Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-146

Az országgyűlés képviselőházának 11 akkor megadjuk! — Rupert Rezső: Igaz, a kommunistáknak nem kell új törvényt esinál­niok ezen a-z alapon! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon) A bizottság: tárgyalás során is mondot­tam, hogy a gazdasági és hitelélet szabályo­zása kapcsán igen gyakran merülhet fel olyan azonnali intézkedés szüksége, amelynek előze­tes tárgyalása a spekuláció zsilipjeit nyitná meg, erre pedig, azt hiszem, nincs szükség. (Friedrich István: Hetekkel a rendelet megje­lenése után közlik a bizottsággal, uraim! He­tekkel a rendelet megjelenése után! Es itt .be­szélnek gyorsvonati tempóról! Hol van itt gyorsvonati tempó? — Pesthy Pál: Ez gyors­vonati! — Friedrich István: Utólag közlik, drága testvér, utólag! — Rupert Rezső: Elő­zetesen sokan kivették a bankbetétjüket, mert a beavatottak mindig tudják, hogy mi fog tör­ténni! — Zaj. — Elnök csenget. — Friedrich István: Nincs szükség rá, akármi van!) A 33-as bizottság működése ellen kifogáso­kat emelni minden esetben lehet, ha bűnbakot akarunk keresni az élet által ránk kényszerí­tett nehézségekért, de sem a kormány, sem a 33-as bizottság nem felelős azért a helyzetért, amelyben Magyarország és Európa manapság van. (Mozgás balfelől.) Ein nem kérek a kor­mány számára olyan felhatalmazásokat, ame­lyekkel élni nem a nemzet érdekében szüksé­ges, de a kormány a maga felelősségének tu­datában kell, hogy gondoskodjék azokról a le­hetőségekről, amelyeknek alkalmazására lehet, hogy szükség lesz. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Amint azonban a múlt mutatja, a kormány ezzel a lehetőséggel nagyon bölcsen és nagyon mérsékelten él. Kérem a javaslat elfogadását. (Elénk éljenzés és taps a jobbol­dalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a most tárgyalt tör­vényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen! — Nem!) Azok a képviselő urak, akik a javaslatot elfogadják, méltóztassanak felál­íani. (Megtörténik.) Többség! A Ház a tör­vényjavaslatot általánosságban a részletes tár­gyalás alapjául elfogadta. Következika részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat cí­mét felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző {felolvassa a törvényjavaslat címét). Elnök: Rassay Károly képviselő úr kíván szólni! Rassay Károly : T. Ház! Nagy érdeklődés­sel vártam az igazságügyminiszter úr felszóla­lását, mert azt hittem, hogy felszólalásában pótolni fogja a javaslat indokolásához fűzött nagyon rövid és igazán megdöbbentő megálla­pításokat. (Helyeslés balfelől.) A legnagyobb meglepetésemre azonban az igazságügyminisz­ter úr a Javaslat indokolására nem tudott mást felhozni, mint azt, hogy a mai viszonyok kö­zött lehetséges olyan pillanat, amikor a kor­mánynak gyorsan kell intézkednie és a tör­vényhozás apparátusa lassú működésénél fogva érte a célra nem alkalmas. Ez volt a miniszter úr tulajdonképpeni in­dokolása. Bocsánatot kérek, t. Ház, ez a tétel minden időkre és minden kormányra áll. Ha ezt az álláspontot elfogadom, akkor a «magyar alkotmányba bele kell illesztenünk a 33-as bi­>. ülése 1986 június 15-én, hétfőn. 159 zottságot, mint végleges intézményt. Ez az, amire már felszólalásomban utaltam. Ezt a felhatalmazást valamikor gróf Apponyi Albert anomáliának, tehát visszásságnak minősítette, idők folyamán az anomáliából úzus lett, a visszásságból gyakorlat lett és most a minisz­ter úr indokolása után meg kell állapítanom, hogy a gyakorlatból pedig norma, szabály lett a jövőre vonatkozólag. (Dulin Jenő: Állandó­sult! — Friedrich István: De nem is csinál semmit a 33-as bizottság! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztas­sék a következő alkalommal hozzászólni, most a címről van szó. Rassay, Károly: Arról beszélek, rögtön rá fogok térni, ez csak bevezetés. Most már az ligen t. miniszter úr előadá­sából meg kell r állapítanom, hogy a javaslat indokolásául, védelméül csak a gazdasági és ihitelélet rendjéről beszélt, arra hozott fel indo­kokat és mellőzte ennek a javaslatnak a cím­ben is kifejezésre jutó azt a másik intézkedé­sét, hogy itt az államháztartás rendje tekinte­tében is a legmesszebbmenőleg^ belenyúló és az egész költségvetési jogot illuzóriussá tevő fel­hatalmazást ad a kormánynak. Az igen t. mi­niszter úr erről az államháztartásra vonatkozó felhatalmazásról egy árva szót sem szólt. Ezt megértem, mert ezt a rendelkezést még azzal az általánossággal sem lehet védeni, amit a miniszter _ úr megtalált a gazdasági és hitel­élet rendjébe való benyúlással. Valóban ko­mikus ennek a törvénynek idevonatkozó ren­delkezése. Legalább azt vártam volna el a kor­mánytól, hogy ha még öt év után, az ötéves jubileum után is ezzel a felhatalmazással kí­ván élni, legalább szűkítette volna ezt a ja­vaslatot, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) szű­kítette volna a felhatalmazás körét a tényleges szükségre úgy, amint ez az ő elgondolásában jelentkezik. De azt, hogy most még mindig adjunk felhatalmazást arra, hogy az államház­tartás rendjének védelme címén a kiadásokat csökkenthesse, új bevételi forrásokat nyisson aneg, a meglévő bevételi források jövedelmét emelhesse, még ilyen általánossággal sem le­ihet védeni. Legyen szabad egy példával illusztrálnom azt, hogy milyen komikum jön ki ebből a ja­vaslatból. Az alaptörvény, az 1931 : XXVI. te. 4. §-a azt mondja (olvassa): »A kormány fel­hatalmaztatik, hogy az 1931/32. évi állami költ­ségvetésben megállapított kiadásokat csök­kentse az államháztartás érdekében.« Erre kap most is a kormány ezzel a prolongált törvény­nyel felhatalmazást- De közben mit csinált az élet és mit csinált a t. Ház? Mit csinált teg­napelőtt, amikor a költségvetést megszavazta? Éppen ellenkezőleg, az 1931/32. évii költségve­tésben megállapított tételeket felemelte. Legyen szabad erre néhány példát felhoz­nom. Itt van például az 1931/32. évi költségve­tésben ;az információs és sajtószolgálatra be­állított tétel. (Farkas István: Úgy van! Lé­nyegesen felemeltetett!) Ez akkor 675.000 pen­gőt tett ki. Az 1935/36-os törvényben, tehát a mostjfolyó költségvetési évben ez a tétel 950.000 pengőt tesz ki. Nem komikus az, hogy mi most itt prolongálunk és megszavazunk egy tör­vényt, amelyben a kormány kért tőlünk felha­talmazást, hogy az 1931/32-ik évi költségvetés­ben megállapított kiadási tételeket csökkentse? Itt van a rendelkezési alap. Az 1931/32. évi költ­ségvetésben ez 406.980 pengőt tett ki. Ez a Beth­len-kormány idejében volt, mert az 1931/32. évi költségvetést még a Bethlen-kormány terjesz­22*

Next

/
Oldalképek
Tartalom