Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-147

Az országgyűlés képviselőházának 1

V is mondott le, amikor a főrendiház a javaslatait leszavazta. Mondom, t. kormányunk hibát követett el, hogy mégis alávetette magát a felsőházbeliek akaratának és ezeket a módosításokat ott elfogadta. Kernelem, hogy most majd módot ad arra itt az alsóháznak, hogy az alsóház megint visszaállítsa ezekkel a módosításokkal szemben eredeti határozatát, ami szükséges azért is, hogy tekintélyét megóvja. Végre ds az 1926. évi XXII. te. szuverénnek meghagyta az alsóházat a felsőház felállítása után is. Mert akármit határoz a felsőház, az 1926. évi XXII, te, 31. §-a szerint mégis az alsóház határozata válik törvénnyé, ha nem fogadja el a felsőházi módosításokat. Ezért is kötelessége lett volna a kormánynak a saját javaslata mellett kitartani és megóvni az alsóház birtokállományát is és nem engedni hozzányúlni egy ilyen szerény szociálpolitikai javaslat rendelkezéseihez. Ez kötelessége lett volna. De úgy vagyunk ezzel is, mint ahogy voltunk annakidején, mikor a telepítési javaslatot tárgyalni kezdtük, vagy pedig már híre terjedt, hogy jön egy ilyen telepítési javaslat. Akkor mindenki, a túloldalbeliek és az innenső oldalbeliek lanszírozták azt a hiedelmet, hogy a t. kormány még messzebbmenő reformjavaslattal jönni nem tud és nem is mer jönni azért, mert a felsőház akkor el fogja gáncsolni az egész reformot. Hát jött egy ilyen majdnem semmivel, egy ilyen kis sekélyes kísérlettel és, íme, látjuk, hogy a felsőház ezt is leszavazta, a t. kormány pedig déferait, mert, úgy látszik, könnyű Katót táncba vinni. (Ügy van! a baloldalon.) Ügy látszik, a t. kormánynak is ez az álláspontja, mert semmi szükség nem volt rá, hogy a t, felsőháznak defer aljon. Megállhatott volna a javaslat mellett. A felsőházbeliek határozzanak úgy, ahogy akarnak, visszajön ide £, javaslat, nem fogadjuk el a felsőház javaslatát, s akkor az alsóház határozata országgyűlési határozattá és törvénnyé válik. Most már azért vagyok kíváncsi arra, hogy a t. kormánynak, amely idelent, amikor ezt a javaslatot tárgyaltuk, elzárkózott minden módosítás elől, üli a szándéka; (Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter, helyettes miniszterelnök: Ez már aztán igazán nem igaz!) sok okos, józan és célszerű módosító javaslatot terjesztettünk itt elő s azoknak nagy része elől elzárkózott a t. kormány. (Darányi Kálmán földmív^lésüb^ miniszter, helyettes miniszterelnök: Ez nem, igaz!) Nem tudom megérteni, hogy akkor viszont, amikor itt a módosításoknak egész tömege van, amely módosítások a reformjavaslat elveit is áttörik, a t. kormány ezeknek a módosításoknak egész tömegét egyszerűen elfogadja odafent. Én tiltakozom a felsőháznak ezen eljárása ellen, de különösen tiltakozom az ellen a magatartás ellen, amelyet a kormány tanúsított és tanúsít ebben a kérdésben és mivel ilyen szerény igényű kis reformjavaslatról van szó, el is várom, hogy a miniszter úr már az első szakasznál feláll és azt a javaslatot fogja ezekkel a módosításokkal szemben előterjeszteni, hogy a t. alsóház maradjon meg az eredeti állásponton. (Klein Antal: Majd megegyeznek.) Ezt remélem és ezzel együtt azt is remélem, hogy a t. kormánnyal és a t. többséggel együtt szavazok, amikor azt mondom, hogy a felsőház módosítását nem fogadom el. Kérem a kormányt, terjesszen elő ellenkező módosítást. • Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. '. ülése 1936 június 16-án, kedden. 171 Rupert Rezső: Kérek 5 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Méltóztassék folytatni. Rupert Rezső: Erre a magatartásra annál inkább szükség van, mert ha már ilyen szerény kis reformkísérletnél is ezt .az ellenállást, tapasztaljuk a felsőház részéről, akkor félnünk kell, hogy amikor majd erőteljesebb, messzebbmenő reformjavaslatokkal jövünk, akkor a t. felsőház azokat még inkább el fogja gáncsolni. Pedig tömegével kell jönniök az egészséges és bátor reformjavaslatoknak is és nem szeretném, ha az alsóháznak ezeket a reformjavaslatait a felsőház visszautasítaná. T. Képviselőház! -Szolidaritásból is meg kell állnunk^ eredeti határozatunk mellett, ahhoz mindnyájan kötve vagyunk, akik a felsőház állásfoglalásával ellentétben határoztunk, elvárom tehát az összes alsóházbeliektől, hogy igenis ragaszkodjanak az alsóház határozatához, (Mózes Sándor: Helyes.) Ezt érdemben tárgyi okokból is meg kell tennünk, mert amikor a t. földmívelésügyi miniszter úr javaslatában olyan indokolással jön, hogy a magyar földmíves nép, a magyar agrártárs ad alom 4%-a cselédekből és munkásokból, tehát proletárokból áll, akkor a nemzet jövőjének, de jelenének szociális (békéje és a legegyetemesebb és legmagasabb nemzeti érdekek is azt követelik, hogy leszámoljunk a felsőház szűkkeblűBégével. T. Képviselőház! Az qgész ország megdöbbenéssel látta, hogy amikor néhány bátortalan szó elhangzott a javaslat mellett a felsőházban, akkor ezt letorkolták s valósággal forradalmárnak állították be azokat a felsőházi tagokat, akik a javaslat mellett foglaltak állást és ezekkel szemben a magántulajdon szentségét kezdték hangoztatni. Igaz, hogy a magántulajdon szent, de amikor a nemzet életösztönének megfeleitől földbirtokpolitikát követünk, akkor a magántulajdon nem lehet szentebb, mint a nemzet maga és a nemzet megmentésének nagy érdeke, különösen amikor azt látjuk, hogy az ország területének fele, 7,042.000 katasztrális hold a közép- és nagybirtok kezében van és így voltaképpen egy 18.000 lelket számláló népréteg tulajdonában van lekötve, míg a földmíves nép nagy része öt holdon aluli törpebirtokosokból áll, akiknek száma körülbelül 2,900.000, úgy hogy náluk egy-egy lélekre legfeljebb e,gy hold esik. Ilyen egészségtelen birtokmegosztási mellett tehát, amikor másrészről tudjuk, hogy csak a kisbirtokrendszerein épülhet fel egészséges nemzeti élet, igenis meg kell állanunk a talpunkon, nemcsak abban a tekintetben, hogy ezt a reformot megvédelmezzük, hanem abban is, hogy a reform területén még sokkal messzebb menjünk. Nemi kétséges, hogy ez nemcsak az ország földmívesnépének érdeke, ez érdeke aziparosés a kereskedőtársadalomnak, áe az^ értelimiségi osztálynak is, mert minél egészségesebb a íbirtokeloszlás, annál erősebb egy ország^ gazdasági élete, annál több iparos, kereskedő, értelmiségi pályán lévő

1 él meg rajta. Ha kétségbeesve tárgyaljuk az ifjúság problémájattakkor kétszeresen kötelességünk, • hogy végre csakugyan egészséges földbirtokreformot hajtsunk végre és ne várjunk úgy a jövőben, mint amilyen keserves tapasztalat van előttünk a tmultból, hogy Nagy-Magyarországnak 19 millió 24*