. Mi a magunk részéről ennek a harcnak kívánunk munkásai lenni és reméljük, hogy ezzel a harccal szerencsétlen hazánkon segíteni tudunk. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Buchinger Manó! Buchinger Manó: T. Képviselőház! Mi, szociáldemokraták a költségvetés vitájában elutasító álláspontot foglaltunk el a költségvetés minden vonatkozásában és minden részletében. Ezt az elutasító álláspontunkat minden tárca tárgyalása alkalmával kifejezésre is juttattuk, úgy, hogy ma a fölhatalmazási törvényjavaslat vitájánál voltaképpen csak arra szorítkozhatunk, hogy ezt az elutasító álláspontunkat újból összefoglalva, kritikánkat röviden indokoljuk, újból előterjesszük. Röviden összefoglalva, ez az elutasító álláspont azért volt, mert sem a. költségvetés egyes tárcáiban, sem a kormányzat egyes ténykedéseiben, egyetlen resszortban sem láttunk olyan megnyilvánulást a kormány részérő!, amely alkalmas lett volna arra, hogy a-' szegény magyar dolgozó népet kielégíthette volna. Vájjon szükséges-e^ hogy ina a kormányzatnak az egyes geszcióit újból sorra vegyük? Szükséges-e, hogy rámutassunk arra, hogy például a gazdasági természetű tárcák keretében a kormányzat egyetlenegy ponton sem tudott olyan ténykedések magaslatára felemelkedni, amelyeik valóban a,zt jelenthették volna, hogy a magyar nép érdekeit ki akarják elégíteni? Mutassunk-e arra, hogy a kereskedelmi, ipari, pénzügyi tárcák keretében a kormányzat nem gondoskodott arról, hogy a munkanélkülieíí számára munkát teremtsen, számukra segélyt ,•*** adjon, hogy a magyar népnek kenyeret biz-, tosítson, nem tett meg semmit sem a szegénység megszüntetésére? Lehet, hogy mindezt egy szocialista szájából túlzásnak fogják minősíteni. De itt van a kezemben egy ma reggel megjelent újság, amelyben idézve van az ország egyik törvényhozójának, egy prominens kapitalistának, tehát nem szocialistának, véleménye a inagyar nép helyzetéről egyetlenegy momentum keretében. Éber Antal t. képviselőtársunk egy tegnapi gyűlésen e lap tudósítása szerint többek között ezeket mondotta (olvassa): »Magyarország cukorrépatermelő ország és mégis két és félszer drágább a cukor itt, mint azokban 'az országokban, ahol cukrot nem termelnek. Csanád és Békés vármegyékben a gyermekek a cukornak jóformán még a hírét sem hallották.« (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) En innerem állítani, mélyen t. Ház, ha ennek a kor-