Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-148

204 Az országgyűlés képviselőházának 1U8. ülése 1936 június 17-én, szerdán. pert 400 pengőnél magasabb összeggel indítja meg, tehát bead egy keresetet — mondjuk — 401 pengővel. Hiszen könnyű ezt megtenni abban az esetben is, ha 350, 370, vagy 398 pengő követelésünk van és különösen a szegény emberek fognak azzal a lehetőséggel élni, hogy ebben az esetben a keresetet egyszerűen 401 pengőre, vagy 400 pengő 01 fillérre teszik. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Mire jó ez?) Arra jó, hogy ha nem akarja valaki leróni az illetéket, de nem akarja kitenni magát annak, hogy az illeték le nem rovás pergátló körülmény legyen, minthogy tudja előre, hogy nem tudja majd finanszírozni a pert, ennélfogva 398 helyett 401 pengő iránt indítja meg a keresetet, mert hiszen a keresetben megjelölt összeg az irányadó. Amikor azután kibocsátják az idézést a perfelvételre, a tárgyalásra és kezdik tárgyalni az ügyet, nehogy perköltségi következmények származzanak belőle, egyszelűen fogja magát és már az első aktusnál leszállítja a kereset összegét 350, vagy 398 pengőre, szóval arra az összegre, amely valóban jár neki és most akkor élvezi végig az egyenkint, aktusonkint való lerovás kedvezményét, de különösen élvezi minden mással szemben azt az előnyt, hogy nála nem lehet megtagadni az eljárást, mert hiszen ő 401 pengőre indította a pert; ha ő nem is rója le közben a tárgyalási jegyzőkönyvek illetékét, nem is rója le közben a fellebbezések illetékét, azért a bíróság tovább köteles fungálni és az ő ügyében — úgy, amint a mai rendszerben van — köteles eljárni, legfeljebb azután kiteszi magát az illető a leletezésnek, amit vállal. Hiszen, t. pénzügyminiszter úr és t. Képviselőház, nekem különben ebben a tekintetben aggodalmaim vannak, mert teljesen lehetetlen tisztára fiskális érdektől és fiskális szemponttól függővé tenni azt, hogy valaki a reá nézve megnyílt igényt bírói úton, peres úton érvényesíthesse, ami neki egyúttal közjogi jogosítványa is, mert hiszen tudjuk, hogy a per egy közjogi viszonyt hoz létre. Már most ettől az alkotmányjogtól elüssük az illetőt azért, mert ő esetleg nincsen abban a helyzetben, hogy azt a pár pengőt megfizethesse? Nagyon sokszor sürgős, halaszthatatlanul sürgős esetről van szó és ha az illetőnek nincsen meg az az egypár pengője sem, hogy nagy jogait megvédelmezhesse, akkor nem lehet megengedni azt, hogy ilyen kényszertől, ilyen bár legitim, de mégis zsarolásnak mondható kényszertől legyen korlátozva abban, hogy esetleg életbevágóan fontos jogait érvényesítse. Kern helyeslem ezt, mert itt a pénzügyi, fiskális szempont előtérbe nyomul egy sokkal fontosabb szemponttal, a közjogi, az alkotmányjogi szemponttal szemben, azzal a szemponttal szemben, amely szerint eddig évtizedeken át, amióta egyáltalában érvényben van az illetékrendszer, soha senki sem juthatott abba a kellemes helyzetbe, hogy tőle a jogszolgáltatást megtagadták volna azon az alapon, mert nem volt pénze. Hiszen akkor végül odáig fogunk eljutni, — ami megint a magánjog hatályonkívül helyezése, súlyos megsértése lenne — hogy ezentúl az okiratok nem lesznek érvényesek, ha nem rótták le a szabályszerű illetéket, mert lehet, hogy most majd egy olyan díjszabás fog következni, amely szerint az ügyletek nein lesznek érvényesek, ha az okiraton nem rótták le a szabályszerű bélyegilletéket. Sokszor esetleg pillanatok alatt kell megkö,tni azt az ügyletet valahol falun, ahol nem is áll rendelkezésre bélyeg, mégis meg kell kötni, mert ha az ügylet megkötésével csak egy napot, vagy csak egy órát is várnak, akkor már vége az ügyletkötés; lehetőségének, akkor már nem lesz semmi az ügylet megkötéséből, valamelyik fél súlyos kárára. Éppen azért azt kell mondanom, hogy ha az igen t. pénzügyminiszter úr ibele is megy ebbe, látszik ebből, hogy ez nem komoly elhatározása, nem komoly megfontolása. Ha megindítom a keresetet 400 pengő 1 fillérért, akkor ezzel megszerzem a jogot arra, hogy az eddigi rendszer szerint tovább pereljek és a bíróságok rendelkezésemre állanak. Nem értem meg, hogy akikor miért van azután ennek a javaslatnak az, a nagy horderejű rendelkezése, bogy ha viszont 400 pengőn alul perelek, élek a fizetési meghagyás kibocsátása iránti 'kérelemmel és nem rovom le előre a bélyeget, a bíróság egyszerűen szóba sem áll velem. Ezt a törvényt meg fogják kerülni azok, akiknek szükségük lesz rá, akiknek anyagi helyzete nem olyan, hWy az illetéket pillanatnyilag leróhassak. Ez bizonyosan igaz, (Drozdy Győző: Ne oktassa ki őket!) Ha tehát a mélyen t. pénzügyminiszter úr ezzel véglegesen el akarta érni azt, hfogy az illeték lerovásának módjéít, ellenőrzését, az; illeték behajtását egyszerűbbé, biztosabbá tiegye, bogy feleslegessé tegye azt a nagy apparátust, amely állandóan vigyáz, hogy tkit és hogyan leletezzen, akkor célját nem egészen éri el. Hiszen e tekintetben áldásos lesz ez a javaslat, megszabadulunk^ ezektől a bélyegszúktól, akilks igazságtalanul és rengeteg sok hibát elkövetve, valósággal vexációt jelentetteik a felekre nézve, csak bátor vagyok a miniszter úr szíves figyelmét felhívni, hogy in fraude legis a lehető legkönynyebben fogjéík azi ieen t. pénzügyminiszter úrnak ezt az intencióját megkerülni. r Kérem a mélyen t. pénzügyminiszter urat, méHóztassék megfontolni ezeket az észrevételeket, van még módi a arra, hogy a szükséges javításokat, -módosításokat a javaslaton keresztülvihesse. En sem értem, mélyen t. pénzügyminiszter úr, az 1. $. 2. bekezdését, amelyben a negyedik fázisról beszél, amikor azt mondja, hogy az átalányösszeget pedig a fellebbezésnél a fellebbezéssel élő felperes, illetíve alperes külön-külön köteles leróni. Hogyan értsük ezt? Itt megint félreértés lesz. Természetesen én megértem, hogy ha az alperes fellebbezi, ő rója le, mint most is, a fellebbezési bélyeget (Fabinyi Tihamér igazságügy miniszter: Csakis erről van szó !) ha viszont a felperes fellebbez, ő rója le, még pedig nyilván úgy méltóztatik érteni, hogy mindig a fellebbezési érteik határáig. (Horváth Zoltán: Akkor a fellebbező fél!) A fellebbező fél. Ezt kellett vfolna röviden mondani, akkor értettük volna- Felmerül azután itt egy második kérdés, hogy az alperesi vagy a felperes nem fellebbez, hanem az észrevételezési joggal élve, észrevételeket adhat be. Ez nemi fellebbezés. Mi lesz, ezzel az észrevétellel vagy válaszirattal? Ez is áitalányozás alá esik? (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Nem fizet! A másik fél, aki fellebbezett, már lerótta ezért is!) Min der esetre jó ezt tisztázni, mert különben nem értettük volna meg. Ismételten csak egyet kérek a mélyen t. pénzügyminiszter^ úrtól és e kérésem teljesítésével azután tökéletesen őszinte lesz a javaslat indokolása ás, akkor azután csakugyan készpénznek lehet venni azt az intenciót, amelyről az igen t. pénzügyminiszter úr az indokolásban szól. Méltóztassék úgy módosí-