Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-148

Az országgyűlés képviselőházának 14 8. ülése 1936 június 17-én, szerdán. 213 állítsuk vissza a házasság szentségi mivoltát, állítsuk vissza a házasság egyházi jellegét és akkor mindjárt kevesebb lesz a magara maradt gyermek, mindjárt kevesebb lesz a hűtlenül cserbenhagyott családanya, mindjárt kevesebb lesz az elválás, (Mozgás és közbeszólások a szélsőbaloldalon.) mert ezek a jelenségek nem a háború utáni jelenségek, hanem ezek sokkal korábbi jelenségek, ezek 40 évre nyúlnak vissza, ezek a 40 esztendővel ezelőtt meghozott házasságjogi törvények természetes következményei. Ezeket a; jelenségeket arra felhasználni, hogy az óvodákat a kultuszminisztériumból a beiügyminisztériumba helyezzük át, igazán nem tartom méltónak. (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Azt mondja továbbá az indokolás (Olvassa): »Korunk társadalmi bajainak főoka a társadalom sejtjének, a családnak aláhanyatlása«. Ez is tökéletes g. De ez nem ok, hanem okozat, ez a jelenség éppen okozata azoknak a törvényeknek, amelyekről az imént beszéltem. Ez a jelenség tényleg fennáll, de a kisdedóvás kérdésével semmi összefüggésbe nem hozható. Igaz, hogy az erkölcsi nevelés legkisebb egysége a család és a családot mindenáron meg kell védelmezni, de akkor családvédelmi törvényeket kérünk, mélyen t. Képviselőház, olyan törvényeket kérünk, amelyek a sokgyermekes családokat megvédik, amelyek a sokgyermekes családok exisztenciáját támogatják, amelyek a sokgyermekes családokat adókedvezményben részesítik, amelyek a sokgyermekes családokat előnybe helyezik az állásbahelyezésnél, az alkalmazásnál, amelyek nyomán a sokgyermekes család kap lakást — mert ma nem kap lakást — (Malasits Géza: Ma nagyon nehezen kap lakást!) és amelyek a sokgyermekes családnak minden téren, az állami igazgatás terén, társadalmi és egyéb igazgatási tereken mindenütt előnyt biztosítanak. Ilyen törvényeket kérünk. Ezek majd megvédik a családot, de az a körülmény, hogy az óvodák felügyelete a kultusztárca vagy a belügyi tárca kezében van-e, a családi élet s a sokgyermekes családok védelme szempontjából teljesen közömbös és ez az argumentum ezek mellett az intézkedések mellett komolyan fel nem hozható. Azt mondja továbbá az indokolás (Olvassa): »A gyermekekben kell felébreszteni a családi tűzhely szeretetének és megbecsülésének érzését«. En azt hiszem, a gyermekben ez benne van, a gyermekben nem kell felébreszteni; a^szülőkben kell felébreszteni, akik ma a családi tűzhelyet olyan könnyen bontják fel, akik a gyermekeket olyan könnyen hagyják el; a ^szülőkben kell a családi szeretet és összetartás érzését felébreszteni és őbennük kell^ a családvédelmet sokkal intenzívebben munkálni. Ebben a kisdedóvásnak semmi iszerepe nincsen. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) De ha ezek az erkölcsi motivumok volnának helytállóak a javaslat indokolásában, akkor különösen .százszorosan azt mondom, hogy ezek az erkölcsi motívumok csak a kultusztárca kebelében nyerhetnek kielégítést, nem pedig a belügyi tárca keretében, (Felkiáltások jobbfelöl: Miért?) mert a belügyi tárcának ezekhez az erkölcsi motivumokhoz igazán semmi köze nincsen. Ezt nem lehet sem rendészeti ügynek, sem közegészségügynek tekinteni, ha ezekkel az argumentumokkal találkozunk. Mert ha közegészségügyi argumentumokat hoznának fel és azt mondanák, hogy a kisdedóvodákra fokozottabb közegészségügyi ápolás, nevelés, a gyermekek fokozottabb közegészségügyi kezelése szempontjából van szükség, akkor viszont azt kérdezem: hogyan lehet ezt elérni olyan kisdedóvodával, amely nem kötelező, amely kiesik a tankötelezettség alól és amely óvodába az küldi el gyermekét, aki akarja, aki. pedig nem akarja vagy nem tudja, az nem küldi el; az egészségvédelem tekintetében tehát nincs kötelező ereje az óvodába járásnak. Nem bírunk a törvény erejével rákényszeríteni minden 3—6 éves gyermeket arra, hogy óvodába járjon és annak közegészségügyi áldásaiban részesedjék. Igenis, az óvoda nevelő .intézmény. Állapítsuk ezt meg a magunk részéről, hogy az óvoda nem közegészségügyi intézmény elsősorban, hanem nevelő intézmény. Az óvoda nevelő hatása később az iskolákban hoz gyümölcsöket. Ha nem is kötelező, de mégis akkor, ha az óvodában előoktatásban részesítik a gyermeket, ezáltal fogékonyabbá és fegyelmezettebbé teszik őket és .hozzászoktatják a kollektív élethez. Ez az óvodának a tulajdonképpeni célja és csak másodrangú célja, hogy a gyermekek egészségügyéről gondoskodó egészségügyi szerv legyen. De amikor azt olvasom az indokolásban, hogy a kisdedóvásnak legelsősorban arról kell gondoskodnia, hogy a nemzet legnagyobb erőforrása, a gyermekanyag meg is szülessen, akkor nagy kérdőjel áll előttem.. Hogyan? Azt, hogyha gyermekanyag megszülessen, a kisdedóvodának kell előmozdítani? Ha nem tudja a kultuszminisztérium azt a feladatot teljesíteni, hogy a gyermekanyag megszülessen, akkor a belügyminisztérium fogja ezt teljesíteni? (Kéthly Anna: Az óvoda lesz a mintakollekció!) Nekünk az a fontos, hogy a már megszületett gyermekeket életben tudjuk tartani. De köztudomású, hogy a legnagyobb gyermekhalandóság éppen a harmadik év alatt van, abban a korban, amely korig a gyermek ma is a belügyminisztérium hatáskörében van. &—6 éves korban a gyermekhalandóság már százalékosan és ténylegesen is lényegesen kevesebbj így tehát a közegészségügyi prevenciónak lényegesen kisebb a szerepe; úgyhogy azt nem elsődlegesen, hanem másodlagosan lehet teljesíteni s az elsődleges egészségügyi prevencióra inkább a harmadik életéven alul van szükség, amely korig viszont ma is a belügyminisztérium hatáskörébe tartoznak. Akárhogyan nézem is az indokolást,, nem látok semmi néven nevezendő olyan okot, amely ezt az intézkedést erőteljesen tudná motiválni. Az indokolás maga is megállapítja, hogy a kisdedóvásban egyenrangú szerepet kell nyernie a nevelésnek és az egészségvédelemnek. Igen, ez a^helyes dolog és én éppen ezért fordítva csinálnám a dolgot, mint nevelő intézmény maradjon a kultuszminiszter hatáskörében és közegészségügyi szempontból, szakszempontból gyakorolja a felügyeletet a belügyminiszter. Ez a helyes álláspont. Mélyen t. Képviselőház! Az előadó úr is említetteddé a költségvetés tárgyalása alatt is állandó téma volt az, hogy minden tanító- és nevelőintézetnek a kultusztárcánál van a helye. Az előadó^ úr is említette, hogy ennek az elvnek alapján kerültek át az iparoktatási intézetek az iparügyi minisztériumból a kultuszminisztériumhoz, ennek az indoknak alapján kerültek át a mezőgazdasági intézmények a