Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-146

Az országgyűlés képviselőházának 146. ülése 1936 június 15-én, hétfőn. 145 miniszter urak részéről, mint azt, hogy a magyar valuta stabilizálva van, a magyar állam költségvetése^ stabilizálva van, a gazdasági élet erősen felfelé menő vonalat mutat és a gazdasági életbon jogosult az optimizmus. A pénzügyminiszter úr tegnap Pécsett is kifejtette ezt az optimista álláspontot. Hogyan lehet az, hogy amikor azután felhatalmazásért jelentkezik a kormány, akkor leírja ezt a szörnyű mondatot, hogy (olvassa): »A közgazdasági helyzet és az államháztartás helyzete az előbb említett felhatalmazásnak további meghosszabbítását teszi szükségessé, mert mindazok a körűim éjiyek, amelyek a felhatalmazás megadására- az 1931. évben indokul szolgáltak, ma is fennállanak.« (Dulin Jenő: Mi hát most az igazság?) En bizalmatlanságom ellenére is megszavaznék egy ilyen felhatalmazást, ha a végszükség esetét látnám fennforogni. Ezzel szemben azonban meg kell állapítanom, hogy semminemű ilyen végszükség ma fenn nem forog, nem is tud a kormány reá hivatkozni. Es ha azt a gyakorlatot nézem, amely ez alatt az öt év alatt ennek a rendeleti jogkörnek felhatalmazása tekintetében kifejtetett, akkor ismét csak megerősítést nyer ez az elutasító álláspontom. A dolog ugyanis úgy fest, a kormány úgy állítja^ be a dolgot, mintha enélkül a felhatalmazás nélkül nem volna módja az ország ügyét felelősséggel továbbvezetni. Viszont, ha azt nézem, hogy a mostani félévben, amely két hét múlva telik majd le, hány ilyen felhatalmazás alapján kiadott rendelettel boldogította a magyar kormány a közgazdasági életet és a hiteléletet, akkor kiderül, hogy összesen két ilyen rendelet jelent meg! Engedelmet kérek, azt a két rendeletet, ha azok valóban egy ilyen -felhatalmazás keretében mozgó témakörrel foglalkoztak, ez a Ház nyugodtan letárgyalhatta volna. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az igen t. helyettes miniszterelnök úr a telepítési javaslat tárgyalásánál azzal a követeléssel szemben, hogy bírói garanciákat kértünk a végrehajtóhatalom diszfcrecionárius jogával szemben, hivatkozott arra, hogy ő úgy tanulja a Montesquieu-féle megállapítás szerint, hogy az alkotmányosságnak egyik garanciája az államhatalmaik szétválasztásának teóriája. Engedelmet kérek, ha arról van szó, hogy a végrehajtóhatalommal szemben bírói -garanciákat keresek, ahol a tulajdonjog sérelméről lehet szó, ott a jó öreg Montesquieu-re hivatkozni, de ha arról van szó, hogy a végrehajtóhatalom egyszerűen abszorbeálja a törvényhozás hatalmát, ott a jó öreg Montesquieu-t elfelejteni, ez nem valami logikus álláspont, (Ügy van! half elől.) különösen, ha figyelembe veszem azt, hogy a magyar törvényhozás jogköre az évek során úgyis leglényegesebb részeiben nagy csorbulást szenvedett. Sokszor hallunk a kartelek ellen szónokolni és én olyankor mindig arra gondolok, hogy vájjon a kormány miért nem él azzal a hatalommal, amelyet megszerzett, függetlenítve magát a törvényhozástól. Itt van a vámtételek megállapításának kérdése, amellyel egész külkereskedelmünket irányítani lehet. (Ügy van! a baloldalon.) Ezeket a tételeket a kormány a törvényhozástól nyert felhatalmazás alapján a végrehajtó hatalom működési körében emelheti vagy leszállíthatja. Itt vannak a különféle úgynevezett kerettörvények, amelyeket folyton, mind bővebb terjedelemben alkalmaz a magyar törvényhozás. Minduntalan elénk kerül egy-egy törvényjavaslat, amelyben csak az általános elveket (mondja ki a törvényhozás és a részleges szabályozásokat egyszerűen a végrehajtó hatalomra hízza, a miniszteri rendeletalkotás jogköréibe utalja át, mondván, hogy kerettörvényt alkotott. Ha az egész gazdasági és hiteléletet nézem, akkor is azt látom, hogy a megkötött gazdálkodás következtében ma már tisztára a kormány kezébe ment át a gazdasági élet irányítása, minden külön törvényes felhatalmazás nélkül. Ilyen körülmények között elfogadni egy felhatalmazási javaslatot, amely újra egy évre kifejezetten jogot ad a kormánynak, hogy magánjogi életviszonyokat szabályozzon, hogy eljárási jogszabályokat alkosson, hogy az államháztartásnak csak most megszavazott kereteit tetszése szerint keresztültörje, hogy új adókat hozhasson be, a meglévő adókat felemelje, ez, t. Ház, a magyar alkotmányosságot egy üres dióhéjjá alakítja át, (ügy van! a baloldalon.) egy tartalominélküli valamivé alakítja át a magyar alkotmányt. Mi marad ezek után ennek a parlamentnek a jogkörei Azt mondotta az igen t. igazságügyminiszter úr, hogy mindez éppen ellenkezően az alkotmányosságot bizonyítja, mert hiszen a kormány a javaslattal idejön és a törvényhozás megadja a felhatalmazást. (Zaj a baloldalon.) Bocsánatot kérek, ez a formai jognak és ai alkotmányosság lényegének tökéletes összezavarása» (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert ha ilyen egyszerű volna a kérdés, akkor minden diktátor a maga uralmát az alkotmányosság bázisára helyezhetné. Nem kellene más, mint egy megfélemlített, vagy megvásárolt parlament, amely a maga jogkörét egy egyszakaszos törvénnyel a diktátorra ruházza. (Ügy van! a baloldalon.) Ez nem tette még alkotmányossá a diktátor működését. A diktátor működése éppen azért esik a »diktatúra« megbélyegzés alá, mert az alkotmányos alapfogalmak félretételével jön létre, nem pedig azért, mintha a formai joggal valamiképpen szentesítést nem tudna kapni. A másik kifogásra azt szokták mondani, hogy hiszen ebben a felhatalmazásban is van garancia. Mi az a garancia! Az, hogyha kormánynak előzetesen a 33-as bizottság elé kell terjeszteni javaslatait. Amennyiben azonban szükségesnek látja, csak utólagosan hozza azokat a 33-as bizottság elé. (Ügy van! a baloldalon.) En tagja voltam ennek a 33-a,s bizottságnak, ismerem a működését. Megállapíthatom, hogy ez a 33-as bizottság minden súlyát elvesztette. Ez egy egyszerű regisztráló hivatallá alakult át. Megesett, hogy három hónap múlva vitték oda a bizottság^ elé a legfontosabb életviszonyokat szabályozó rendeleteket. Odakünn már fizették a magasabb adót, szenvedték a motalkó árának, a cukoradónak stb. felemelését, amikor a 33-as bizottság még nem is látta a rendeleteket, mert egy -szakasz lehetővé tette, hogy amennyiben szükséges, a kormány ^.bocsásson rendeleteket a 33-as bizottság előzetes értesítése nélkül is és utólag terjessze azokat a 33-as bizottság elé. Igaz, a törvényben talán benne van, hogy haladéktalanul, de engedelmet kérek, — méltóztassék megnézni a gyakorlatot — a kormány ezt egyáltalán nem vette figyelembe. (Dulin Jenő: Az idők végtelenségéhez viszonyítják!) Még az sem pótolhatná a törvényhozás működését, ha az volna a helyzet, hogy a kormány ezeket a rendeleteiket előzetesen a 33-as bizottság elé terjeszti. Ez