Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-146
Az országgyűlés képviselőházának 1$6. ülése 1936 június 15-én, hétfőn. 151 többségre, a párthangulatra s ezért belemennek. Hiszen látjuk azt, bogy a szegény kereskedelmi miniszter itt már hetek óta mennyire remeg, hetek óta mennyire igyekszik alibit bizonyítani, hogy hiszen ő voltaképpen nem is kereskedelmi miniszter, ő voltaképpen nem iß tartja elsőrangú fontosságúnak a kereskedelem védelmét, hanem testtel és lélekkel az agrárszövetkezetek monopóliumának harcosa. Bizonyára nem így érez ő önmagában, szeretné a kereskedelmet, amelynek minisztere, de nem lehet, mert megint gyanúsítják, hogy zsidó vizeken evez; tehát azért, hogy alibit igazoljon, átcsap a földmívelésügyi miniszter nél is intranzingensebb agrárminiszterré és csinálja, legyezgeti a szövetkezeteit és az agrárszövetkezetek érdekében megfojtja teljesen a kereskedelmet T. Ház! A törvényben megadott ez a felhatalmazás, ez a lehetőség vezetett arra, hogy egyszerűen megbénították a tőzsdei életet, lehetetlenné tették a tőzsdei árjegyzést, amit maguk a gazdák is sérelmeznek. Tehát az egész vonalon nem a magángazdaság és a hitelélet rendjének az előmozdítása következett be, nem a magángazdaság és hitelélet rendjének egyensúlya lett belőle, hanem ennek az egyensúlynak tökéletes megbénítása következett be. Egyszerűen anarchiát csináltak, mert százezer és százezer 'ember kéziéből veszik ki a munkát és százezer és százezer ember szájából a kenyeret azzal, hogy egyeseknek, kis érdekeltségeknek vagy egyes hatalmasabb egyéneknek monopóliumokat biztosítanak. A nemzet szerencséjét, mindazt, amit az Isten napja és harmatja ad, vagy amit a nép dolgos keze többet tormel, azok fölözik le. ?Mket a közgazdasági életből már jól ismerufck, mint* markáns alakjait ezeknek a privilégiumoknak és alakjait azoknak az ajtónyi tógátoknak, akikről már Éber Antal t. képviselőtársam is beszélt, akiknek a neve ugyan nem szerepel a nyilvánosság előtt, de akiknek a keze minden ajtón be tud nyitni és ki tudja eszközölni ezeket a kedvezményeket, monopóliumokat, nem a minisztertől vagy annak akaratából, hiszen a legtöbbről nem tud az a miniszter, sőt a legtöbbről nem tud az a miniszteri tanácsos vagy azaz osztálytanácsos sem, akik a dolgokat intézik. Ezek maguk sem tudják, hogy sokszor mibe viszik bele őket, mert lehetetlen, hogy mindent lekontrolláljanak a legjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint. Éppen azért még a legbecsületesebb ember sem tudja megakadályozni, hogy az ilyen nagy felhatalmazások révén a visszaélések tömege ne álljon elő s éppen ezért nem szabad elfogadni egy ilyen felhatalmazást, hanem egy organikus rendszert kell beállítani, amely megvolt a régi világ] amely önmagát kontrollálja, amelyben minden érdekeltségnek megvan a szava, a hozzászólása, a maga érdekképviselete, amelynek segítségével intézi a maga gazdasági ügyeit. Ezt az autonómiát, ezt a százezer és százezerfejű autonómlát kell tehát visszaállítani, ahoil egyik kéz nem mossa a másikat, hanem vigyáz a másikra. Do — mondom — isteneknek kellene a minisztereknek lenni, hogy ilyen irtózatos felhatalmazás birtokában minden megközelítést, minden álságot, minden megkörnyékezést, annak a valódi jellegét, értelmét, célját észre tudják venni. Hát nem tudják s ezért tessék rábízni a milliók gazdasági autonómiájára azt, amit ez a törvény olyan nagy garral hirdet, de, ami mögött egészen más célok és érdekek vannak, tessék rábízni a magyar gazdálkodó milliók önkormányzatára azt, hogy ők a maguk érdekeit megvédelmezzék. T. Ház! Ez a törvény tette lehetővé a tüzifa-monopoliumot is, amelynek folytán a tűzifa ára hallatlan magasra emelkedett, csak azért, hogy a hazai erdőbirtokosok javára legyen. (Kun Béla: Csak köpönyeg volt, Rottmannék üzletére!) Elnök: Kun Béla képviselő urat kérem, maradjon csendben! •"'••-, Rupert Rezső: Végre a haszonból ők is részesednek; csak nekik azért nem kell, mert ha tisztán úgy csinálták volna meg, ahogy Ők akarták, akkor minden haszon az övék lett volna. T\ Ház! Az egész vonalon panaszkodnak itt az ipari árak és más egyebeik ellen. Rassay t. képviselőtársam is említette, hogy a kartelek ellen itt volna a t. kormánynak a felhatalmazás a kezében és ezzel a felhatalmazással a magángazdasági élet területén mindent megtehet, hiszen még a büntetőtrövényeket is megváltoztathatja, mert nagy lehetőségeket ad ez az 1. szakasz ebben a tekintetben is, amennyiben nemcsak arról van szó, hogy a kormány egyes kihágásokat statuálhat bizonyos tárgykörben, hanem ezen a tárgykörön ; felül az 1. szakasz szerint az egész büntetőjogi rendet megváltoztathatja a kormány, de megváltoztathatja egész magánjogi életünket is, -mint ahogyan beavatkozott ipari életünkbe, beavatkozott kereskedelmi életünkbe és beavatkozott mindenütt az egész vonalon. Ez tette lehetővé mindazt a sok visszaélést, azt a sok gazdasági kártevést, amelyet láttunk, ez hozta létre azt a helyzetet, amelyben vagyunk, hogy most már csakugyan majd előbb-utóbb megint hivatkozni lehet arra, hogy az 1931-es állapotokhoz tértünk vissza, de nem azért, mert ezek az állapotok maguktól keletkeztek volna, hanem azért, mert ezeket az állapotokat visszahozta az a protekcionista rendszer, az a gazdasági irányítás, amelyre ez a törvény módot nyújtott és amelyet a t. korigénybe vett. Ez juttatta ezt az országot megint majdnem koldusbotra és ez _ fogja végeredményben odajuttatni, mert majd meg méltóztatnak látni ennek a most hozandó törvénynek kapcsán, hogy mi lesz az idei istenáldásálból is, mi lesz a magyar föld idei terméséből is, ha ezt a törvényjavaslatot önök megszavazzák és ha a t. kormány megint ugyanazokat a rendelkezéseket folytatja, ugyanazokat az, intézkedéseket teszi, amelyeket a múltban tett, hogy a magyar föld összes terményeit — különösen ami a kivitelt illeti — odaadja annak az egykét kéznek, amely ebből gazdagodik egynéhány év óta vagy pedig ebből rendezi az adósságát. Mert csak azoknak a politikai tényezőknek keli ez a törvényjavaslat a magángazdasági élet vonatkozásaiban, akik eladósodtak — akiket a diktatúrás mozgalmak élén is látunk (Ügy van! bal felől.) — és akik most a nemzet vagyoná.ból és rovására akarják magukat szanálni vagy pedig azoknak a tényezőknek kell — akiket szintén ott látunk a diktatúrás mozgalmak élén — akik mohón szeretnének meggazdagodni, szeretnék megsütni pecsenyéjüket ezek mellett a szomorú állapotok mellett. Ismétlem, t. Képviselőház, a t. kormány tagjait ettől távolállóknak tartom, ismétlem, kint a közvéleményben is mindenki megállapítja róluk, hogy puritánok, tisztességesek, is : 21*
