Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-148

Az országgyűlés képviselőházának 14 8. kedéseket utalni, amelyek csakugyan időrablók lesznek és amelyekhez bírói oklevél egyáltalában nem szükséges. Azért talán ezt is •módosítani lehetne valamiképpen, mert meg vagyok győződve, hogy a miniszter úrnak is az az intenciója, hogy egyszerűsítsen, hiszen az indokolásban mondja is, hogy ezt az eljárást egyszerűsíteni akarja és nem vezeti az indokolás szerint az a gondolat sem, hogy itt esetleg illetékemelés legyen. Mivel tehát a miniszter úrnak ugyanaz a célja, mint nekünk is általában ezen az oldalon, nem tudom megérteni, miért ne lehetne ezeket a reális és a praktikus életnek megfelelő dolgokat itt a törvényjavaslatban megállapítani. Annál is inkább célszerű ez, mert hiszen a 6. § azt mondja (olvassa): »Ha a bíróság a beadványt a 4. § harmadik bekezdése alapján visszaadja vagy visszautasítja, illetőleg ha a 4. § utolsó bekezdése értelmében jár el, a törvénykezési illeték lerovásának hiánya miatt hivatalos lelet felvételének helye nincsen.« Nyilvánvaló tehát, hogy dolgoztak a hivatalos személyek a nélkül, hogy abból a kincstárnak bármiféle haszna is lett volna. A 8. §-han bizonyos ellentétet látok, mert azt mondja, hogy ha a felperes a meghagyásos eljárásból keletkezett per során ikereseti kérelmét négyszáz pengőnél nem nagyobb össaegre emeli fel, a híróság a felperest felhívja, hogy egészítse ki az átalányt, ami helyes, de ha 400 pengőt meghaladó összegre emeli fel, akkor a rendes illetékezési eljárás kerül alkalmazásiba. Már most ezzel ellentétes az, hogy megtörténik az is, hogy az eljárás tárgyának értéke a kereset leszállítása következtében csökken, ebben az esetben nem tudom megérteni, hogy miért nem lehet a törvénykezési illetéket átalányösszegben leróni. Itt bizonyos ellentétet látok. Ha 400 pengőig le lehet róni, akkor abban az esetben is le lehet róni^ ha 400 pengőre lecsökkentik, mert ezzel a bíróság és a kezelő személyzet munkáját megint kevesbítik. En tehát a magam részéről úgy tartanám helyesnek, ha csupán a keresetre és a viszontkereseti-e lenne az átalányösszeg megállapítva és azontúl pedig, amíg az ügy jogerősen befejezve nincsen, egyáltalában nem kellene leróni. Tehát egy átalány lenne az ügy jogerős befejezéséig. Azért mondom mindezeket, igen t. miniszter úr, mert a próbája és kísérlete, amelyet itt most ezzel a javaslattal tesz és amelyet most itt a praktikumnak kiad, csak ezeknek a dolgoknak figyelembevételével lesz olyan, amelyből azután tapasztalatokat meríthet az esetleges további intézkedésekre, így ellenben úgy érzem, hogy a mai illetékszabályzat is eléggé zavaros, de ezzel az illetékszabalyzattal, ennek életbeléptetésével ez a zavar még nagyobb lesz. Minthogy jóindulatot látok és a célt helyesnek tartom, mint ahogy a felszólalásom elején is -mondottam, a javaslatot az általános vita alapjául elfogadom. Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: T. Képviselőház! Magam is elfogadom általánosságban a tárgyalásba vita alapjául a javaslatot, de ezt abban a reményben teszem, hoa:y a mélyen t. pénzügyminiszter úr megszívleli azokat az észrevételeket, amelyedet isren t. baráfom és képviselői:n-sam most iít megtett a javaslatra és amelyeket a magam részéről is szeretnék kiegészíteni. Én azt szeretném, ha fakultatívvá tenne ülése 1936 június 17-én, szerdán. 203 az igen t. pénzügyminiszter úr az illetéklcrovás módját és errenézve módosító javaslatot tétetne az előadó úrral, hiszen erre már van példa, ez a rendszerünk már megvan nekünk a büntetőperekben. A bűnvádi eljárás során fakultatív rendszer van az illetékek tekintetében. Aki akarja, eljárási aktusonkint, beadvány onkint rója le az illetéket; aki akarja, lerója az átalányt. Ezt azért tartanám szükségesnek» mert különben ez a javaslat nem éri el azt a célt, hogy e feleken is segíteni akar. Mégis csak úgy van, hogy a meghagyásos eljárásban, különösen a váltómeghagyásos eljárásban rendszerint már a meghagyás iránti kérelem, illetve a kibocsátott fizetési meghagyás célt ér, az adós nem ól ellenmondással vagy kifogással, már most tehát akkor nagyon méltánytalan, hogy amikor az egyszerű beadvány célt ér, már jogerős ítéletté válik, akkor lerójon az, illető kereső fél előre egy sokkal nagyobb átalányösszeget, mint amekkora a mai viszonyok között ez az összeg lenne. (Fabinyï Tihamér pénzügyminiszter: Ezért nem lehet egyfázisossá tenni!) Igen t. pénzügyminiszter úr, de azért viszont nem lehet megbüntetni azokat a jogkereső feleket, akiknél nincs további eljárásra szükség, akiknél annyira alapos a fizetési meghagyás iránti kérelem, hogy az adós nem él ellen mondással vagy kifogással. (Fabinyï Tihamér pénzügyminiszter: Nincsenek is büntetve!) De igen; az eseteknek az a többsége, hogy az adós nem is tartja érdemesnek, hogy ellenmondássaí vagy kifogással éljen és akkor a mai eljárási állapot szerint megbüntetjük azokat a jogkereső feleket, akikre már az első fázisnál átalányt rovunk ki és magasabb illetékkel rójuk meg őket, mint amilyen illetékkel a mai állapotok között nekik számolniok kellene. Ha az igen t. miniszter úr majd úgy érti és a rendeletben úgy intézkedik, hogy a mai egyszerű beadványi illetéknél, illetve a lerótt egynegyedrész ítéleti illetéknél vagy pedig a meghagyásos eljárásban az ítéleti illetéknél és a beadványi illetéknél ne legyen nagyobb ez az á.talány, akkor természetesen elesik az én kifogásom, nincs is más célom ezzel, mint hogy felhívjam az igen t. pénzügyminiszter úr szíves figyelmét arra, hogy majd méltóztassék arra vigyázni, hogy ez az átalány ennél az egy aktusnál ne legyen nagyobb, mint amennyit most viselniök kell a jogkereső feleknek. Ügy gondolom, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr biztatása most már feleslegessé teszi, hogy ugyanezt az érvet, ugyanezt^a lehetőséget itt feltárjam az alperesre, az adósra nézve is, hogy az is rosszul jár, mert eddig egy nagyon kevés, egyszerű kis illetékkel megúszta az ellenmondást, illetve kifogást, ha azonban most átalányt kellene lerónia, az magasabb összeg volna, holott esetleg az történik meg, hogy már a perfelvételi tárgyalásra el sem megy, hanem csak időlegesen, még egy pár napig húzni akarta azt, hogy ellene a fizetési meghagyás jogerőre emelkedjék. Engem tehát megnyugtat a pénzügyminiszter úrnak az a kijelentése, — ha úgy van — hogy ezeknek a beadványoknak az illetéke egyébként nem fog emelkedni. Nekem ezek után a legfőbb kifogásom — ha nem méltóztatik elfogadni a fakultatív rendszert — az, hogy ez a javaslat nem éri el a célját. Mert itt van a Horváth Zoltán igen t. képviselőtársam által is megemlített 8. §, illetve annak az az esete, amikor az ember a