Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-148
Az országgyűlés képviselőházának lit 8. jobb felöl: Hol? — vitéz Szalay László: A magyar becsületet keresték!) Mindenesetre többet kerestek, mint mi, akik a fronton minden jövedelem nélkül véreztünk. (Felkiáltások jobbfelől: Mi is ott voltunk!) és elvesztettük exisztenciánkat. (Felkiáltások jobbfelől: Mi éppen úgy!) Mindenesetre többet vesztettünk. Hogy azonban a képviselő urak kíváncsiságát kielégítsem, rámutatok arra a nagyon szigorú kormányrendeletre, amelyet a háború alatt a cárokszállítás, illetőleg a ciroktermelés kérdésében hoztak. Amikor a búzát elrekvirálták, akkor a földbirtokososztály, mivel a sörgyártásra alkalmas ciroknak nagyobb volt az ára, cirokot termelt. Ez az állapot azonban már majdnem oda vezetett, hogy ha a kormány hatalmi szóval be nem avatkozik, akkor búza helyett az egész ország cirokot termelt volna. (Nagy zaj és ellenmondások jobbfelől. — Bárczay Ferenc: Ne beszéljen ilyeneket!) ^ Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Bárczay Ferenc (Reisinger Ferenc felé): A legnagyobb valótlanság', amit mond!) Bárczay képviselő urat kérem, maradjon csendben. Reisinger Ferenc: T. Ház! Ezek történelmi tények. (Bárczay Ferenc: Ez nem igaz!) Hogyan mondhat ilyet, hogy ez nem igaz, meg lehet azt állapítani, hogy igaz-e vagy nem! (Bárczay Ferenc: Meglehet!? — Farkas István: Ott van a rendelet, nézzék meg! — Zaj és felkiáltások jobbfelől: Maguk a sztrájkokat csinálták!) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon. Reisinger Ferenc: Ne vigyük mellékvágányra a dolgot, aki ebben a nem éppen hazafias munkálkodásban nem vett részt # személy szerinti az ne érezze magát sértve, (vitéz Szalay László: A kisgazdapárt igen csendes! Nem védi a kisgazdákat! — Nagy zaj a baloldalon. _..-"— Rakovszky Tibor: A kisgazda nem termelt cirokot! — Mózes Sándor: A kisgazda vérzett . a háborúban!) TTgy van, a kisgazda nem termelt cirokot, ezt cs-alk kimondottan a nagyibirtokosok csinálták. T. Ház! En azt hiszem, hogy a kettőnk közti affér ezzel nagyjában .tisztázódott is. Ami pedig Pálffy-Daun képviselő úrnaik 1 azt az állítását illeti, bogy a fronton becsülettel harcolt, én ezt kéltségbe sem vontam. Igaz, hogy ő ezt nem mondta, de én magamtól mondom meg, hogy azt a közbeszólást is tettem, hogy hol dekkolt a képviselő úr? Ez azonban kétségtelenül, ba nem is éppen barátságos kérdés, de csaik kérdés. (Derültség a jobboldalon.) önök mulathatnak ezen, azért mégis igen nagy különbség; a képviselő úr is meg fogja állapítani, hogy nagy a különbség a kérdés közt és a közt, mintha állítottam volna, hogy dekkolt. Amenynyiben a képviselő úr itt kijelentette, hogy nem dekkolt, én a magam részéről ezt tudomásul veszem és a továbbiakban ilyen kérdésre nem lesz szükség. (Helyeslés.) T. Ház! En tárgyilagosan, becsületesen es bátran állóik helyt magamért minden időben és legyen meggyőződve Roszner képviselő úr, hogy vele szemben is helyt fogok állani. Azt hiszem, hogy Pálffy-Daun képviselő ur ezt a két tényt tette szóvá felszólalásában. En ezzel a két ténnyel szemben teljesen objektíven éo tárgyaligosan válaszoltam és azt hiszem, ezzel a képviselő úr meg is fog elégedni. Ami pedig a képviselő úrnaik azt a mondását illeti, hogy ő egy történelmi osztály tagja, ezt nem vonom kétségbe. (Rupert Rezső: Mind azok vagyunk!) Csak egyet méltóztassék mejfr ülése 1936 június 17-én, szerdán. 221 engedni, azt, hogy az az* osztály, amelyhez tartozónak én vallom magamat, szintén történelmi osztály; ez a történelmi osztály itt dolgozott, magát hasznosította és ennek az országnak egyik fenntartó eleme volt egészen Árpád bejövetele óta. Ez a történelmi osztály, a munkásosztály, nagyon régi, a legrégibbek közül való, egy időből való Árpád honfoglaló népével. (Felkiáltások jobbfelől: De nem nemzetközi alapon!) T. Ház! En tehát ezt a magam részére sértőnek egyáltalán nem találom, esak megállapítom, hogy nem is érzem magam kisebb értékűnek. Éppen úgy történelemalkotó elemnek, történelmi osztály tagjának vallom magamat és az osztályomhoz tartozó munkásokat, mint a képviselő úr saját magát. Ezzel kapcsolatban csak egy mondatot mondok még. Méltóztassék felfedezni végre ezt a történelmi osztályt is. Garantálom az urak ' előtt, ha ezt komolyan felfedezik, — nem törődöm azzal, fhogy Roszner képyiselő úr ott lesz-e a felfedezők között — ha az a bizonyos történelmi osztály, amelyről szó van Pálffy-Daun képviselő úr megállapításában... (vitéz Szalay László: Önök 1918 történelmi lovagjai!) Szalay^képviselő úr ne viccelődjék! Szalay képviselő úr nem tartozik egyik osztályhoz sem. (Derültség a baloldalon.) Szialay képviselő úr nagyon sokkal mind a két osztály kialakulása után az egyikhez 'mint slepp betolakodott. Méltóztassék ezt* a választ tudomásul venni. (Zaj.) Elnök: T. Ház! A gyorísói jegyzetekből megállapítottam, hogy báró Roszner István képviselő úr egyik képviselőtársával szemben sértő kifejezést basznál t, ezért a képviselő urat utólag rendreutasítom. (Rupert Rezső szólásra jelentkezik,) Rupert képviselő úr milyen címen kér szót? (Rupert Rezső: Személyes megtámadtatás címén,) A házszabályok 143. §-a alapján Rupert Rezső képviselő urat a szó megilleti. Rupert Rezső: T. Képviselő'ház! Amikor tegnap itt a kisgazdaérdekek védelmében szólottam, — (Egy hang a középen: Ehhez nem ért!) korábban kezdtem, mint ön; nem tudom. hoigy ön mihez ért — akkor Pálffy-Daun gróf igen t. képviselőtársam engem zavart, (Gr. Pálffy-Daun József: Ez tény!) elkezdett felekezetieskedni és olyan inszinuációkkal illetett, mintha én bizonyos felekezetnek volnék védelmezője és elkezdte emlegetni a papírbakancsokat.. Ugylátssik, ezzel szemben a saját osztályának, a nagy földbirtokososztálynak érdemeit igyekezett kiemelni. (Zaj.) En erre csak szerényen megjegyeztem, hogy nekem a papírbakancsszállítóklhoz semmi közöm nincs, de ha itt szó volna arról, hogy ki hogyan tette meg a kötelességét la nehéz időkben, akkor figyelmeztettem a t. képviselőtársamat, hogy a nagybirtokososztály éppúgy nem nyitotta ki ingyen a magtárait az éhező hadsereg számára, mini; mások sem adtak ingyen semmit. (Bárczay Ferenc: Nem is adhattok, mert elvették tőle, elrekvirálták! — Györki Imre: Elvermelték! — Malasits Géza: Azután rekvirálták el! (Zaj.) A velem szemben felszólalók és közöttem a különbség az, hogy én azokban az időkben mindenkitől a teljesítés maximumát, az áldozatok maximumát vártam, mint ahogyan most is a maximumát tartom kötelezőnek mindenkivel szemben, r akinek módjja van anyagilag vagy tehetsége van