Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-147

Az országgyűlés képviselőházának 1U7. ülése 1936 június 16-án, kedden. 195 az aradi vértanuk emlékezetére pedig a fájdal­mas Funérailles-1 szerezte. Szent Erzsébetről legendát komponált, a koronázásira ünnepi mi­sét, megírta a Csatadalt, Mosonyi halálára a Lamento^ e trionf o-t, Reményi esküvőjére ün­nepi zenét. Az Operaház megnyitásának öiröm­ünnepére 1884-ben írt Királyhimnuszát pedig a magyar király jelenlétében nem merték em­adni az ünnepi! estén, mert abba a Bákóczi­indulót és a szabadságharc néhány dallamát is belekomponálta. Köteteket tenne ki Liszt zeneműveinek és átiratainak pusztán a felsorolása is. Termé­szetszerűleg ezek nem mindegyike áll ilyen szoros összeköttetésben a magyar élettel, de az a szellem, amely valamennyit eltölti, Liszt Fe­renc szelleme, tehát magyar. Azoknak pedig, akik ezt a letagadhatatlan világos tényt netán mégis kétségbevonnák, a Trois Odes Funèbres címlapjára írt sorokat idézem feleletül. Az Örök Bíró elé készülő vallásos keresztény ag­gastyán sajátkezű végrendelkezése ezek a so­rok, amelyekben azzal az indokolással kívánja utolsó útjára kísérőzenéül a La Nőtte című gyászindulóját, mert annak néhány motívuma magyaros kadenciájú. T, Képviselőház! Azért tartottam szüksé­gesnek, hogy Liszt Ferenc hazafiúi érdemeire és hazafiúi hűségére kissé részletesebben mu­tassak rá, mert a közelmúltban is történtek kí­sérletek, amelyek a magyar nemzet nagy fiát számtalan saját kétségbevonhatatlanul világos nyilatkozatának ellenére is elkívánják a ma­gyar nemzettől és olyan nemzetek közösségébe óhajtanák besorozni, amelyekkel ő soha sem­miféle közösséget nem vállalt. Liszt Ferenc művészi érdemeit, az egyete­,me& zenekultúrában való jelentőségét immár senki sem vonja kétségbe és éppen az ő nem­zeti bovatartozandóságáért folytatott küzde­lem bizonyítja ezt legjobban. E tekintetben te­hát 'bizonyítékok felsorolására nincs szükség. Csupán a kép teljessége kedvért említem meg egyéniségének azt a hármas irányát, amely­ben korlátozást nem tűrő szabadságszerteté. határozottsága és példátlan gazdagsága meg­nyilvánult, amikor Liszt Ferencről, mint zene­szerzőről, mint zongoraművészről és mint pe­dagógusról megemlékezem. Lángelméjének e hármas megnyilatkozásá­vá,! kétségtelenül dicsőséget r szerzett ő világ­szerte. E dicsőség regyogásából bőven kijut nemzetének is, mert művészetének pompás vi­rága becsültté teszi azt a törzset is, amelyből kisarjadt. Művészi nagyságán kívül azonban Liszt Ferenc élete számunkra^ magyarok szá­mára olyan külön ajándékot is adott, amely­nek örömében semmiféle más nemzet nem osz­tozik velünk. Ez lelkes, munkás és áldozatkész hazafiúi hűsége, amellyel önként és szívesen vállalta nemzetével a, sorsközösséget és amely­lvel haláláig eredménnyel munkálta annak bol­dogulását. Példaadás ez az ő hazafiúi hűsége minden magyar lángész számára, aki ^zseniali­tásának nagysága révén túlnőtt hazája szűk határain. Hitem szerint ezt a hazafiúi hűséget is jutalmazni kívánta a nemzeti kegyelet ak : kor, amikor Liszt Ferenc-emlékévnek szentelte fel az 1936. esztendőt, születésének 125., halá­lának 50. évfordulóját. Liszt Ferencnek ez az egymást kölcsönösen növelő kettős érdeme: nemzetközi nagysága és nemzeti hűsége a magyar törvényhozás részé­ről is indokolttá teszi azt a tiszteletadást, amelynek méltó kifejezéseképpen a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat a nemzet nagy fiá­nak emlékezetét 200 ezer darab 2 pengős ezüst­éirime veretesével örökíti rneg. Valóban nagy tisztesség ez, hiszen ahhoz a tisztelethez ha­sonlatos, amelyben a mindenkori legelső ma­gyar ember részesül! Bátor vagyok jelenteni, hogy az 1929. évi XXVI. te. rendelkezései módot adnak ennek a 400.000 pengő névértékű ezüstpénznek forga­lomba bocsátására. Ezért a javaslatot tiszte­lettel elfogadásra ajánlom, még pedig Vörös­martynak Liszt Ferenchez írt ódájából idézett azzal az óhajtással, amelyet a nemzetközi vi­szályokkal terhes korszakunk ismét időszerűvé tett, hogy »... a nemzet, mint egy férfi álljon, Ere karokkal győzni a viszályon.« Vörösmarty ezt a csodát Liszt Ferenc va­rázslatos művészetétől várta, magam pedig annak a példaadásnak általános követésétől reménylem, amelyet önzetlen, áldozatkész, bá­tor és munkás hazafiságában és életében Liszt Ferenc ránk örökül hagyott. Ünnepi érzéssel kérem a t. Házat, hogy a javaslatot elfogadni szíveskedjék. {Elénk helyeslés, éljenzés és taps a Ház jobb és a baloldalán.) Elnök: Kíván valaki szólni 1 (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítóim. Követ­kezik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a tör­vényjavaslatot általánosságban, a részletes tár­gyalás alapjául elfogadni? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás^ Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a tör­vényjavaslat címét felolvasni. vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét, 1. és 2. §-ait, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad.) Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta. Harmads'zori olva­sása iránt napirendi javaslatomnál fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. T. Ház! A napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát félbeszakítom s előterjesztést te­szek a t. Háznak a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délután 4 órakor tartsa és annak napi­rendjére tűzze ki: a ma letárgyalt törvény javaslat harmad­szori olvasását; a mai napirenden szereplő, de még le nem tárgyalt ügyeket, továbbá az egészségügyi és egyéb közcélokra szol­gáló méréseknél használatos mértékeik, mérő­eszközök és készülékek hitelesítéséről; a hadrákelt seregeik sebesültjei és betegei helyzetének javítása és a hadifoglyokkal való bánásmód tárgyában Genfben 1929. évi július 27. napján kelt egyezmények becikkelyezéséi­ről; egyes Ikoromauradalmi ingatlanoknak a. koronajavak állományából való kibocsátásá­ról, a koronajavak állományának más ingat­lanokkal való kiegészítéséről és egyes állam­kincstári ingatlanok elidegenítéséhez való hozzájárulásáról szóló .törvényjavaslatok s végül »Murakeresztur község határrendezésével kapcsolatos terület átcsatolásáról« szóló 240. számú magyar királyi belügyminiszteri jelen­tés tárgyalását. 27*

Next

/
Oldalképek
Tartalom