Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-148
Az országgyűlés képviselőházának í^8. ülésé 1936 június Í7-én, szerdán. 201 ket a legnagyobb jóindulattal szokta elbírálni., tisztelettel rá fogok mutatni egyes olyan kétséges és különfélekép magyarázható illeték-jogszabály okra, amelyeknek feltétlenül való megváltoztatását kérem a pénzügyminiszter úrtól abban ia rendeletben, amelyet ennek a törvényjavaslatnak alapján fog kiadni. A legújabb gyakorlat szerint előfordul, hogy a pénzügyi hatóságok az iratokhoz be nem csatolt olyan melléikletek után is felveszik a leletet, amelyeket a jogkereső közönség a tárgyalásnál vagy azért, mert az eredeti okiratot ibe sem csatolhatta, vagy pedig más okból, csak felmutatott, de nem csatolt az inatokhoz. Nagyon kérem az igen t. jelenlevő pénzügyminiszter urat, méltóztassék az ezen törvényjavaslat alapján kiadandó rendeletbe olyan intézkedést felvenni, hogy a peres eljárás folyamán a jogkereső közönség által csak felmutatott mellékletek után ne kelljen illetéket leróni, mert hiszen azáltal, ha nem csatolják be, tulajdonképpen bizonyos munkacsökkenés is áll elő: nem kell az illeték lerovását ellenőrizni, nem, kell nyilvántartani és Így a pénzügyi hatóságnak az ilyen be nem csatolt, hanem csak felmutatott iratokkal semmiféle fáradsága nem. akad. Az ingatlanelkülönítési szerződésekhez csatolandó vázrajzokkal kapcsolatban isizintén szükség van bizonyos intézkedésre, határozott és világos rendelkezésre. Nevezetesen az ingatlankülönítési szerződéshez becsatolt vázrajzokat hol mellékletekként kezelik egyes telekkönyvi hatóságok, hol pedig okiratokként és a szerint követelik meg, hogy a vázrajzok után beadványrnellékleti vagy okirati bélyeget kell-e leróni. Olyan gyakorlat is., van, hogy az ilyen vázrajzoknál az okiratokra előírt illeték felerészét kell leróni. Tekintettel arra, hogy a vázrajzokkal kapcsolatos törvénykezési illeték lerovása tekintetében különféle a gyakorlat s ezéltal jogbizony' talanság állott elő, nagyon kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, hogy a kiadandó rendeletben ebben a tekintetben teremtsen rendet s hozzon olyan világos rendelkezést a rendeletben és határozza meg minden esetben, hogy a becsatolt vázrajzok után — a különféle esetekben a szerint, hogy alá van-e írva az a vázrajz s tényleg okirat jellegű-e, vagy melléklete annak a szerződésnek — mily en illetéket kell leróni az ilyen ingatlankülönítési szerződéseknél. A polgári perrendtartás előírja, hogy a járásbírósági eljárásban előkészítőirat-váltásnak csak abban az esetben van helye, ha a bíróság maga követeli és rendeli azt el. (Előfordul, hogy a járásbírósági eljárásban a jogkereső közönség 2—3 sorból álló kis kérvényt ad be s a pénzügyi hatóságok ezt a kérvényt a legtöbb esetben — mint a leletek mutatják — előkészítőiratnak nyilvánítják. E tekintetben is rendet kellene teremteni, egységes álláspontra kellene a pénzügyi hatóságokat bírni, s meg kellene valahogy határozni abban a rendeletben, amelyet a pénzügyminiszter úr ennek a törvénynek alapján ad ki, hogy a járásbírósági eljárásban milyen esetekben tekinthető a bíróságokhoz benyújtott kérvény előkészítő iratnak s milyen esetekben kell felvenni ilyen kérvények után azt a leletet, amelyet az előkészítő iratok után kellett volna leróni s milyen esetekben marad meg az egyszerű kérvény, a bejelentő kérvénye, vagy pedig az egyes, kisebb tényeket felsoroló kérvény kérvénynek s nem előkészítő aratnak. .Ezekben voltam bátor ehhez a törvényjavaslathoz megjegyzéseimet megtenni s tekintettel arra, hogy ez a törvényjavaslat mindenféleképpen olyan igényt elégít ki, amely úgy a jogkereső közönségnek, mint az ügyvédi karnak is érdekében áll, a törvényjavaslatot a legnagyobb készséggel elfogadom. .Elnök: Horváth Zoltán képviselő úr következik. Horváth Zoltán: T. Ház! Nem egészen vagyok abban a véleményben, mint az előttem szólott t. ké viselő társam, hogy ez a törvényjavaslat a jogkereső közönség igényét minden irányban^ kielégíti, mivel azonban mégis egy lépést látok abban az irányban megtenni, amely felé helyesen haladni kell, a törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául én is elfogadom. Teszem ezt annál is inkább, mert a törvényjavaslat pénzügyi bizottsági tárgyalásánál éppen én voltam bátor az igen t. miniszter úr figyelmét felhívni arra, hogy az eddigi illetéklerovással járó molesztálásokat ós egyéb kellemetlenségeket, bürokratikus túlkapásokat csakis az átalányrendszer bevezetésével lehet megakadályozni. Mégis azért ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban kénytelen vagyok megjegyzéseimet megtenni, mivel, mint elöljáróban mondottam, ez nem egészen az, amit én az én elgondolásom szerint helyesnek tartok. Ahogyan maga a törvényjavaslat indokolása is mondja, az ideális az volna, ha az ille tékátalány a 'bírói eljárás teljes egészére állapíttatnék meg". Az, volna a legegyszerűbb, megoldás, ha bizonyos táblázat volna, hogy ennyi vagy annyi perérték után dkkora összeget kell leróni, azt a jogkereső közönség leróná s ezzel úgy a hivatalnak, mint pedig a jogkereső közönségnek minden további munkája megszűnnék. Azért, ha nem is fogadja el a törvényjavaslat eat a helyes álláspontot, mégis bizonyos tekintetben jobban kellene ebben az irányban haladnia. (Kun Béla: Ügy van!) A törvényjavaslat, ahogyan a miniszter úr szíves volt mondani — de magából az, indokolásból is kiolvasható — ezt próbaképpen vezeti be,. Megállapítja, hogy 400 pengőig fogják az illetéket átalányban leróni. De már itt az átalányi lerovásánál is — ahogyan az előadó úr is mondotta — négy fázist állapít meg. A négy fázis megállapítása mindenesetre alkalmas • arra, hogy megnehezítse annak a célnak elérését, amelyre törekszünk. Itt a 400 pengős értékhatárnál is, miután ez különösen a szegény embereket érdekli, fontos, hogy az illetők egy egy vélt vagy jogos igényüknek- per útján való érvényesítésénél előre tudják, mekkora illetéket ktockáztatnalk s ehhez képest dönthessenek abban a kérdésben, hogy megkezdjék-e a pert vagy sem. f Meg lehetne tenni azt, hogy a keresetre, fizetési meghagyásra nézve egy összegben állapítanák, meg az illetéket egészen az ítélet jogerejéig. Ezt azonban ebben a törvényjavaslatban nem látom, minthogy ez azt mondja, hogy nemcsak a kérelmezőnek, vagyis a hitelezőnek kell az átalányösszeget lerónia, hanem, az alperesnek is. Ez bizonyos ellentétben van a perrendtartásban lefektetett jogelvvel, mert a perien dtartás szerint rendesen a pervesztes fél viseli a költséget, amibe beleértendő a kincstárt megillető illeték is. Tehát egy alperes, aki esetleg jogtalanul vkmatik perbe, rosszabb helyzetbe kerülhet, mint aminőbe a jelenlegi eljárási szabály > mellett kerül, mert a fizetési meghagyásos eljárásban az ellenmondáshoz 29*
