Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-146

158 Az országgyűlés képviselőházának ellenzék részéről tényleg olyan, mint amilyen­nek Rassay Károly igen t. képviselőtársam jellemezte. ­Ami magát ennek a felhatalmazásnak kér­dését illeti, ezzel szemben igen erős alkotmány­jogi megjegyzések hangzottak el. Rassay Ká­roly igen t. képviselőtársam azt hiszi, hogy az­zal, hogy ezt a felhatalmazást a törvényhozó­testület megadja, a magam részéről formálisan elintézettnek tekintem az alkotmányosság kérdé­sét. Nem méltóztatik helyesen ismerni az én gondolatmenetemet, dacára annak, hogy arra méltóztatott hivatkozni, hogy négy év óta bő­séges alkalma volt a képviselő úrnak ezt meg­ismerni. A helyzet t. i. nem egészen úgy áll. A magyar törvényhozás évezredes történetében mindig meg tudta óvni a maga alkotmányos intézményeit azáltal, hogy ezeket -az alkotmá­nyos intézményeket az idők követelményeihez idomította. A magyar törvényhozás azokban az esetekben, amikor rendkívüli intézkedésekre szükség volt, a legújabb időkben tudott olyan intézkedéseket tenni, amelyek a parlamenta­rizmust teljes érintetlenségében fenntartották, ellenben inem szolgáltattak fegyvert a parla­mentarizmus ellen abban a vonatkozásban, hogy a parlamentarizmus lassú folyása miatt nem lehetett volna megtenni olyan intézkedé­seket, amelyeket az idő parancsolólag megkö­vetelt. Méltóztattak hivatikozni az 1912:LXIII. tc.-re. Ez is egy ilyen széleskörű felhatalmazást adó javaslat volt, amely felhatalmazást a parlamen­tarizmus fenntartása érdekében meg kellett adni. Nagyon jól méltóztatnak emlékezni az 1924. évi IV. tc.-re, (Zaj a baloldalon. — Halljuk! Hall­juk!) amely hasonlóképpen még az 1931. évi XXVI. te. rendelkezéseinél is szélesebb körű fel­hatalmazást adott... (Rupert Rezső: Nem volt szélesebb körű, szűkebb körű volt!) ...szélesebb körű felhatalmazást adott a kormánynak. (Ru­pert Rezső: Sokkal szűkebb! —Mozgás. — Hall­juk! Halljuk!) A trianoni szerződés végrehajtá­sával kapcsolatosan is történtek ilyen felhatal­mazások, mert a magyar törvényhozás bölcsen tudatában volt annak, hogy néha az intézkedé­sek sikere érdekében szükség van arra, hogy a törvényhozásnak az a bizonyos hosszú útja ne mindig tartassék be. Ellenben a magyar törvényhozás mindig nagyon bölcsen gondoskodott arról, hogy azok az intézkedések, amelyek a felhatalmazás kere­tén belül történnek, ne maradjanak a parla­menti ellenőrzés és felelősségrevonás lehetősége nélkül. (Ügy van! Ügy van! — Felkiállások bal­felől: Ez a lényeges!) Az 1931:XXVI. te. és foly­tatólagosan az 1932:VII. te. nagyon is gondos­kodik arról, hogy a 33-as bizottságnak mindig módjában legyen a képviselőház összehívása útján is (Zaj a baloldalon.) javaslatait a kép­viselőházban tárgyaltatni, szóval a kormány­nak mindazokat az intézkedéseit, amelyeket en­nek a felhatalmazási törvénynek alapján tesz, a törvényhozás legteljesebb és legszigorúbb el­lenőrzése alá bocsátani. (Rassay Károly: Ez lesz most már jövőre a norma? — Rupert Rezső: öt évig rendkívüli volt a helyzet?) Ne méltóztassanak azt mondani, hogy ez a parlamentarizmus lényegével ellenkezik. A parlamentarizmus lényege nem az, hogy min­den apró, jelentéktelen kormányzati tevékeny­séggel (Rassay Károly: Ez apró? — Farkas István: Az adókivetés apró?) az országgyűlés foglalkozzék s a magyar kormányzat ennek a törvénynek alkalmazása során bebizonyította, !Jt6. ülése 1936 június 15-én, hétfőn. — ezt Rassay igen t. képviselőtársam is elis­meri — hogy nagyon ritkán nyúl ehhez a fel­hatalmazáshoz. (Felkiállások bal felől: Nincs szükség rá! — Mózes Sándor: Megváltoztak a viszonyok 1931 óta!) Bocsánatot kérek, mél­tóztassanak meghallgatni. Erre a felhatalma­zásra igenis szükség van. (Rassay Károly: Ak­kor mindig szükség lesz rá! — Rupert Rezső: Ez a felhatalmazás csak kényelmes, de szük­ség nincsen rá!) A mai kormiányt, igen t. kép­viselőtársam, nem hisze-uu, hogy túlságos ké­nyelemszeretettel lehetne vádolni, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) legalábbis ami a konmíány tagjainak egyéni működését illeti, nem hi­szem, hogy kényelemszeretetről lehetne be­tszélni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és közé­pen. — Friedrich István: Nem egyénileg értet­tük! Nagyon szorgalmas, nagyon jó emberek! Jól van, mi is tudjuk!) Az 1931 : XXVI. te. .. (Friedrich István: Elismerjük!) Elnök: Kérem Friedrich képviselő urat, ha ilyen dicséretes álláspontja van, hagyja a szorgalmas embereket beszélni. (Elénk derült­ség.) Lázár Andor igazságügy miniszter: Néha dicsérettel is lehet zavarni a beszédet. (Fried­rich István: Egészen elaludjunk itt már? — Derültség.) Az 1931:XXVI. te. meghozatala idejéin a gazdasági és hitelélet felbomlóttsága a nem­zet előtt nem volt ismeretes. Ma a gazdasági és hitelélet mai rendjét, illetve mai rendetlen­ségét sokkal jobban ismerjük, mint 1931-ben is­merték. (Zaj a baloldalon.) De bocsánatot ké­rek, a gazdasági viszonyok kétségtelenül ja­vuló tendenciát mutatnak. 'Ennek a gazdasági miniszter urak itt kifejezést is adtak. Ezt nem lehet kétségbevoinni, de aki azt mondja, hogy a gazdasági és hitelélet rendje helyreállott, ami­kor transzfertilalom van, amikor devizakorlá­tozások vannak, amikor korlátozott kivitel van ... (Zaj a baloldalon. — Felkiáltások a bal­oldalon: Miért?) r T. képviselőtársaim, ennek nem Magyarország az oka. Méltóztassék a nem­zetközi viszonyokat megnézni és méltóztassék megnézni azt a küzdelmet, amelyet ebben a sze­gény országban folytatunk ... (Rupert Rezső : Ausztria is ilyen viszonyok közt van, még sincs ilyen felhatalmazás ott!) Behunyt szem­mel, a nemzetközig viszonyok megtagadásával, vagy nem ismeretében hozzányúlni egy kérdés tárgyalásához legalább is könnyelműség. ('Zaj, — Rwpert Rezső közbeszól.) Elnök: Rupert képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben maradni és Ausztriával itt ebből a szempontból nem példálózni! (Friedrich István: Beszéljen. Abesszíniáról!) Lázár Andor igazságügyminiszter: Igen t. Képviselőház! Mindenesetre nagyon örvende­tes, hogy az ellenzék a maga súlyos közjogi aggodalmait ilyen tréfás formába öltöztetve, tárgyalja. (Rassay Károly: Ez aztán már nem argumentum!) En nem óhajtok itt tréfás han­gon szólni ezekhez a kérdésekhez, mert én azt hiszem, hogy alkotmányjogi kérdésekben soha tréfás és könnyelmű hangot nem ütöttem meg (Zaj a baloldalon.) és mert ez a törvényjavas­lat a nemzet létének érdekében szükséges. (Friedrich István: Nem hisszük!) Nem azért, hogy talán a mai pillanatnyi helyzetben alkal­mazására sor kerüljön, de ne méltóztassék azt hinni, (Mózes Sándor: A hitelélet egészen meg van bénítva!) hogy nem jöhet Magyarorszá­gon olyan helyzet, amikor^ ennek aíkalmazá­szükség lesz. (Friedrich István: Majd

Next

/
Oldalképek
Tartalom