Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-143

18 Az országgyűlés képviselőházának ellenes működése, a többségi párt egysége, valamint a többségi párlt és a kormány egymáshoz, sőt néha a magyar kapitalizmushoz való viszonya. A harmadik legérdekesebb probléma ugyancsak a hasonló jelentőségűek között: a választói jog kérdése a petíciókkal együtt^ a múlt évi választások mérlege a közigazgatási bíróság joggyakorlatával és mindazzal együtt, ami ide tartozik és politikai célokra az, említett eszközök gyanánt felhasználható. Azt hiszem, t. uraim, hogy ezek felsorolásánál nem maradt ki lényeges momentum, amely Magyarországon a politikusok egy részét, ismétlem, a nagy nemzeti problémáknál — sokkal jobban érdekli. Ezért ezekre a kényes kérdésekre óhajtok mosit kitérni ós e kényes problémák egy esztendő alatti történetéről akarok beszélni. T. Képviselőház! Az összes szállóigék közül, amelyek itt ebben a Házban uralmuk alá szokták vonni a politikusokat, a legveszedelmesebb és a leglényegesebb: az alkotmányosság kérdése. Egy esztendő óta, — de már azelőtt is — állandóan azt hallottuk és olvastuk, hogy Gömbös Gyula és kormánya, továbbá az ő politikai rendszere Magyarországon diktatúrára tör. Ha részletesebben kérdést intézünk e vádak emelgetőihez és megkérdezzük, hogy mire alapítják ezt, a nézetüket, milyen gyanuokokat látnak fennforogni, vagy milyen konkrét tényeket tudnak felhozni, amelyek ezt az alkotmányosságot súrolják, az alkotmányt megtámadták volna, vagy az alkotmányos tényezőket kikerülték volna, akkor azt látjuk, hogy eddig semmi konkrét választ erre kapni nem tudtunk. Mncsen ebben a Házban képviselő és nincsen Magyarországon egyetlenegy olyan ember sem, aki be tudná bizonyítani, hogy a jelenlegi kormány és a többségi párt, vagy bármely Magyarországon működő politikai faktor az alkotmányt megsértette volna. Amikor végül is ebben a kérdésben az igen t. ellenzék egyik legszellemesebb tagjához fordultam és megkérdeztem tőle, hogy miben látja ő a magyar alkotmány eme veszedelmét, akkor ő azt mondotta: a szellemben látom, abban, — mondotta ő, — hogy a többségi pártban és kormányban nincs meg az alkotmányosságnak az a szelleme, amely az ellenvéleménnyel szemben a lojalitás álláspontjára helyezkedik, nincs meg benne az a szellem, amely tisztelné az ellenvéleményt, az a szellem, amely, ha kell, kínosan ragaszkodik egy hipokrízishez, amelyet alkotmányosságnak nevezünk és amely meghagyná a népben azt az illúziót, hogy a dolgok és a történések s az ország politikai ügyvitele ő általa történik. — A szellemben van tehát a hiba. Nem sértettük mi meg az alkotmány paragrafusait, törvényszakaszait, de nincs bennünk alkotmányos szellem. Rassay Károly igen t, képviselőtársam legutóbbi szegedi beszédében ehhez még hozzátette azt, hogy a többségi párt és a kormány lejáratja a magyar parlamentarizmus tekintélyét és ezzel módot és lehetőséget nyújt arra, hogy ha majd fel fog bukkanni egy történelmi kalandor, — mint ő magát kifejezte — az könynyebben tehesse félre ezeket a törvényhozó testületeket, mintha azok tekintélye nem volna lejáratva. Nos, t. uraim, ez volna az alkotmányellenesség vádja. Nézzünk ennek a kérdésnek egyszer utána komolyan, ridegen és objektíven; állapítsuk meg, ki alkalmaz demagógiát vele kapcsolatban, ki emelkedik a probléma által íhS. ülése 1936 június 8-án, hétfőn. megkövetelt szellemi magaslatra ezen a téren és ki beszél össze-vissza alkotmányellenességről. Tudjuk, mélyen t. Képviselőház, hogy a mai magyar alkotmányos élet parlamentarizmusával együtt, felelős kormányzatával, szabad sajtójával és mindama intézményeivel együtt, amelyek általában a magyar alkotmány mai megjelenési formáját jelentik, 1848 és 1867 alkotmányai, amelyeket csak részben vett revízió alá és alkalmazott a mai időkhöz az 1920 utáni magyar törvényhozás. Az 1920 utáni idők a magyar alkotmányon voltaképpen alig változtattak valamit, tehát ugyanaz a liberális alkotmány, amely 1848-ban és 1867-ben létrejött, ma is fennáll s a választójog terén, továbbá a főrendiháznak felsőházzá való átalakítása terén még történt is valami, nagyon kevés és én szerintem nem elégséges demokratikus lépés. A háború előtt ugyanis egyáltalában nem volt titkos választójog, ma pedig legalább a városokban van, amit én szintén keveslek, minthogy én az általános titkos választójognak vagyok a híve. A magyar alkotmány ezek szerint egy ideálisan liberális világnézet ötvözetéből származik, amelyet azonban erősen determinált gyakorlatában az, hogy egy olyan központi helyzetet kellett szolgálnia, amely központi helyzet az osztrák-magyar dualizmusban a magyar nép túnyomó többségének tetszésével^ nem találkozott. A magyar alkotmány liberális

1 alkotmány ugyan, de éppen az egykori függetlenségi tömegekkel és a magyar közvéleménnyel szemben mindig kénytelen volt az uralkodóház érdekeit, a Habs'burg-összmonarohia érdekeit szem előtt tartani és ennélfogva úgy volt 'megkonstruálva, hogy ez az alkotmány szép volt ugyan, de veszedelmessé sohasem lehetett a központi hatalommal szemben. Ezeket az ob. tív megállapításaimat a magyar kczjop;

1 íróknak és történetíróknak nálam autentikusabb megállapításaira alapítom és nem hiszem, hogy ezeket -meg lehetne cáfolni. Ilyenformán, t. Képviselőház, a magyar alkotmánynak és politikai t ^életnek fejlődése külön, egészen más utakon járt, mint a szabad nyugaeurópai népeké, mint az angolé vagy a franciáé. Nálunk az írás, az alkotmány mindig szép és liberális volt, a gyakorlat azonban ettől nagy mértékben különbözött, még pedig olyan arányban, hogy a magyar nép ellenállási foka milyen erős volt és milyen erősek voltak a központi hatalom s a Habsburg-ház elleni törekvések. Ennek a magyar alkotmányosságnak tudható be, hogy a magyar alkotmánynak legfontosabb gyakorlati tényezője az egész kiegyezési korszakban az uralkodó volt. Aki nem látja be, hogy 1867-től 1914-ig egyetlen magyar királyi kormány volt, amely alulról bukott meg, 1905-ben a koalíciós választáson, az homokba dugja a fejét és a tényekről nem vesz tudomást. Az összes kormányainkat a király bölcsessége bocsátotta el annak idején és ő hozta az újabb uralkodó rendszereket, aminek következtében Magyarországon a politikai váltógazdaság nem fejlődhetett ki 70 éven keresztül, hanem a kiegyezéstől a világháborúig nagyjában ugyanaz a párt, ugyanaz a közéleti garnitúra és ugyanazok az uralkodó osztályok vezették Magyarország politikáját annak idején a liberalizmus jegyében. Minálunk tehát az igazi n yugateuropai parlamentarizmus nem fejlődött CL a világhá* ború előtt, akkor, amikor pedig ír ég megvoltak