Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-147
Az országgyűlés képviselőházának 1 k Krüger Aladár: Ha kisajátíthatják az | örökhaszonbérletet terhelő ingatlan egy részét, vájjon a kártalanítás melyiket fogja illetni, a tulajdonost-e vagy a haszonbérlőt és ha megosztásra kerül sor, milyen arányban kell megosztani a kettő között. (Rassay Károly: Van-e külföldi örökhaszonbérlet, ez ^ a kérdés!) Olyan komplikált jogviszonnyal állunk szemben, amelyet nem érdemes megbolygatni és nem érdemes hosszú akadémikus vitákat folytatni akkor, amikor az egész kérdést a törvény a tartós haszonbérletekkel már megoldotta. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőtársam utalt a szegedi nehéz helyzetre. Én utalok egy másik helyzetre, amelyet magamnak volt alkalmam a legjobban megismerni. A nagyváradi püspökség ingatlanainak nagyobbik része évtizedek óta tartós haszonbérletbe van adva és semmi panasz nincsen. Van olyan haszonbérlet, amely 160 éve van kishaszonbérlők kezén és semmi baj nincsen, ímert megértő a földtulajdonos, megértő, szorgalmas emberek a 'haszonbérlők, ellenben miután 12 évről 12 évre megújítják a haszonbérletet, a haszonbérlők közül, akik közé mindig besurranhatnak oda nem alkalmas elemek, az arra nem alkalmas embereket ki lehet tenni, nevezetesen azokat, akik nem dolgoznak, akik alhaszonbérletbe adják a földet és ki uzsorázzák az alhaszonbérlőket. (Rupert Rezső: Az ilyen haszonbórlőség jobbágyság!) T. Képviselőház! Szociális szempontból is sokkal bölcsebb, sokkal helyesebb megoldás az, ha a tartós haszonbérleteknél maradunk, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) amelyeknek pedig az a célja, — amint a felsőháznak különben igen helyes módosítása is még kényszerítőbben előírja — (Mózes Sándor: Nem kapnak hitelt a .— tartós haszonbérlők!) hogy a tartós haszonbérletekkel végeredményben azt fogjuk elérni, (Rupert Rezső: Ez mind falzum! Ezzel a fejtegetéssel nem ért egyet a miniszter úr sem!) hogy a haszonbérlő tulajdonossá válik, miután pedig a földbirtokpolitikának a kisemberek tulajdonhoz való juttatása a végcélja és mivel ez a rendszer, amely a mostani szövegezésben van, ezt a célt szolgálja, javaslom, hogy méltóztassék a felsőház módosításait elfogadni. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólni. (Halljuk! Halljuk!) Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban is felvetődött az a kérdés is, hogy «milyen viszony van itt a felsőház és a képviselőház között. Teljesen feleslegesnek tartom, hogy ebben a tekintetben bármilyen nyilatkozatot is tegyek, mert hiszen Bárczay, Krüger és Rassay t. képviselőtársam teljesen precizen megvilágította azt a helyzetet, amely a két ház egymás közötti viszonya tekintetében fennáll. Ami felszólalásomnak tulajdonképpeni tárgyát, a szóbanforgó szakaszokra vonatkozó részét illeti, a házhely-kérdés (tekintetében úgy vettem észre, higy Rakovszky t, képviselőtársam kivételével minden felszólalt képviselőtárséin helyeselte az itt előterjesztett javaslatot. Rakovszky t. képviselőtársaim: felfogását nem igen értettem meg ebből a szempontból, — őszintén megvallom — mert hiszen annakidején éppen a független kisgazdapárt követelte azt, hogy nagyobb súlyt helyezzünk a házhelykérdésre. (Rakovszky Tibor: Parallel! De nem \a föld rovására!) Ami azt a kérdést illeti, hogy a rendelkei zésre álló tőkének (hányadrészét fogjuk ház'. ülése 1936 június 16-án, kedden. 181 helyszerzési és építési kölcsönök nyújtására fedezetül felhasználni, kijelentem, hogy itt csupán a költségvetési Összegnek a negyedrészéről van szó és megvallom, hogy körülbelül ilyen összegre gondoltunk eredetileg is, az egyéb összegek, amelyek a költségvetésen kívül állnak rendelkezésre, természetesen nem fognak erre a célra igénybevétetni és azokat kizárólag földvásárlásra fogjuk felhasználni. Ami azt illeti, vájjon az örökbérleti vagy a tartós haszonbérleti rendszer helyesebb-e, az eredeti javaslatban az. örökbérlet — amint méltóztatik tudni — nem volt felvéve, későhb — gondolom a bizottságban — több oldalról, elsősorban főleg ellenzéki oldalról méltóztattak kívánni ennek felvételét, s én nem kívántam elzárkózni ez elől. A felsőházban azután egy igen tekintélyes jogász, Juhász Andor nyugalmazott kúriai elnök úr szólalt fel és mutatott rá arra, hogy ő azt hiszi, hogy nehezen lehet beilleszteni a mi jogrendünkbe az örökbérlet rendszerét. Ha jól emlékszem, arra is hivatkozott, hogy a polgári törvénykönyv tervezetében sincs felvéve ez a lehetőség és azt mondotta, hogy talán nem volna helyes, ha megterhelnők ennek a kérdésnek szabályozásával a törvényhozást. (Rupert Rezső: Nem ért a földrendezési kérdésekhez!) Én annál inkább is osztottam ezt a nézetét, mert hiszen éppen én magam voltam az, aki a képviselőház bizottságában bátor voltam kifejteni, hogy nem hiszem, hogy ennek a kérdésnek gyakorlatilag nagy jelentősége 1 lehetne. Ismerve a magyar nép felfogását, a magyar nép inkább arra törekszik, hogy bizonyos ideig tartó bérlet után ^ tulajdonába kaphassa meg azt a földterületet, amelyet bérbevett, (Rupert Rezső: Örökbérletnél sincs ennek akadálya!) erre pedig talán megfelelőbb az ai metódus, amelyet a törvényjavaslat eredetileg is kontemplált, az úgynevezett tartós haszonbérlet, amelynek az a vége, hogy bizonyos idő elteltével, amely 10— 15 évtől egészen 25 évig terjedhet, (Felkiáltások bal felöl: Addig kivágják onnan! — Ellenmondások jobbfelől.) meg legyen a lehetősége annak, hogy az illetők a haszonbérlet területét megválthassák, az az illető kisembernek a tulajdonába menjen át és ezzel realizálhassa azt az ő örök szeretetét és nosztalgiáját a földhöz, amely a lelkében él. (Helyeslés jobbfelől.) Méig egyet vagyok hátor felemlíteni ezzel kapcsolatban éppen Rassay Károly t. képviselőtársam felszólalásával kapcsolatosan, hogy tudniillik az úgynevezett 1920-as földreformtörvény is kontemplált úgynevezett járadéktelket és ennek is az lett a vége a gyakorlatban, hogy nem érvényesült, mert nem igen volt, aki igénybevenni kívánta volna és aki ezzel a joggal élt volna. T. Ház! Mindezeket szemügyre véve, azt hiszem, mivel sem a törvényjavaslat! eredeti elgondolásával, sem pedig a földhözjuttatandók érdekeivel ennek a módosításnak az elfogadása nézetem 'szerint nem ütközik, kérem, méltóztassék a javasolt szövegmódosítást elfogadni. (Elénk helyeslés és tans a jobboldalon és a középen. — Zaj a baloldalon.) Elnök: Minthogy szólásjoga többé senkinek nincs, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az 1. §-t a felsőház szövegezésében elfogadni 1 ? (Igen! — Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az 1. §-t a felsőház fogalmazásában fogadják el, (méltóztassék felállani. (Megtörténik.) Több-
