Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-151

Az országgyűlés képviselőházának 151. ülése 1936 június 20-án, szombaton. 291 gozatot kell neki készítenie. De még- ez sem volna teljesen kibírhatatlan, mert hiszen ez is csak körülbelül négy-öt órával terhelné meg 1 naponta a rendes iskolai óraadáson kívül a tanítót. De nagyon jól tudjuk, hogy ha dél­után 4—5 órától dolgozik, akkor is csak este 9-ig van elfoglalva. De ezek a tanítók, akik kis községekben, osztatlan iskolákban taníta­nak, nemcsak nevelnek, nemcsak tanítanak, hanem adminisztrálnak is, iskolaszéki jegyzők, törzskönyvvezetőik és ezenkívül az iskolánkí­yüli népnevelésben is résztvesznek. Ezek az újabb tevékenységi irányzatai a tanítónak to­vábbi három óráját veszik igénybe-, úgyhogy ha ezt a munkát lelkiismeretesen elvégzi, akkor annak az az eredménye, hogy legalább éjfélig fenn kell maradnia. De még súlyosbodik a helyzet az év bizo­nyos szakában — különösen május és június hónapban. Ez a rendelet, amelyről az előbb szóltam, azt tartalmazza, hogy a királyi tan­felügyelők és a királyi tan felügyelőségek ható­sága alá nem tartozó iskolákat — az odatar­toizókat is — felhívja, hogy a következő tanévi órarendet, helyesebben tananyagfelosztást, va­lamint a tankönyvek jegyzékét két-két pél­dányban a királyi tanfelügyelői hivatalhoz el­bírálás és jóváhagyás végett legkésőbben min­den év május havának végéig ^mutassák be. Ha a tanító csak egy osztályt tanítana, ez nem jelentene rá, különösebb megterhelést, ám­de a végén csattan az ostor: ezeknél a kis köz,­ségi iskoláknál a tanítónak tényleg mindenes­nek kell lennie, mert nemcsak azt kell elvé­geznie, amit eddig mondottam, r hanem már májusban be kell adnia a jövő évi tananyag beosztását, ami azt jelenti ezeknél az osztat­lan iskoláknál, hogy le kell neki írnia május hónapban, tehát iskolai idő alatt, éppen a vizs­gák előtt, a 70—80 oldalnyi terdedelmű beosz­tást, ami egy egész kötet. Ez természetszerív. leg qlyan nagy feladat elé állítja ; a tanítót, hogy vagy ezt nem tudja megcsinálni, vagy egyéb kötelezettségének nem tud eleget tenni. De nemcsak azok a tanítók hangoztatják és panaszolják fel ezt, akik osztatlan iskolákban tanítanak, hanem az egyetemes tanítóság is ki­fogasolja és panaszolja. A Magyar Ta­nítóegyesületek Egyetemes Szövetsége így nyilatkozik erre vonatkozóan (olvassa)'. »Az osztatlan iskolák tanítóira neheze­dik még így is nagy teher, mert nekik, akik egyedül végzik mindazt az iskolai és is­kolán kívüli, társadalmi munkát, amely más helyen sok részletre esik, naponta 12 vázlatot kell készíteniük. Ez a munka valóban rendkí­vüli megterhelteted, aminek könnyítését jog­gal kérhetik. Mert vagy erre lesz idejük és ak­kor semmi másra, vagy végzik az eddigi rend­kívüli fontos egyéb kötelezettségeiket, de ak­kor nem jut idejük a vázlat készítésére.« Ma­gában véve az, hogy valaki hat órát tanít, nem túl nagy munka talán, de nem is gyermekjá­ték, ha azonban valaki osztatlan iskolában ta­nít, hat osztály tananyagába kell magát állan­dóan bele élnie és e mellett hat osztály szá­mára kell vázlatot készítenie a következő napra, ez már olyan nagy munka, amelyen kétségkívül segíteni kell. Ez azonban, amit eddig elmondtam, csak a tanítói hivatással szorosan összefüggően elvég­zendő feladat, ámde tudjuk, hogy azokban a kis községekben, ahol osztatlan iskolák van­nak, nincs közigazgatás, nincs jegyző, még pap sincs, csak tanító, aki tebát nemcsak tanítója a községnek, hanem ezenkívül papja és jegy­zője is. Ha pedig van szövetkezet, akkor a szö­vetkezetet is a tanító vezeti, tehát társadalmi téren is teljesen lefoglalt ember ez a tanító. Már most nem lehet azt a szempontot sem el­tagadni, hogy aki tanítani akar, annak tanul­nia is kell. Az a szerencsétlen tanító, aki kint a végeken egy kis községben tanít, egyetlen őrszeme a magyar kultúrának, tehát igenis kö­telessége,, hogy tanuljon, hogy nívójából ne en­gedjen, hogy legalább ne süllyedjen le arról a nívóról, amelyre az iskolában felevickélt. A kultuszminiszter úrnak kötelessége tehát első­sorban a magyar kultúrának ezekre az őrtál­lóira gondolni és rajtuk valami módon segí­teni. Ez nem nagy áldozatot igényel és ezeken az embereken már is sokat lehetne segíteni. Tessék megnézni ennek a szerencsétlen ta­nítónak a gazdasági helyzetét. A családfenn­tartás gondjai is sújtják, jobban, mint a többi tanítót, mert könnyebb helyzetben van az a tanító, aki városhelyen vagy nagyobb község­ben tanít. Ha pedig egyszer beviszi a gyerme­keit a városba taníttatni és egy-két gyermeke tanul ott, akkor úgyszólván egész fizetését arra költi, hogy azt az egy-két gyermeket is­koláztassa. Tehát a gazdasági helyzet is telje­sen lehúzza ilyen módon ezt a szegény tanítót. Szórakozásra nem telik. Tudjuk jól, hogy ezekben a kisközségek­ben az osztatlan iskolákban tanító tanítók el vannak zárva a Világtól, nincs vonat, nincs út és az őszi esős időszakban teljesen be vannak zárva, tavaszig ki sem tudnak mozdulni a köz­ségiből, tehát nemcsak , a. szórakozásukra, de még a saját művelésükre sem tudnak alkalmat találni, időt és pénzt fordítani. Nem kibújni akarnak ezek a tanítók az, el­végzendő munka és ennek a rendeletnek meg­felelő, helyesen intencionált rendelkezései alól, hanem, azt szeretnék, ha a miniszter úr lehetővé teniné, hogy szukcesszíve intézhessék el ezt a munkát, amelyet készséggel és szívesen végez­nek el. Maga az idézett rendelet is megengedi, hogy a már egyszer helyesen elkészített vázlat a következő évre felhasználható legyen. Ezekből az alapelvekből kiindulva, a kére­lem az, hogy az osztatlan iskolák tanítóinak vázlatkészítési kötelezettsége három éivre osz­tassák fel: az 1936/37^8 tanéviben az első—máso­dik osztály, az 1937/38-as tanévben a harmadik . —negyedik osztály, az 1938/39-es tanévben az ötödik és hatodik osztály tananyagáról kelljen ezeknek, a tanítóknak vázlatot készíteni. Az órarend, a tananyag beosztása, amely pontosan a vizsgák idejére esik, 70—80 oldal írásbeli munkát jelent, ennyivel többet kell ír­niok. Ezekre nézve az a tiszteletteljes kérel­. mean, hogy ne május 31-ig adassanak be, hanem aimikor a tanítónak léleJkzenivaló ideje van, tehát adassanak be július 15-én és ne két pél­dányban. A városban van írógép a tanító szá­mára, de a kisközségekben nincs, 80 oldalt újra le kell körmölnie, ez igazán felesleges do­log és ezen csakugyan segíteni lehetne. Arra ké­rem a kultuszminiszter urat, szíveskedjék meg­fontolni ezt a dolgot s ezeket a kis könnyebb­ségeket, amelyek alól a tanítóság nem akar kibújni, hanem csak prolongálni akarja, adja meg, ezekben legyen segítségünkre. Különösen fel kell hívnom a t. Ház figyel­mét arra, hogy a kultuszminiszter úr kiadott egy ismertetést, amely szerint a helyzet az, hogy 53 tanuló jut egy tanítóra. Ez igaz, azon­ban' csak nagy átlagban van így. Pest környé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom