Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-143
Az országgyűlés képviselőházának 1^3. ülése 1936 június 8-án, hétfőn. 21 ügyvédi praxis nagyobb — most már altaki hipnt nem követnek el, visszavonták a petíciót 5 esőbben, lemondás miatt nem ítélkezhetett a közigazgatási bíróság 4 esetben és érdemben tárgyalt összesen 8 esetet. A nyolc eset a következőkép dőlt el: érvénytelenítette^ választást és új választást rendelt el a bíróság öt esetiben, ezek közül a budapestdélit és a debrecenit, tehát nem egy-egy mandátumot, hanem kollektív mandátumot, több párt mandátumát érvénytelenítette, kiigazította az eredményt a közigazgatási bíróság két esetben és elutasította a petíciót egy esetben. (Felkiáltások a baloldalon: Több esetben! Nem jó az összeállítás! — Zaj.) Ez az összeállítás azt mutatja, hogy a három választás alatt a petíciós eredmények alig változtak valamit. (Sulyok Dezső: Rossz a statisztika!) A bíróság^ joggyakorlata sem nagyon változhatott, bár nem érzem magam illetékesnek erről véleményt mondani, ellenben az eredmény mindenesetre azt mutatja, hogy a választójogi törvény, mint olyan, kiélte magát, a választójogi törvény mint olyan, megbukott, (Kun Béla: Titkos választójogot!) megbukott a választójognak a titkos választásra vonatkozó része is és megbukott a nyilt választásra vonatkozó része is, (Zajos felkiáltások a baloldalon: És az ajánlási rendszer!) főleg pedig megbukott az ajánlási rendszer. (Kun Béla: Egv novellával el lehetne intézni! — Zaj.) Meg kell állapítani, hogy a választójogi törvényt a visszaélések szempontjából ma már minden oldalról egyformán kitanulták, üzletágak és iparágak dívnak a választások alkalmával a boletták, a választási szelvények szállítás aláírások megszerzésére és így tovább. Ezzel a választójoggal a történtek után egyszerűen nem lehet többé választani, (Ügy •van! a jobb-és a baloldalon. — Sulyok Dezső: Nagyon merész^kijelentés, revízió alá kell majd venni!) ez a választójog a múltban sem volt képes a tisztaságot, a sterilitást biztosítani. (Ügy van! a jobboldalon.) E választójog mellett semmiféle kormány nem biztosíthatja, hogy a választás ilyen vagy olyan mértékben tiszta lesz, mert nem ura magának az ellenőrzésnek és a tisztaság fenntartására irányuló lehetőségeknek. Meg kell állaptíani, hogy bármely kormánv hasonló helyzetbe került volna, ha ezzel a választójogi törvénnyel lett volna kénytelen most ez év tavaszán választatni. Hogy népiesen fejezzem ki magamat, ez a helyzet erősen hasonlít ahhoz, amikor egy tisztes w és gondos apa tíz esztendeig viselt nadrágját - fiára adja és csodálkozik, ha az egy nap alatt 'elszakadt. (Derültség a jobboldalon. —• Zaj a baloldalon.) Velünk egyszerűen az történt, hogy elszakadt rajtunk a Bethlen István nadrágja, (Derültség a jobboldalon. — Dulin Jenő: Le kell vetni! Le a nadrággal! — Müller Antal: Ujat kell szabni!) amely a tízesztendős használatban pókháló-finomságúvá vált. (Dulin Jenő: Le a nadrággal! Ne hordják azt a fényes nadrágot!) Természetesen új nadrágot kellett volna szabatni, de, hogy ez nem történt meg, abban velünk osztozik a felelősségben Eckhardt Tibor képviselő úr, az ellenzék vezére, aki azt mondotta, hogy meg kell reszkirozni egy utolsó nyilt választást, (Ügy van! a jobboldalon.) tehát ő nem akart lebeszélni arról, hogy ezt a nadrágot felvegyük, hanem ő maga is bele akart bújni. (Derültség a jobboldalon. — Dulin Jenő: Három év alatt szabhattak volna új nadrágot! — Rakovszky Tibor; A nadrágba Eckhardt csak Makkait bujtatta bele. — Egy hang a baloldalon: Fenyő Miksával szemben. — Dulin Jenő: Éppen ön ne beszéljen róla. Ezt másnak kellett volna elmondani!) Ennek a helyzetnek s ennek ,a közigazgatási bíróság által gyakorolt irányzatnak az a következménye most már, hogy ezzel a választójogi .törvénnyel az én meggyőződésem szerint nem lehet többé választatni; elsősorban nem lehet választatni azért, inert azok után, ahogyan a sajtó és a közvélemény ezeket a petíciós^ ügyeket kiszínezte, egy legközelebbi választás után nem 27 petíció volna, hanem 245, és mindenki meg volna petícionálva. (Ügy van! a jobboldalon. — Dulin Jenő: A bíróság színezte ki!) Nem lehetne a, Háznak tisztikart választania, mert petíciós képviselőket nem szokás választani, és ha betartanók azt ,a szabálvt, hogy 'akinek mandátuma petíció alatt van, a Házban nem szólalhat fel, akkor itt ülne 245 néma levente és nem szólalhatna mepi senki. (Ügy van! a jobboldalon. — Dulin Jenő: Nem egészen. Ez költői túlzás. — vitéz Shvoy Kálmán: Minden választást [meg lehet petícionálni- — Dulin Jenő: Versenyt futnánk azalatt a folyosón és távolugrást rendeznénk. — Jurcsek Béla: Úgyis bajnok volt, mielőtt nyugdíjba ment!) Szükséges tehát, hogy ez >a mostani Képviselőház egy új választójogi törvényt hozzon és "szükséges, hogy a felsőház reformjával és a többi közjogi kérdésekkel együtt s ne különválasztva oldja ímeg. Azt hiszem, egyik oldalon sem .merül fel kifogás az ellen, hogy a választójogot^ ebben a parlamenti ciklusban meg kell valósítani, a különbség csak abban van, ami alapjában véve a végcél tekintetében teljesen jelentéktelen, hogy a törvényhozás ezt e parlamenti ciklus második esztendejében, vagy negyedik esztendejében valósítsa-e meg. (Dulin Jenő: Na nem egészen r mindegy!) Nem tudom megérteni, t. Képviselőház, hogy «micsoda, veszély rejlik abban, ha nem most a következő ősszel kezdünk neki a választójognak, hanem két esztendő múlva. (Dulin Jenő: Egy csomó időközi választás!) Amint látjuk, úgyis olyan választójogot kell csinálni, amely 'maradandóbb lesz, mint ez a múltbeli volt és íme, ez is tíz ^esztendeig uralta a magyar közéletet. Olyan választójogra van szükségünk, amelyet nem kell majd egy újabb parlamenti ciklusban rögtön megváltoztatni, hanem, amely legalább eg;y emberöltőre alkalmas lesz arra, hogy Magyarország politikai életét a tisztesség és becsül e,i jegyében demokratikus utakra vezesse. (Dulin Jenő: f Ehhez kell két évig neki készülődnil — Meizler Károly: Hátha olyan miniszterelnök jön, aki nem is ígéri?) T. Képviselőház! Csak ezekkel a felszínes politikai kéirdésekkel óhajtottam jelenleg foglalkozni. En. a magam felfogása szerint ilyen politikai kérdésekkel voltaképpen nem szívesen foglalkoznám, ha nem kötelezne erre az a gyakorlat, amely itt nálunk kifejlődött. En fontosabbnak tartom mindeme kérdéseknél azt az íratlan szabályt, azt a problémát, amely nem itt ebben a Házban dől el, 'hanem kint az egyetemes magyar politikai, gazdasági és szociális életben, hogy vájjon az az új rendszer, amely itt Magyarországon létrejött, (Farkas István: Ez nem új! Nagyon régi!) a reformokat milyen mértékben viheti előre és a magyar társada,IOÜJL részéről e reformok megvalósítására milyen bíztatást, milyen erőt, milyen társulást és^ milyen kollektív öntudatot kap. (Jurcsek Béla: Maguk bíztatnak eleget! — Egy hang a
