Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-147

178 Az országgyűlés képviselőházának lehetőség he van iktatva a törvényjavaslatba, és ez pótolja az örökhaszonbérlet gondolatát. Nem p ótól j a ! Nagy differencia, nagy különb­ség van a két intézmény közt. (Dulin Jenő: Lesz tulajdonjog 'a tartós haszonbérletből?) Ta­lán a legjobban látható ez a különbség előttem szólott t. képviselőtársam egy felhozott példá­lózásában, amikor azt mondotta, hogy mi fog történni, ha az örökhaszonbérletnél az a behe­lyezett örökhaszonbérlő nem fogja tudni maid teljesíteni a kötelességeit, és ki fogják mozdí­tani. Ugyanez a helyzet a tartós haszonbérlet­nél is. A különbség csak az lesz, hogy egy örök haszonbérletnél a dolog rendje szerint sokkal kisebb teherrel kell nekem operálnom, sokkal kevésbé valószínű, hogy ott a meg­gyengülés esete bekövetkezik, — bár nem zá­rom ki — mint a tartós haszonbérlet esetében és semmi akadálya annak, hogv iigy oldjuk meg az örök haszonbérlet kérdését, hogy mind­azt a támogatást és segítséget, amelyet itt el­gondolunk ezen földbirtokpolitikai cél meg­valósításánál, fokoizott mértékben érvényesít­jük az örök haszonbérlet esetében. (Rupert Rezső: Megváltás esetében némi beszámítást!) Az igen t. előadó úr előadói beszédében mint ellenargumentumra utalt arra. hogy azért is nehéz fenntartani az örökhaszonbérlet (intéz­ményét, és azért volt igaza a felsőháznak, mert hiszen itt komplikált kérdések merülnek fel. Az egyik ilyen komplikált kérdés az adóteher viselésének a kérdése. Engedelmet kérek, én ezt nem látom olyan komplikált kérdésnek, amelyet ne lehetne szabályozni és pedig sze­rintem rendkívül szociális kiindulással kell szabályozni. El tudom képzelni azt, hogy az örökhaszonbérlet esetében — úgy, amint ez külföldön történik — hosszabb időre teljes adómentesség biztosíttatik az ilyen örökhaszon­bérletben dolgozó, munkálkodó gazda, számára. Itt van az örökösödési illeték kérdése, vagy egyáltalán az örökösödés kérdése. Hát én na­gyon csodálom, hogy ez nehézséget jelent az örökhaszonbérlet esetében. Ha jól emlékezem, néhány hónapoal ezelőtt megvalósítottuk, tör­vénybe iktattuk az úgynevezett kishitbizomány intézményét, ahol egy sokkal nehezebb örökö­södési kérdésen törtük keresztül magunkat. En­gedelmet kérek, ha komolyan vették az urak azt, hogy a kishitbizománvt be lehet ültetni a magyar jogviszonyok közé, akkor az örökha­szonbérletnél mód nyílott volna arra, hogy a törzsörökösödés rendszerét a gvakorlatban ke­resztülvigyék, megvalósítsák. (Ügy van! Ügy van! balfeiől.) Hiszen még a tartós haszonbér­let esetében is van egy szakasz, amely szerint a haszonbérlő halála esetében a haszonbérlet tovább' folytattatik az elhunyt haszonbérlő ré­széről megelőzőleg kijelölt utód által. En tehát semmiféle örökösödési néhézséket nem látok, sőt ellenkezőleg, ha komoly ez az elgondolás, amely a hitbizományi törvényben a kishitbi­zomány megalakításánál jelentkezett a t. több­ség részéről, akkor örömmel kellett volna meg­ragadni ezt az alkalmat, hogy az örökhaszon­bérlet intézményével ezt a törzsörökösödési rendszert a magyar jogba is átültessük. Nem olyan csodálatos találmány ez az örök­haszonbérlet. Külföldön is megvan: megvan Németországban, megvan Angliában, újabban megvalósították Olaszországbaín. Amikor tehát csak arról van szó, hogy a képviselőház, mint egy lehetőséget beillesztette, mint egy megol­dási módot felvette a törvénybe, akkor semmi­féle okát nem látom annak, hogy mi a felsőház lk7. ülése 1936 június 16-án, kedden. ellenkező véleménye, ellenkező felfogása előtt meghajoljunk. (Ügy van! Ügy van! a bal­oldalon.) Nem lesz itt semmi ék verve, nem lesz itt semmiféle forradalmi' összeütközés a két Ház között. Meg vagyok róla győződve, hogy ebből semmi más nem fog történni, mint hogy egy, e pillanatban meglehetősen teoretikusi ér­tékű megjelölés, amely szerint a módozatok közé felvettük az örökhaszonbérietet, bent fog maradni a törvényben és amikor elérkezi k az időpont, amikor ehhez az intézményhez hozzá kell nyúlni vagy bölcs megfontolásból, vagy kényszerű szükségből, akkor legalább a tör­vényhozásnak nem kell egy újabb földbirtok­politikai törvényt hoznia, hanem ezzel a meg­oldással operálhat. : Hogy a tartós haszonbérletek Önmagukban nem pótolják az örök haszonbérletnél jelentkező elgondolást^ azt látjuk, a gyakorlati életből. Látom például Szeged városánál, ahol a tartós haszonbérletek rendszeresítéséből a legkegyet­lenebb összeütközések keletkeznek az életben. (Csoór Lajos: Örökös baj van velük!) Látom, hogy emberek, akik a sivó homokból paradicso­mot varázsoltak elő, egy huszonötévas bérlet­iben bízva, a 25 év letelte után a legkritikusabb helyzetbe jönnek és elvesztik egész életük mun­káját. Engedelmet kérek, ez ellen kell előre or­vosságot találnunk, mert nemi kifogásoltam kü­lönösen az egyházi tanulmányi alapoknál, hogy itt a legnagyobb óvatossággal nyúlunk a kér­déshez és biztosítani akarjuk a kitűzött célnak jövőben való fenntartását és megvalósítását. De ezeknél az ingatlanoknál igenis egyetlen módozatnak látom; azt... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Rassay Károly: öt percnyi meghosszabbí­tást kérek! Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni! (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Méltóztassék folytatni. Rassay Károly: .. .egyetlen megoldásnak látom azt, hogy az örökhaszonbérlet intézmé­nyével elérjük a földbirtokpolitikai célt és el­érjük egyúttal azt is, ;hogy ezek a kötött birto- \ kok továbbra is rendszeresen szolgálhassák az alapításuknál kifejezésre juttatott célt. T. Ház! Nem akarom a t. Ház idejét to­vább igénybevenni. Mindebből azt a konklúziót vonom le, hogy fogadja el |a t. Ház — és ké­rem a miniszter^ urat, méltóztassék ehhez hoz­zájárulni, ne méltóztassék pártkérdéssé tenni — a felsőház (módosításai közül a házhelyekre vanatkozó intézkedést, mert azt a magam ré­széről is (helyesnek és jónak találom; ugyan­akkor azonban ragaszkodjék az eredeti szö­veghez, amelyben az örökhaszonbérlet, az örökbérleti intézménye, mint egy megoldási le­hetőség, felvétetett. Ismétlem:, hogy semmi nagy összeütközés­ről nincs szó; a képviselőház a maga elgondolá­sához ragaszkodik és ezt a biztosítékot a jövőre nézve fenn fogja tartani. Ebben laz esetben magunk is, a felsőház is teljesítette azt a kö­telességet, amiért a magyar alkotmányban sze­repet és jogot kapott az ügyekbe való beleszó­lásra. Ha azonban mi oda fogunk jutni, hogy minden ^módosítást jobb meggyőződésünk elle­nére, azért, mert egyszerűen azt mondjuk, hogy nem lényeges, egyszerűen el fogunk fogadni és saját álláspontunkat el fogjuk ejteni, ebből semmi jó nem származhatik. (Friedrich István: Nem is a imiénk!) Ez a metódus egészen biz­tosan súlyos összeütközésekhez fog vezetni a ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom