Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-147

170 Az országgyűlés képviselőházának 1 ilyen szerényigényű reformjavaslatot is viszszautasít, visszaküldi ide, na még ilyen szerényigényű reformjavaslat vitorláiból is kiszedi a szelet? A javaslat már eredetileg is any ira megnehezítette a kisemberek részére a földszerzést, hogy ez maga elég biztosíték volt arra, hogy a tisztelt hitbizománytulajdonos uraknak ne kelljen félniök ennek a javaslatnak valami túlságbamenő konzekvenciáitól. Már az eredeti javaslat teljes becsértéket követelt részükre. Nem kataszteri becsértéket, amely igazságos lett volna azért, mert hiszen eddig a kataszter szerint adóztak, hanem teljes forgalmi becsértéket állapít meg számukra és ennek a becsértéknek kétharmadát is le kellett fizetni készpénzben az elfogadott javaslat szerint előre, birtokbavétel előtt. Most a 29. §-t úgy módosították, hogy amennyiben hitbizományi birtokról van szó, mert hiszen mindig csak a maguk érdekét védték a javaslat tárgyalása során, a 8. § alá eső birtokokért egyszerre ki kell fizetni az egész becsértéket a birtokbavétel előtt. Annak ellenére, hogy így megnehezítették B, birtokszerzést, a birtokmegoszlás előmozdítását, kitörölték még az 1. §-ból azt a szerény kis rendelkezést is, amely földbérletek útján kívánta volna előmozdítani a javaslat célját, a nemzet egyetemes érdekeinek megfelelő birtokmegoszlást. T. Ház! Ezzel majdnem lehetetlenné tették, hogy ez a javaslat azokat a szerény célokat is elérhesse, amelyek benne kodifikálva vannak. Teljes képtelenség elgondolni, hogy nagyobb tömegben tudjon a magyar kisgazüatársadalom ilyen drága földet vásárolni. Nem tud vásárolni még az állam kezében lévő birtokokból sem, ha azért a teljes forgalmi becsértéket kell megfizetni, annál kevésbbé fog tudni vásárolni a nagybirtok földjéből, akik majd a végsőkig elmennek abban, hogy minéi magasabb legyen a becsérték és erre nagyon is meglesznek nekik az eszközeik. Valahogy úgy reméltük volna, hogy ez az 1. §-ba beiktatott Örökbérlet valami kis korrektívum abban az irányban, hogy talán mégis lehet valamit elérni. Tudtuk előre és így is lesz, hogy a magyar népnek nem lesz pénze tulajdont vásárolni, tudtuk azt is, láthattuk előre, hogy nem igen lesz kedve haszonbérletbe se belemenni. A magyar valahogyan nem szereti a haszonbérletet, nem szereti az ideiglenességet, nem szeret olyan vagyoni helyzetet, vagyoni állapotot, vagyoni rendszert, hogy a körülötte levő kis vagyonnal ne lássa családjának, lemenőinek, hátrahagyandóinak, utódainak Vagy örököseinek sorsát biztosítva. Kedv kell, szeretet kell ahhoz, hogy valaki a földet eredményesen tudja mívelni és minél intenzívebb niívelésbe 'belemenjen, beruházásokat eszközöl jön. Nein fog vállalkozni senki arra, ha csak haszonbérletet kap, hogy azt a földet szeretettel ápolja, abba beruházásokat eszközöl; jön, azt inkább kihasználni akarja, hiszen ki tudja, meddig marad a kezén. A haszonbérleti forma veszedelmes jogi formája a föld birtokbantartásának, illetőleg használatának, mert hiszen magánjogunk szerint ezerféle lehetőség van arra, hogy az ilyen haszonbérletet felmondják és a bíróság a haszonbérleti szerződéseket fel is bontja. E tekintetben igen sok a veszély, amiért is világos, hogy az ilyen haszonbérletet a gazda nem túlságosan gondosan fogja kezelni és akkor állagrongálás, vagy egyéb csekély címen nekimennek és felÁ7. ütése 1936 június 16-án, kedden. bontják a haszonbérleti szerződést. Éppen ezért jó lett volna az örökbérleti rendszert valahogyan megvalósítani. Az örökbérletnél nem kell rögtön lefizetni a 30%-át az egész vételárnak, nem következik a következő esztendőkben is az a nehéz helyzet, hogy magas rátákat kelljen a földszerzőnek fizetni, hanem szerény Örökhaszonbért kell fizetnie* amit meg is fizet abban a tudatban, hogy voltaképpen ez a föld az övé, mert hiszen most már örökösen a kezébe van adva, voltaképpen az utódaié lesz ez a föld és valósággal tulajdon az, amit örökölni lehet. Az ilyen föld után szívesen fizette volna az örökbért is és tudta volna fizetni, mert a maga örökbérletét sokkal gondosabban, több szeretettel, több odaadással, belterjesebben tudta volna használni, ennélfogva tehát jobban képes lett volna az örökbér fizetésére is. Azt látjuk, hogy a Felsőház rideg kézzel kiveszi ebből a szakaszból ezt a rendelkezést, kitörli belőle ezt az intézményt. Kitörli még a reményét is ennek a rendszernek a javaslatból, mert — mint később látni méltóztatik majd — a 98. §-t, amely szorosan Összefügg az 1. §-sal, egyszerűen törölte a t. Felsőház. Ebben a 98. §-ban ugyanis az van: utasítt^ik a kormány, hogy az örökbérleti rendszerre" ^fcnatkozólag majd törvényjavaslatot terjesszen elő. Méltóztatik látni a megnemórtést, a szűkkeblűséget, hogy amikor még voltaképpen nem is arról van szó, hogy az örökbérleti rendszert már megvalósítja a kormány, illetőleg a képviselőház, hanem csak a reményt csillogtatja meg a iszemünk előtt, hogy jön egy ilyen rendszer, amely mellett meglesz a könnyű gyakorlati lehetőség, hogy így lehessen földet szerezni, akkor a Felsőházban még annyi jóérzés sem volt, hogy legalább ezt a reményt meghagyta volna, hanem rideg kézzel, kegyetlen kézzel még ezt a jövőre való utalást is kftörli a javaslatból, hogy majd a kormány be fogja terjeszteni az örökbérleti rendszerre vonatkozó javaslatot. Hiszen végre is ezeknek a t. felsőházbelieknek módjukban lett volna majd azzal a törvényjavaslattal szemben állástfoglalni, a sze rint, hogy jó-e vagy rossz, kielégíti-e őket, vagy sem, sérelmes-e reájuk nézve, vagy nem sérelmes, de ők már előre orron ütöttek bennünr ket és mindenkit, hogy csak ne is álmodozzatok, hogy valamiképpen ilyenféle intézményt vagy rendszert megvalósítani engedünk. Éppen ezért hibáztatom kormányunkat hogy a felsőházban hozzájárult ezekhez a módosításokhoz. Nem volt semmi szükség rá, hogy hozzájáruljon, mert a t. kormány pozícióját az, hogy a felsőház mit akar, miféle votumot ad le, egyáltalában nem érinti. A régi kormányokat nem nagyon érdekelte az, hogy a főrendiháznak mi a felfogása, pedig a régi főrendiháznak több joga volt, mert a régi főrendiház egyenrangú volt az alsóházzal,^ elgáncsolhatta véglegesen az alsóház határozatait, mégis az volt a felfogás, — láttuk az egyházpolitikai vitáknál, emlékezünk Szilágyi Dezsőre, amikor szemébe vágta a t. főrendeknek, hogy — voltaképpen nem érdekli a kor^ mányt a votumuk, azért, mert a főrendiházi szavazásnak nincs meg az az alkotmányjogi következménye, mely a kormányt arra kényszeríti, hogy a bizalom megvonatván tőle, kénytelen legyen lemondani. Igenis, régi al- J kotmányunkban is már ez volt az elv és a j gyakorlat, mert annakidején a kormány nem \