Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-151

290 Az országgyűlés képviselőházának : nem képes a kauosukgallértól egészen a hadnagy urakig elintézni minden biztosító társaságnak hajait és egyben minden egyesnek ambícióját is kielégíteni. Ugyancsak nyugtalanítja a biztosító közönséget — elvégre 126 millió pengős tőke biztosításáról van szó — az a tény is, bogy amikor itt a pénzügyminiszter úr a legnagyobb nyugalomra int kifelé, ugyanakkor azok a feleik, és pedig a tekintélyes biztosító feleknek egész serege, akik azzal a feltevéssel küldik be a Fhönixnek az esedékes díjakat, bogy ezekkel az esedékes díjakkal azután nem történik meg az, ami a múltban történt a befizetett biztosítási díjakkal, akkor tásaság hivatkozva az ezeket feltételezhető levélre, tisztelettel közli, hogy annak tartalmát nem áll módjában tudomásul venni. Hát ha lebonyolítás így megy, hogy sietnék a pénzügyminiszter urat magát dezavuálni, az ő jószándékait elgáncsolni, hát akkor ez nem-e tisztára üzleti spekuláció? Megállapítom továbbá azt, bogy a magyar életbiztosításiban másként sohasem teremthető rend, mintha igenis, egy teljes pouvoirral rendelkező felügyeleti hivatal vagy más intézmény az életbiztosítási díjtartalékoknak megfelelően aranyszélű papírosok módjára való felhasználását be nem, vezeti, ha nem teremtünk meg egy tőkét, amely az ilyen és a közel jövőben még bizonyára elhullásra ítéit társaságok likvidálását fogja keresztülvinni. Ott van például a Munkássegélyző * Egylet haláltusája, amelyben a pereknek egész lavináját indítják most meg. Jól megoldaná ezt a kérdést — és kizárólag csak az oldaná meg, — ha bizonyos kontrolikvótával az államnak egy ilyen csúcsintézménye résztvenne a biztosítás (munkájában és végül a közületek hiztosítását is ugyanez a biztosítási csúosintézmény venné át, mert például nagyon alapos a fővárosnak intézkedése, amellyel a biztosításokat fel kívánja bontani és nem akar olyan üzleti gesztiókba belebocsátkozni, mint amilyenekkel eddig intézték a biztosításai sorsát, és ha ezek mellett az összes közületi biztosítások mellett az Államvasutaknak és a postának, stb.-nek a biztosítását is felszívnák, akkor megteremthető volna egy nagy biztosítótársaisági központ mindenek megnyugtatására. Erre vonatkozólag nekem konkrét ^ javaslatom is van, azt a legalaposabb indokolással előterjesztettem a t. Háznak azokkal a kísérő momentumokkal együtt, amelyekkel bizonyítottam, hogy a mi biztosítási pénzeink tekintélyes része külföldi érdekeltségekbe vándorol, tehát egy ilyen javaslat teljesen indokolt. Nagyon kiérem a pénzügyminiszter urat, nyugtassa meg végre a magyar közvéleményt és teremtsen rendet az életbiztosítások és a biztosítási tőkék terén. A takarékosság, a tőkegyűjtés terén pedig megfelelő rendelkezéseikkel és az illetékes szervek megfelelő puvoárral való felruházásával szerezze meg a szükséges nyugalmat. Ez volna a tiszteletteljes kérésem. Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak. Következik Meizler Károly képviselő úrnak a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz intézett interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpel1. ülése 1936 június 20-án, szombaton. láció a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. A^ 7000/1935. számú elnöki rendelet előírja a tanításra való írásbeli készületet, ú. n. tanítási vázlat elkészítését és más írásbeli munkálatokat ;';. •;•,,, ....:.

A

_!iL^i •_ \ t , ; Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy ez a rendelet az osztatlan népiskolai tanítókat olyan munkával terhelte meg, hogy ennek elvégzése szinte lehetetlen feladatot ró a tanítóra? Hajlandó-e a miniszter úr e rendeletet úgy módosítani, hogy az kivihető is legyen? Nevezetesen az osztatlan iskolai tanítók vázlatkészítési kötelezettségét három évre felosztani; . az órarend, tananyagbeosztás stb. benyújtási ideje július 15.-e legyen; ez írásnmrrkák egy példányiban követeltessenek csak meg.« Budapest, 1936 június 19-én. Meizler Károly s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó., Meizler Károly: T. Ház! Elnézést kérek, hogy a tanítók ügyével most az utolsó pillanatban: foglalkozom, de azt gondolom, hogy egészen kis jóakarattal a pénzügyminiszter úr igen sokat tud ezeknek a szerencsétlen, főleg kisközségben lakó tanítóknak a sorsán segíteni. Az 1935:

VI. tç. a közoktatásügyet és annak közigazgatását alaposan átszervezte. Ez a törvény^ intézkedett afelől, hogy a tanítók megfelelő módon ellenőriztessenek és felügyelettel láttassanak el. Természetszerűleg ez az alapelv nagyon helyes, azonban ennek bizonyos kinövései vannak. A törvénynek XIV. szakasza ugyanis úgy intézkedik, hogy egy külön rendeletben fog majd a kultuszminiszter úr intézkedni afelől, hogy miképpen és hogyan történik meg a körzeti iskolai felügyelők működésének szabályozása. Ennek a törvényes felhatalmazásnak alapján kelt a minisztérium 7000/1935. ein. sz. rendelete, amely törvény kétségtelenül helyes, nagyon fontos új intézkedéseket hoz, úgyhogy nem lehet kifogásolni magát a rendeletet és annak alapeszméjét sem. Ez a rendelet — mint mondottam — nagyon sok helyes és bölos intézkedést tartalmaz, van azonban egy-két olyan intézkedése is, amely szinte kivihetetlen. A rendelet ugyanis azt teszi a tanítóknak kötelességükké, hogy a másnapi tanításra íráshelileg készüljenek el, tehát nemcsak hogy elkészüljenek, " hanem amellett csináljanak bizonyos vázlatot is a következő napi előadáshoz. Ez magában véve nem volna terhes és különösen nem terhes akkor, ha egy-egy tanító egy-egy osztályt tanít, mert .akkor annak a tanítási tervezetnek az elkészítése nem vesz több időt igényibe, mint legfeljebb 20, vagy 25 percet tanítási egységenként. Ez tehát legfeljegg két órát vesz naponta igénybe. Ára az osztatlan iskoláknál, de különösen, ahol egyegy tanító tanítja iaz összes osztályokat, — tehát hat osztályban tanít — ott már megfoirdul a dolog és ott a tanító úgy szokta beosztani az idejét, mivel arra törekszik, hogy minél többet, foglalkozzék majdnem minden nap minden osztállyal, hogy fél órákat szokott tartani, aminek az a konzekvenciája, hogy hatszor kettő, azaz, tizenkét ilyen írásbeli dol-