Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-146

Az országgyűlés képviselőházának 1 U6. ülése 1936 június 15-én, hétfőn. 149 • szovjetnek valamilyen nagytanácsféle szervezete azt a költségvetést, akkor is azt ők úgy változtathassák meg, ahogyan akarják. Ebbe Stalinék is belemennek. Annakidején az orosz cár szívesen belement volna ilyen alkotmányba, csakhogy ő a dumával megsúlyosbítva egy korlátozottabb hatalmat kapott. De mindenki belemehet abba, hogy semmiféle törvény nem érvényes, mert akármilyen törvényt meghoznak, akkor a magángazdasági rend helyreállítása, vagy megóvása, vagy pedig az államháztartás egyensúlyának megóvása szempontjából ezzel a törvénnyel szemben a minisztérium, sőt az egyes miniszterek is rendeleteket bocsáthatnak ki. Ekkora és ennél nagyobb hatalmat egyetlen egy diktátor sem követel. (Úüii van! a baloldalon.) Ez a hatalma megvan a t. kormánynak, megvan, ha nézzük azt, hogy miféle tárgykörben lehetséges ez az óriási hatalom, amelyet a t. kormány gyakorol. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Rassay Károly t. képviselőtársam már rámutatott az alaptörvény egyes rendelkezéseire, hogy azok miféle lehetőségeket tartalmaznak és miféle lehetőségekre adnak módot. Hát még több lehetőség van! Ö úgy gondolja, hogy azok a rendeletek, amelyeket annakidején 1931-ben kibocsátottak, ezek a szükségrendeletek, amelyekkel bankszünnapokat rendeltek el és még sok más egyebet cselekedtek, már aktualitásukat vesztették. Hát még ezek sem vesztették aktualitásukat t. Képviselőház, mert az 1. szakasznak első bekezdése egyszerűen jóváhagyja a kibocsátott szükségrendeletekek vagy megtett, (kényszerintézkedéseket, a második bekezdése pedig azt mondja, hogy ezeket a szükségrendeleteket is kiegészítheti, módosíthatja vagy hatályon kívül helyezheti a kormány, vagy az jjfc^í miniszter, és a szükséges átmeneti sza'Ijsryokat megállapíthatja. Ma is úgy vagyunk tehát, hogy ma ugyan nem szükségjog alapján, mint annak idején, hanem egyenesen a törvényre hivatkozva, akár holnap, akár holnapután bankszünnapokat rendelhetnek el, mert hiszen azokat a rendeleteket, amelyeket annak idején a bankszünnapokra hoztak, újra végrehajthatja a t. miniszter úr, újra kiadhatja, sőt kiegészítheti, módosíthatja, inéig szigorúbbá teheti és 'hatályon kívül is helyezheti. De ha mi ezt a felhatalmazást megadjuk arra, hogy ők rendeleti úton bármit megtehessenek, akkor ezt majd arra fogják ők felhasználni, hogy a saját rende]Pteiket vagy a saját maguk hatalmát hatályon kívül helyezik? Ezt semmiképpen sem lehet remélni* Azt mondja a törvény, hogy átmeneti szabályokat állapíthatnak meg. Tehát egyszerűen megint kimondhatják ezt a vagyonjogi statáriumot, megint azt cselekedhetik, amit akarnak és most már jóváhagyásra sem szorulnak, mert ha ők ezt a törvény érvénybenlétének ideje alatt cselekszik, akkor ennek a törvénynek alapján törvényes cselekedeteket vittek véghez. Ezzel szemben az egyetlen remédium, a végső mentség és a nemzet vigasztalása csak az lehet, hogy majd 1937 június 30-án már hatályukat vesztik azok az intézkedések, amelyek a törvényhozás tárgyaira vonatkoznak, s amelyeket a t. miniszter urak ennek a törvénynek alapján kibocsátottak. De addigra minden befejezett ténnyé válik, addigra bekövetkezük minden elkeseredés, akkor már igazán a veszett fejszének anég a nyelét sem lehet keresni. Azért mondom, hogy ez megint nem komoly argumentum, a törvénynek nem koKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. IX. moly garanciája. Egyszerűen a nemzet akaratának és a nemzet értelmi képességének komolyan nem vevése, hogy ilyenféle garanciával akarnak bennünket megnyugtatni, akarják a kétség beesés szavát elhallgattatni, elnyomni. íme: a legnagyobb garancia az volna, hogy azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy egy év múlva azonban vége lesz. Természetesen nem lesz vége, mert egy év múlva megint idejönnek ezzel a törvénnyel, ezzel a t mindent elsöprő, mindent kollektivizáló törvénnyel és a többség, ha méig mindig ez a többség lesz itt, természetesen megint meg fogja szavazni ezt a javaslatot. De t. Képviselőház, amennyire nem komoly dolog, hogy mi abban hízhatunk, hogy egy év múlva vége lesz ennek a rendeleti tatár dúlásnak, annyira nem^ komoly a többi úgynevezett garanciális intézkedés sem. Rassay t. barátom már említette, hogy azzal akarják a nemzet szemét bekötni, hogy hiszen lehet, sőt kell a miniszter uraknak a 33-as bizottság elé menniök. Igen, de ugyanez a törvény azt mondja, hogy elkerülhetetlen szükség esetén a miniszter vagy a minisztérium kibocsáthatja a rendeletét még mielőtt bemutatta volna a 33-as bizottságnak. Ezzel a jogával élt is a t. minisztérium, mert ha csak legutóbbi két jelentését nézem meg a 33-as bizottságnak, abból azt látom, hogy 35 eset közül 18 esetben csak utólagosan mutatta be a kormány rendeleteit a bizottságnak. De_ különben is mit ér bemutatni ennek a bizottságnak a rendeleteket utólagosan is? Miért kell a nemzetnek pénzét erre a bizottságra is költeni annyiban, hogy ennek a bizottságnak, ha ülésezik, még fűtést vagy világítást adjanak? Minek, amikor semmiféle ereje, értelme, szankciója nincs annak, hogy a bizottságnak akarata érvényesüljön. Hiszen megint csak ez a törvény kimondja, hogy a bizottság tár gyalása vagy határozata azonban nem köti a minisztert, ő erre való tekintet nélkül kibo esáthatja rendeletét vagy ha kibocsátotta azt a rendeletét, akkor azt életben is tarthatja. Hát megint garancia ez? Megint komolyan egy történelmi nemzet elé lehet ezzel lépni? Lehet a nemzetet azzal ámítani, hogy íme, ez is egy garancia?' Nem lehet. Ez nemcsak lex imperfecta, hanem ez a törvény nevetségessé válik annak folytán, hogy effélékkél akarja ellensúlyozni, fékezni önmagát a kormány s efféle semmiségekkel, ilyen rosszhiszemű naívsággal akarja a nemzet előtt valamiképpen igazolni ezeket a törvényeket, illetve a nemzetet biztosítani az ellen, hogy visszaélés ezzel nem történhetik. Hiába minden erőlködése, határozata annak a t. 33-as bizottságnak, amelyre nincs szükség, amely a megszületése pillanatában vagy amikor megválasztják, már halálra van ítélve. Semmi szükség rá. Azért nem érdemes itt a parlamentben egy mécsest meggyújtani vagy egy darab fát rátenni a tűzre, hogy ez itt komolyan tanácskozhassak s szinte nevetségesen ilyen kupaktanácsi szerepet betölthessen. Igaz, azt mondja ez a törvény, hogy a 33-as bizottság köteles jelentést tenni az országgyűlésnek. Ezt a kis garanciát is utólagosan az 1932:

VIT. tc.-bcn fedezték fel, hogy még ezzel a további semmitérő garanciával is talán kellene egy kis port hinteni a szemekbe. Hát mit ér az, ha jelentést is tesz ide nekünk és a t. többség azt elfogadja? Azt mondja, hogy a 33-as bizottság javaslatot tehet a kormány felelősségrevonása iránt is. Megint csak ér-e az valamit, hogy utólagosan, 21