Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-146

150 Az országgyűlés képviselőházának 146- ülése 1936 június 15-én, hétfőn. amikor már letiportak, learattak, legázoltak mindent, idejönnek és a t. többségnek javaslatot tesznek aziránt, hogy a kormányt felelősségre vonhassa? Bocsánatot kérek, ehhez még ez a felhatalmazás sem szükséges, mert ha mi, képviselők akarjuk, mi is idejöhetünk egy olyan javaslattal, hogy a t. kormányt helyezzék vád alá, illetve vonják felelősségre. Hát ehhez megint csak a nagy garral és nagyképűséggel beiktatott alkotmánybiztosítékhoz mit szóljon az eim ber? Semmit sem szólhat, mert úgyis hiábavaló minden, mert úgyis tudjuk, hogy a mai választójog alapján összeült parlamentben teljesen illuzórius, teljesen céltalan még csak gondolni is arra, hogy a kormányt valaha, valamiképpen felelősségre lehet vonni. T. Képviselőház! Ilyen lévén a mi mai alkotmányjogi helyzetünk, egyszerűen az történik, — amint látjuk — hogy a maga legfontosabb részében ez a javaslat az egész alkotmányt hatályon kívül helyezi és ha majd azután ezt a törvényt komolyan végre is hajtják, illetve ha csak egy kis rosszindulattal is hajtják végre, akkor ez már utólogosan azt jelenti, hogy amikor ezt a törvényt meghoztuk, akkor szándékos öngyilkosság történt a parlament részéről. Láttuk már, kimutattuk mind a ketten, akik ehhez a kérdéshez hozzászóltunk, hogy milyen szörnyű károsítás, kártevés keletkezhetik ebből a törvényből. Már most rámutatok csak egy-két ilyen kérdésre. Itt van például az adó hivatalos öszszeállítása. Ez a jog: is ebben a törvényben nyert hatalmánál fogva adatik meg a t. kormánynak. Olyan adóösszeállítást hoz és tesz rendeletté a kormány, amilyent akar és ez az adóösszeállítást ennek a szerény szónak leple alatt — úgy-e — jelenti az adóemelést, mert egyszerűen olyan az az összeállítás, olyan kulcsokkal, olyan mértékekkel készül, hogy az dönti el, hogy az ország egyes egyénei vagy jogi személyiségei milyen mérvben és milyen arányban, hogyan adózzanak. A t. kormány ennek az összeállításnak alapján szabályozza és tartja fenn például a rendkívüli házbérpótlékot. Ennek a törvénynek alapján kezeli szuverén módon a házadómentességi kérdést. Bocsánatot kérek, nem jut eszembe a mostani pénzügyminiszter úrral szemben ezt az aggodalmat táplálni, de jöhet akármelyik miniszter, akivel megtörténik, sőt vele is megtörténhetik tudtán kívül, hogy befolyásos nagy építőcégek vagy más ilyen építő érdekeltségek valamilyenképpen befolyásolják a kormányt abban az irányban, hogy ha Pécsett nem, Veszprémben, ha ott nem, Egerben, ha ott sem, akkor Győrött, szóval a maga válogatása szerint a házadómentesség kérdését r úgy rendezze, r vagy egyes városok egyes részeire nézve a házadómentességet úgy szabályozza, ahogy azt egyetlenegy építtető cégnek az érdeke kívánja, vagy más valakinek, aki például parcellázni szeretne. Bocsánatot kérek, ilyen nagyhorderejű felhatalmazást még jóhiszemű embereknek a kezébe sem lehet adni, mert hiszen ők nem tudják azt, hogy sokszor száz kézen átmenő be folyással milyen mellékes célok és milyen mellékes érdekek javára tétetnek velük intézkedéseket. Ezért mondottam már a beszédem elején, t. Képviselőház, hogy ha miniszter volnék és ilyen felhatalmazást akarnának nekem adni, hát nem fogadnám el, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) tiltakoznék az ember ellene, amire bizony ©lég példa van. A t. igazságügyminiszter úr a remek soproni beszédében sokféle vonatkozásban hivatkozott Deák Ferencre. Éppen Deák Ferenc egyik példájára hívom fel a szíves figyelmét, amikor 1848-ban úgy volt, hogy a képviselőválasztások , felett való bíráskodást a kormányra akarták bízni. Hát tessék elképzelni azt, hogy egy olyan kormányra, amelynek elnöke Batthyány Lajos gróf, a vértanú volt, amelyikben olyan miniszterek voltak, mint Deák Ferenc és Kossuth Lajos, persze, mindent rá lehetne bizni, az ilyen kormánnyal szemben a hatalmak szétválasztására sem lenne szükség, az ilyen kormánynak igazán azt mondhatnánk: »A testünk, a lelkünk, mindenünk a tiéd, tégy ve lünk a te akaratod, önkényed szerint úgy, ahogy akarsz«, mert mindenki tudná, hogy a, legnagyobb alkotmányos garancia volna a Deák, Kossuth, Batthyány, Széchenyi, Eötvös személye. (Ügy van! a baloldalon.) De imiég ezek a férfiak sem merték ezt a felhatalmazást vállalni, hanem Deák Ferenc felállt a parlamentben és tiltakozott az ellen, hogy a kormányra ilyen nagyhorderejű felhatalmazás terhét akarják rárakni és azt visszautasította, pedig a Ház egyhangú lelkesedése és tapsa mellett tétetett meg ez az indítvány, hogy a t. kormány bíráskodjék a képviselőválasztások felett. Hol vagyunk most ettől, hol vagyunk, amikor itt az egész magángazdálkodási rendet és az állani gazdálkodási rendjét is teljesen a kormány szuverenitására bízzuk? Ennek a törvénynek alapján lehetséges az, hogy egyes terrénumokon megszüntethessék a szabad ipar vagy a szabad kereskedelem gyakorlását és egyszerre monopóliummá lehet valamit nyilvánítani, mert ezt a nemzetgazdaság, a hitelélet rendjének helyreállítása, illetőleg niegj^ífci JE szükségessé teszi a kormány indokolása szerint. ^^B Tehát monopóliummá teszi, mondjuk, a cipőipart vagy akármelyiket. Ehhez joga van a kormánynak, mert azt mondja, hogy a magángazdaság, illetve a hitelélet rendjének helyreállítása, megóvása ezt szükségessé teszi. A szükségességet ő maga bírálja el és egyetlen bírája azután az a párttöbbség, amely — ez nem kétséges, ellenmondás nélkül meg lehet állapítani — egyszerűen a pártdiktatúrát jelenti, (Ügy van! a baloldalon.) .amely egyszerűen miaga a, kormány, mert hiszen az a t., párttöbbség a kormány ellenére megszólalni, csak megnyikkanni sem mer. (HerteleniÍy Miklós: Nagy tévedés!) Aztán a túloldalnak sok érdemes tagja, azt hiszem, többsége hangosan szinte sóhajtani sem mer, mert abban a pártban megvannak az egyes pártfőnökök, a frondőrök, akik mindenkit elnémítanak és akik sokkal nagyobb urak, mint maguk a miniszterek, mert hiszen a miniszterek, ha tehetnék, ha erkölcsileg, nem tudom, felhatalmazottnak éreznék magukat vagy erkölcsileg magukra nézve elfogadhatónak tartanák, nem mennének bele abba az egykézrendszerbe, amelybe belemennek, mint ahogy Mecsér vagy más képviselőtársunk érdekében belemennek, hogy megcsinálják az egykézkivitel külföldi exportját. (Zaj a baloldalon.) Bocsánatot kérek, nem hiszem, hogy bármelyik miniszter a maga javára vagy valamelyik rokona javára ezt megcsinálná, de kénytelen megcsinálni egy párthatalmasság érdekében és ezért nőnek gomb aszárara ezek a szövetkezetek, ezek az exportszervek, ezek az »egykezek« gombaszámra, mert a t. kormánynak szüksége van a, párt-