Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-148

214 Az országgyűlés képviselőházának 1%3. ülése 1936 június 17-én, szerdáit. fÖldmívelésügyi minisztériumból a kultuszminisztériumhoz; vagyis eddig az volt a törekvés, hogy minden tanító- és nevelőintézetet a kultuszminiszter hatáskörébe tegyenek át. Most ennek éppen a fordítottja történik, most egy pregnáns nevelőintézetet, amelyet igenis nevelés céljaira alapítottak, a kultuszminisztertől áttesznek egy olyan hatóság kezébe, amely igaz, hogy az egészségügyet ezidőszerint elsődlegesen gondozza, de mégis a nevelés szempontjából nem lehet tényezőnek tekinteni. Azok a nagy nevek, amelyeket az előadó úr említett, Brunswick Terézia és említhette volna még Montessori Máriát is, (Zsindely Ferenc előadó: Csak magyarokról beszéltem!) akik az óvodának tulajdonképpen szülői, ezek kivétel nélkül a játszvanevelés elvi álláspontján állanak. A gyereket játékkal nevelik egészségesebb életmódra, játszva megtanítják bizonyos elemi ismeretekre és az a gyönyörű idézet, amelyet Wesselényiből olvasott fel a mélyen t. előadó úr, egyáltalán nem a belügyminisztérium gondolatkörének világában élő kép. Mélyen t. Ház! Most jön egy másik aggodalmam. Mi lesz az óvónőképző intézetekkel"? Az óvónőképző intézetek megmaradnak a kultuszminiszter hatáskörében, az óvodák pedig átmennek a belügyminiszter hatáskörébe? Hogyan fog a kultuszminisztérium a belügyminisztérium számára óvónőket nevelni? En tudom, hogy mi a terv. A terv az, hogy az óvónőképzőben ezentúl több egészségügyi ismeretet tanítanak és az óvónőképzőben az orvosok bizonyos jelentősebb szerepet fognak kapni. Én ezt éppen megfordítva gondolom. Amint az iparügyi miniszternek szakfelügyelete van a kultuszminisztérium fenhatósága alatt álló iparoktatási intézetekben, úgy a közegészségügyi miniszternek legyen szakfelügyelete a kultuszminisztérium alá tartozó óvoda ügyeiben. Egy másik kérdés az, hogy mi történik a hitvallásos óvodákkal? (Kun Béla: Ügy van!) A hitvallásos óvodák, mint méltóztatnak tudni, a legutóbbi törvény kapcsán a hitfelekezetek autonómiájának hatáskörébe kerültek át. Azok felett tehát ma egyházi szervek intézkednek ; mind a katolikus, mind a protestáns óvodák mindenütt egyházi f Övezeté s alatt vannak. Ezeket hogyan fogják a belügyminiszter hatáskörébe átadni? Ez fából vaskarika. Ezek a hitvallásos intézmények mind a kultuszminisztériummal vannak szerves es logikai kapcsolatban, ezek nem fogják óvodáikat a belügymi niszter rendelkezésére bocsátani. Autonómiájuk révén a sajátmaguk hatáskörében fogják fenntartani az óvodákat és ezentúl is a kultusz minisztériumi főfelügyelet alá fognak tartozni. Ezt nem lehet olyan egyszerűen megváltoztatni, mert itt az egyházak jogaiba való érős belenyúlás kellene, ha az egyházakat ebben az egy kis tekintetben nem a kultuszminiszter, hanem a belügyminiszter alá akarnák rendelni. Mélyen t. Ház! Azt méltóztatik hinni, hogy például a székesfőváros ennek a törvénynek hatása alatt óvodáit kiveszi a tanügyi tanácsnok keze alól és átadja a közegészségügyi tanácsnoknak, vagy pedig a közjogi tanácsnoknak? Ez teljes lehetetlenség volna; ezeknek az óvodáknak szervezete szorosan összefügg az iskolákkal, úgyhogy élő törvényt csinálni ebből az elgondolásból, azt hiszem, lehetetlenség lesz. Meg vagyok győződve róla, ;hogy ez a gyakorlatban keresztül nem vihető, mert majd különböző akadályokba ütközik a városoknál, a hitfelekezeteknél, azután az óvónőképzés szempontjából és egyéb szempontokból-. Ennek a kísérletnek, amelynek nagyon rövid időt jósolok, az eredménye az lesz, hogy ismét vissza kell vinni a kultuszminisztériumba. Már történt ilyesmi, hiszen csináltak minisztériumokat és megszüntettek (minisztériumokat, vagy legalább is azok megszüntetésének a gondolata felmerült. Nem emelik a törvényhozás tekintélyét az olyan törvényjavaslatok, r amelyek nagyon rövid határidőn belül módosításra, illetőleg megfordításra szorulnak. Az óvónők azt remélik ettől az intézkedéstől, hogy az ő helyzetük javulni fog, s hogy ők, akik eddig nem ltudták keresztülvinni a kultusztárca keretén belül, hogy az óvónőknek legalább olyan százaléka kerüljön a VIII. fizetési osztályba,, mint amilyen százaléka a tanítóknak a VII. fizetési osztályba került, onosít ezzel a (magasabb kiképzéssel, vagy átképzéssel magasabb fizetési osztályba fognak kerülni, A magáim részéről előre megjósolom, hogy ez nagyon hiú remény és ezzel az ígérettel, vagy ennek lanszírozásával csak hangulatot kívánnak közöttük teremteni, mert ha az ő atyai barátjuk, a mindenkori kultuszminiszter úr nem tudta ezt keresztülvinni, akkor meg vagyok róla győződve, hogy a belügyminiszter úr sem fog ezen változtatni. A másik, amiről szó lehet, az, hogy azt hiszik,^ hogy most megszűnik az a szerintük megalázó állapot, hogy szakfelügyelet szempontjából nein saját véreiknek és saját szakmabelieknek a szakfelügyelete alá vannak rendelve, hanem alá vannak rendelve egyes tankerületi főigazgatóságokhoz berendelt tanítók hatáskörének, illetőleg szakfelügyeletének. Ez őket nemcsak elvileg bántja, hanem bántja aibból a szempontból is, hogy az. ő szakfelügyelőjüknek nincs elég érzéke és tapasztalata ahhoz, hogy helyesen tudja megítélni az óvodák működését és így bizonyos bántó visszásságok merülnek fel. Ezért most a kultusztárca keretéből való kiválásuknál azt remélik, hogy ezáltal a szakfelügyeletük is hasonló szervnek, valamelyik kiválóan képzett óvónőnek, főóvónőnek a hatáskörébe fog kerülni. En ebben is szkeptikus vagy ok

% Meg vagyok győződve arról, hogy az óvodák szakfelügyeletét ezentúl orvosokra fogják bízni. Meg vagyok győződve arról is, hogy ez a szakfelügyelet viszont nem óvodai szakfelügyelet lesz, hanem olyan közegészségügyi szakfelügyelet, amely egyébként rendkívül helyes és jó, én magam kívánnám és ha volna rá pénze a kultuszminiszter úrnak, magam követelném, hogy minden óvoda, minden iskola mellé óvoda-orvost, iskolaorvost állítsunk, (Mózes Sándor: Nagy szükség volna rá!) az óvodának ilyenmódon való ellenőrzését nem helyteleníteném, de hogy a nevelés kérdéseiben, az óvodák nevelési kérdéseiben orvos döntsön, ezt a magam részéről nem tartom megengedhetőnek. (Helyeslés a baloldalon.) Mindezeket az aggodalmakat azért mondottam el, mert meggyőződésem, hogy ezt a javaslatot nem. gondolták át kellőkép összes következményeiben. Ezt az indokolas is igazolja, mert 'hiszen egy később beterjesztendő- törvényjavaslatra céloz, amelynek hatályba lépéséig gondolja ennek a törvényjavaslatnak életbeléptetését. Azt hiszem, helyesebb volna ezt a kérdést még egy kicsit meggondolni. Ha minden vonalon végigvezetjük a következtetéseket, akkor rá kell jönnünk arra, hogy az a