Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-143

20 Àz országgyűlés képviselőházának 14-$. ülésé 19B6 június 8-án, kétfon,. volt, amikor eljutott odáig,'hogy megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, odacsapott az asztalra: de rácnak, csehnek, oláhnak nem bocsátok meg soha. Minden választáson új emberek jönnek, akik lassan szoknak hozzá a politizáláshoz és a parlamenti atmoszférához. Meg kell azonban állapítanom, hogy nem a nemzeti egység pártjának egy tagja ellen indította^ a képviselőház megsértése miatt bűnvádi eljárást, nem a nemzeti egység pártjának egy tagja mondta a Ház első ülésén azt, hogy Magyarország piszkos Balkán és nem a nemzeti egység pártjának egy tagja szórakoztatta^ két héten át a magyar parlamentet fotókópiákkal. (Helyeslés és taps a jobboldalon. — Meizler Károly: Ne rontsa el a, beszédét ilyesmivel! — Müller Antal: Mi nem azonosítjuk magunkat azokkal!) A második vádcsoport, amely a kormány és pártja ellen irányul, a többségi párttal szokott foglalkozni és a pártegységet szokta céltáblául használni. T. Képviselőház! Ha egy pártban 170 képviselő foglal helyet, akkor mindenesetre valószínű, hogy az illető képviselők között nézeteltérés van az élet sok mindenféle megnyilvánulása tekintetében. (Rakovszky Tibor: De csak a folyosón!) De kutúremberek között a politika formanyelvén beszélve, érdekellentét akkor van egy párt tagjai között, ha a párt vezetőség által pártkérdésnek deklarált problémák terén nem értenek egyet. Meg kell azonban állapítanom, hogy egy esztendő óta a nemzeti egység pártja előtt sohasem kellett dokumentálni és kimondani azt, hogy mi pártkérdés és mi nem. (Úgy van! Ügy van! jobb felől.) Egyetlen egyszer sem kellett azt mondani valamire, hogy ez pártkérdés, aki ezt nem szavazza meg, az kiléphet a pártból; a párt minden egyes tagja e nélkül is tudta kötelességét egymással szemben. (Dulin Jenő: Még eddig mindenki megszavazott mindent!) Tehát megvan az egység. A másik legfontosabb vád az, hogy a párt szervezkedése az ország különböző területein olyan mértékben és olyan eszközökkel folyik, amely az ellenzéknek nincs ínyére és amelyre azt mondja, hogy az alkotmányellenes. Meg kell állapítanom, hogy annakidején a konszolidáció 10 esztendeje alatt a többségi pártnak valóban nem volt sem szervezete, sem szervezkedése Magyarországon. Abban az időben, ha egy kerületben megürült a mandátum és választani kellett, akkor a kormánypárti jelölt nem az ottani pártszervezethez, a pártszervezet vezetőjéhez fordult, hanem egyenesen a főszolgabíróhoz és a finánchoz. (Felkiáltások balfelől: Most nem? — Felkiáltások jobbfelől: Nem! Nem!) Kérdezem, t. Képviselőház, hogy az alkotmány és a modern politikai élet szempontjából melyik a, fejlettebb momentum, melyik a magasabb stílus: az-e, ha a kormánynak és a pártjának jól megszervezett és komoly alakulatai vannak, s a választásokon és a politikai élet egyéb megnyilvánulásai során ezeket használják fel, vagy pedig ha kizárólag az államhatalomra támaszkodik? Annak a szervezkedésnek, amelyet a nemzeti egység pártja folytat Magyarországon, éppen az a célja, hogy teljesen és egészében függetlenítse magát a közigazgatástól. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) és elkészüljön arra, hogy ha Magyarországon igenis meg lesz a titkos választójog, akkor a keresztény és nemzeti társadalom meg legyen szervezve. Hogy lesz titkos választójog, annak éppen az a legjobb bizonyítéka, hogy a nemzeti, egység pártja szervezkedik. (Dulin Jenő: Ha erre várnak, akkor sohasem lesz! — Felkiáltások jobbfelől: Nagy tévedés! — Dulin Jenő: Ki kellene próbálni! — Felkiáltások jobbfelől: Nagyot fognak még nézni! — Dinnyés Lajos: Nem lesz kit nézni a túloldalon!) A harmadik ós idáig a leghatásosabb jelszó a túloldal neszéről az a vád, amelyet a kormánnyal és pártjával szemben hangoztatnak, a,z, hogy a múlt év tavaszán lefolytatott választásokat nem tiszta kézzel vezette és a köziigazgatási bíróság a maga ítéleteivel eaêket a választásokat meg is bélyegezte. (Úgy van! Úgy van balfelől.) Azt mondják, hogy olyan visszaélések történtek a választások^ során, amilyenekre azelőtt nem víolt állítólag példa es állítólag arra sem volt példa, hogy a közigazgatási bíróság- ilyen sok esetben, ilyen ítéleteket (hozott volna. (Felkiáltások balfelől: Volt? — Farkas István: Ilyen rövid idő alatt nem is volt. — Zaj. — Csik József: Nem a közigazgatási bíróság volt az illetékes fórum. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Nem, kívánok most itt érdemileg iíaglátkozni a közigazgatási bíróság ítéletével, én ehhez a kérdéshez nem is értek, nem vagyok hivatott sem támadni, sem megvédeni a közigazgatási bíróságot, megállapítom azonban, hogy az 1925:XXVL te. meghozatala óta, vagyis amióta a petíeiós ügyekben a bíré«skodást az akkori nemzetgyűlés átadta a közigazgatási bíróságnak, Magyarországon három választás voilt és e választások petíeiós statisztikája a következőképpen fest. 1926 ban vblt az első választáis, 1931 júniusában a második, mindkettő Bethlen Isitván gróf miniszterelnöksége alatt, a harmadik 1935 márciusában Gömbös Gyula miniszterelnöksége alatt. 1926-ban a választások lezajlása után üszszesen 18 választókerület képviselője, illetőleg képviselői ellen adtak be petícióit aa ellenfelek, 1931-ben 25 kerület ellen adtak he petíciót és 1935-ben idáig 27 kerület ellen. Vizsgáljuk meg mind a három választás lezajlása után a petíciókat és azok perbeli kimenetelét. Mint említettem, 1926-ban 18 petíciót adtak be és ebből a közigazgatási bíróság alaki okokból visszautasított 5 petíciót, mert nem; felelt meg; a petíció azi alaki kellékeknek, megsemmisítette a választást és új választást rendelt el 3 esetben, megszüntető végzést hozott, azaz nem kerültsor ítéletre 10 esetben, mert a petícionálók részben viszaléptek, részben pedig a megválasztott képviselő lemondott. 1926-ban négy képviselő mondott le, nem a most megválasztott képviselők találták tehát ki ezt a módszerft, a petíció eliminálására, (Felkiáltások a jobboldalon: És a törvényben benne van!) 193tben 25^ petíciót adtak be a közigazgatási bírósághoz és itt alaki okokból visz-, szautasítottak 7 petíciót, érdemben elutasítót tak 4-et, kiigazították a választás eredményét 1 esetben. (Felkiáltások: JJlain Ferenc esetében!) Ulain Ferenc képviselő esetében. Lemondás miatt nem ítélkezhetett a bíróság 1 esetben és a petíciót visszavbnták 12 esetben. 1935 _ben beadtak összesen 27 petícióit.. ^ Ebből folyik még az eljárás nyolc esetben, tehát csak 19-ről van módom beszámolni. A 19 petíció már elintéztetett a következő módon: alaki kifogás miatt visszautasítottak 2-őt; azért kevesebbet, mert ez, már a harmadik választás, amely ezen választójogi törvény alapján folyt le„ (Dinnyés Lajos: Nagy a praxis! — Derültség.) — az