Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-147

Az országgyűlés képviselőházának 1&7. ülése 19 S6 június 16-án, kedden. 179 két Ház között, mert a másik oldalon bizonyos elbizakodottságot, (Egy hang a baloldalon: Ét­vágyat!) bizonyos (bátorságot és bizonyos köny­nyedséget fog előidézni, amellyel esetleg -az ottan felmerült, sokszor incidentaliter felme­rült ötleteket a képviselőház szövegébe bele fogják módosítani, és aneg fog történni, hogy a demarkációs vonalat egyszerűen átlépik és igen lényegbe vágó, nam. ilyen, — mondjuk — csak a jövőben hatással biró rendelkezésnél fogják ezt a módosítást* keresztülvinni, ahol a képviselőház — nem akarva kénytelen lesz az összeütközést teljes egészében felidézni. (Ra­kó vszky Tibor: Mi lesz a titkos választójog­gal?!) En tehát kérem az igen t. földmívelés­ügyi miniszter urat, hogy ossza ketté ezt a felsőházi módosítást. Az egyik megállapítást, úgy, ahogyan azt a képviselőház megszavazta, mint a jövőre való (biztosítékot fogadjuk el úgy, ahogyan azt a képviselőház megszavazta, a másik tekintetben honoráljuk a felsőház mó­dosítását. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Nincs senki följegyezve ! i Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom, Az előadó úr kíván szólni. Krüger Aladár előadó: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy az elhangzott igen érdekes fejtegetések után néhány szóval kizárólag jogi szempontból világítsam meg a felmerült kérdéseket. Elsősorban ami a felsőházzal való úgyne­vezett összeütközést illeti, százszázalékban alá­nom Rassay Károly t. képviselőtársamnak azt ? yes megállapítását, hogy a felsőház „tör­jogkörében járt el és hogy a felsőház àvasolt módosításokat nekünk igenis ér­„i komoly megfontolás tárgyává tennünk, , mint ahogy a kormány a bizottsági tár­alás alkalmával is a minden oldalról jövő komoly megfontolást érdemlő indítványo­t mérlegelés tárgyává tette és az eredetileg íyujtott javaslaton igen lényeges módosítá­st tett már a képviselőház bízottsági tár­olása alkalmával is. Most is, a felsőház ré­.... íről újabb módosítások vannak, amely módosításoknál sine ira et studio meg kell ál­lapítanunk, vájjon azok a javaslatok a lénye­get érintik-e, megváltoztatják-e, vagy sem! Maga Kassay Karoly t. képviselőtársam is elismerte, — és azt hiszem, az egész Ház elis­meri .— hogj* a javaslaton a felsőház olyaii módosításokat is tett, amelyekhez Eassay Ká­roly t. képviselőtársam is hozzájárult. (Rassay Károly: A házhelyhez!) A különbség köztünk csak az, hog*y én valamennyi módosítást el­fogadom, (Zaj a baloldalon.) Rassay Károly t. képviselőtársamnak pedig (Zaj a baloldalon.) kifogása van az örökhaszonbérlet kihagyása és egyes más intézkedések ellen. Ami az örökhaszonbérlet kérdését és a többi észrevételt illeti, csak röviden akarom hangsúlyozni azt, hogy a felsőház semmivel sem tette kevésbbé radikálissá ezt a javaslatot, mint amilyen volt. (Derültség és felkiáltások a baloldalon: Ez igaz! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Krüger Aladár előadó: Egyetlen katasztrá­lis holddal sem fogunk kevesebbet megváltani a tulajdonosoktól. (Felkiáltások a baloldalon: Dehogy nem! — Rassay Károly: Ez már nem táll!) Ez az első megállapítás. (Klein Antal: Egészen téves!) A második megállapítás az, hogy kifogá­solták, hogy a 8. § értelmében egyes birtoko­sok száz százalékos, teljes kártalanítást kap­nak. (Rassay Károly: Még nem tartunk ott!) Legyen szabad emlékeztetnem arra, hogy a ja­vaslat képviselőházi bizottsági tárgyalása al­kalmával éppen ellenzéki oldalról hangsúlyoz­ták azt, , hogy a törvényjavaslat nem eléggé valósítja meg a kisajátítási törvény szellemét, amely teljes kártalanítást ír elő. A felsőház most a kisajátítási törvény alapelveit fogja alkalmazni egyes birtokkategóriákra nézve. Ez ellen nem lehet semmiféle kifogást emelni, annál kevésbbé, mert a földhözjuttatandókra ez egyetlen fillér megterhelést sem jelent, az illetők semmivel sem jutnak I kedvezőtlenebb fizetési feltételek közé, mint az eredeti javas­lat értelmében. (Rassay Károly: Csak csök­kenti a területet! — Rupert Rezső: Ezt az ál­láspontot a miniszter úr sem osztja!) Mind­azok az észrevételek tehát, amelyek úgy állítják be a felsőház módosításait, mintha ez a javas­lat most konzervatív irányban erősen eltoló­dott volna, helyt nem állók. Ezt általánosság­ban kénytelen vagyok megállapítani. Méltóztassanak megengedni, hogy egy kü­lönleges jogi kérdéssel, az örökhaszonbérlet jogi kérdéséivel foglalkozzam, mert ezt a kér­dést szinte jelszóvá tették. Legyünk tisztában egy kissé azzal, hogy az örökhaszonbérlet jogi szempontból mit jelent. (Felkiáltások a bal­oldalon: Miért fogadták el a múltkor?) Ezt ne tőlem méltóztassanak kérdezni, mert én előadói beszédemben is leszögeztem, hogy az örök­haszonbérletnek a javaslatba való bevételéhez nem sok reménységet fűsök. Az örökhaszonbérlet az osztott tulajdonnak egy különleges formája, amely a colonatusi in­téizménnyel kapcsolatban a római jogba is a görög jogból került. Maga a^ név is: »emphy­teusis«, a görög jogból ment át a római jogba, és több termelést, illetőleg a földnek termővé­tételét jelenti. Az »emphyteuein« szóból szár­mazott. Az emphyteusis a római .birodalom görög részéin keletkezett, nevezetesen Ázsiában, Pontusban és Mezopotámiáiban, ahol a császári patrimoniális birtokokat örökhaszonbérletbe adták. Később Itáliában is alakultak ilyen örökhaszonbérletek az ius in agro vectigali alapján, amikor a községek az ager publicus­hoz tartozó telkeiket meghatározott haszon­bérért egyeseknek örökhaszonbérletbe _ adták. Ez tehát inkább görög eredetű római jogi in­tézmény, amely a római jognak nem klasszi­kus, hanem későbbi korszakáiban _ alakult ki, és amely azután a német, germán^ jogban érte el fejlődésének csúcspontját a hűbéri rendszerben. Mi is átvettük. A jobbágybirtok tulajdonkép­pen nem más volt, mint örökhaszonbérlet, 1848-ban ez megszűnt. Be akarták hozni Ma­gyarországra az örökhaszonbérletet az önkény­uralom alatt és pedig az osztrák polgári tör­vénykönyv 1123. §-ában. Ezt azonban az or­szágbírói értekezlet hatályon kívül helyezte, különben is az osztrák polgári törvénykönyv 1123. §-a alapján örökhaszonbérlet Magyar­országon nem létesült. Ha tehát a legközelebbi történelmi nyomát f keressük az örökhaszonbér­letnek Magyarországon, azt 'bizony az osztrák polgári törvénykönyvben találjuk meg. De a német jogban sem állottak meg az örökhaszonbérletnek ennél az alakjánál, amely a középkorban és az újkor kezdetén kialakult, mert az egyes tagállamokban, Mecklenburg­iban stb. volt ugyan örökhaszonbérlet, de a né­met polgári törvénykönyv, a Bürgerliches Ge­25*

Next

/
Oldalképek
Tartalom