Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-143

Az országgyűlés képviselőházának 143. ülése 1936 június 8-án, hétfőn, 1Ö a szociológiai okok és lehetőségek arra, hogy a polgári társadalom valóban pártokat alakíthasson, individuális módon éljen és a maga véleményét a gazdasági és szociológiai problémákkal szemben nyíltan kifejthesse. Ma véleményem szerint ezek a szociológiai okok nemcsak Magyarországon, de Nyugat-Európa túlnyomó részében nincsenek adva; ma már nem a polgári individualizmus osztódásának korszakát éljük, hanem a gazdasági és szociális válság egészen új irányokba tereli az emberiséget és ezért ma már a nyugateurópai értelemben vett parlamentarizmust Magyarországon csak úgy valósíthatnók meg, ha akkor érnénk el oda, amikor Nyugat-Európában nagyrészt már elvirágzott. Meg kell állapítanom, hogy az egypártrendszer speciálisan magyar találmány és a párt-totalitást voltaképpen Tisza Kálmán honosította meg Magyarországon. Ennélfogva ez az állami berendezésünk élt akkor NyugatEurópával szemben, amely akkor az angollal, a franciával szemben valóban maradi volt s azóta a nyugateurópai demokráciák megrokkantak. A hitlerizmus és^ a fasizmus jött helyükbe és ha ma összehasonlítjuk a magyarországi alkotmányos állapotokat Európa összes államainak alkotmányos helyzetével, akkor meg kell állapítani, hogy a mi alkotmányosságunk, amely azóta nem változott retrográd irányban, ma már aránylag egy józan konzervativizmusnak nevezhető. E mellett az a különös helyzet állott be a magyar alkotmányosság és politika egymásközötti viszonyában, hogy a nyugateurópai államok eljutottak odáig, hogy ma már alig van európai állam, amely a rendszerváltozásokat olyan könnyen kibírná, mint ahogy kibírta a háború előtt. A háború előtt a rendszerváltozás mindenkor politikai garnitúrák jövetelét és menetelét jelentette, ma pedig a rendszerváltozás világnézetek leszámolása egymással. Ma a rendszerváltozás olyan kapitalisztikus alapon megszervezett társadalomban is, mint Franciaországban, látjuk, hogy milyen óriási megrázkódtatást okoz. Ma a rendszerváltozás azt jelentené Európa egyik-másik államában, hogy a jobboldal kiirtja a baloldalt vagy a baloldal kiirtja a jobboldalt, de nem a politikai erőknek az a bekében megszokott, szinte kedélyes játéka, amely annak idején a liberalizmus korában létezett. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Nos, ezeknek a rendszerváltozásoknak nyugat európai formái mögött hol van az alkotmányos lojalitás'? Az-e az alkotmányos lojalitás, amikor Franciaországban a munkások elfoglalják a gyárakat? Az a hipokrízishez vaip 'ragaszkodásé, amelytől Spanyolországiban a templomok égnek*? Vájjon ez az alkotmányos szellem ma Európában? Be kell látnia annak, aki politikával foglalkozik, hogy az alkotmányos^ szellem a szociális ós gazdasági viszonyok óriási feszítő hatása alatt egész Európában megromlott, s az élmulaszitott reformok és az elmúlt 15 esztendő szörnyű nélkülözései. Magyarország rossz {gazdasági és szociális viszonyai következtében az alkotmányosság szelleme megromlott a magyar népben is. És hogy az alkotmányosság itt a parlamentben nem követel magának nagyobb erőt és Magyarország nem jutoifct a szélsőségek prédájául, az igenis ennek a kormánynak és Gömbös Gyulának az érdeme. (Úgy van! Ügy van! jobbffílől) Az alkotmányos szellemnek a ma lehető körülmények mellett igenis ez a többségi párt a legtöbb ápolója és örziője Magyarországon. Mi azt valljuk, hogy ezt az alkotmányosságot be kell tartani, azonban ahol szükség van haladó reformokra az alkotmány terén, szükség van például igenis a választójog reformjára, (Ügy van! ügy van! a baloldalon.) szükség van ugyanakkor a felsőház reformjára, ele úgy van erre szükség, minit az, előbb említett rendszerváltozási nehézségekből folyik, hogy Magyarországon a keresztény^ és a nemzeti eszme uralma továbbra is biztosítható legyen. (Müller Antal: Ezt akarjuk!) Mert olyan rendszerváltozás nem jöhet Magyarországon, amely ezeket az elvekeit, megtagadja; nem jöhet olyan rendszerváltozás^ mely Magyarország fontbs és gonddal kiépített külpolitikai kapcsolatait felbontaná; nem jöhet olyan rendszerváltozás, mely Magyarországot belekergetné esetleg egy dunai konföderációba és nem jöheit olyan rendszerváltozás, amely Magyarországnak Európában nagynehezen konszolidált létét esetleg közjogi tervekért kalandokba vinné. (Helyeslés a jobboldalon.) Mi a történelemi előtt igenis vállaljuk azt a felelősséget, hogy Magyarországon a nacionalizmus és a kereszftény eszme uralmát fenn fogjuk tartani az alkotmány és összes tényezőinek segítségével s reformokat folyan irányban engedünk meg csak és csak olyan irányban óhajtunk, hogy ezeket

t az eszméket és ne azok ellenfeleit vigyék előre. (Rakovszky Tibor: És e mellett földet és kenyeret is aduink!) T. Ház! Emellett a komoly vád mellett azt látjuk azonban^ hogy a magyar közéletben diktatúrát kiabál az is és a többségi pártot alkotmánysértéssel vádolja az is, aki például nem akar részvényjogi reformot,' azután aki a maga gazdasági vagy poliitikai kiváltságait félti és azok, akik azt hiszik, hogy az ősi alkotmány ő érettük, vagy családjukért van. Az alkotmányellenesség vádja egyébként sem új dolog Magyarországon. Miután a magyar nép és az egész politikai társadalom kimondottan közjogi beidegzettségű és harcait mindig az alkotmány alapján folytatta, ha valakire haragudott, mindig azt mondta, hogy: alkotmányellenes. Azt hiszem, hogy Bittó István és Szlávy József egykori magyar királyi miniszterelnökök, akikről ma már alig tudunk valamit, hogy bármit tettek volna akár az alkotmány mellett, akár az ellen, szintén nem kerülhették el az alkotmányellenesség vádját. Amint Franciaországban az a legnagyobb politikai átok, amelyet az ellenfélre ki lehet mondani, hogy a jaco'binuseszméket nem tiszteli, vagy ősei annakidején a nagy forradalom alatt Németországban voltak emigrációban, úgy nálunk a legnagyobb vád az, hogy egy politikus az alkotmányra, tör, vagy, hogy ő, vag-y legalább is a felesége zsidó. (Müller Antal: Ez az utóbbi nagyon gyakori!) Ami most már Kassay Károly igen t. képviselőtársamnak azt a vádját illeti, hogy a parlament nívóját lejáratja a többségi párt és ezzel az említett kalandoroknak^ utat nyiithat, itt meg kell állapítanom azt a tényt, hogy minden választáson új emberek jönnek be a képviselőházba. En mint újságíró annakidején egy évtizedet töltöttem el itt a parlament r hirlapírói karzatán és láttam, amikor új képviselők bejöttek és első felszólalásukat elmondták. Volt, aki a Mi atyánkkal kezdte és a hallgatóság nem tudta, hogy keresztet vessen-e, nem tudta, hogy a pad alá bújj ék-e, mert kínos 3*