Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-146

Az országgyűlés képviselőházának 1J/.6. ülése 1936 június 15-én, hétfőn. 143 Hertelendy Miklós: Statáriális jogról is lehet szó!) T. Ház! Hogy mi a diktatúra és mi a sta­táriális jog, azt, azt hiszem, nem kell itt, a Házban bővebben kifejtenem. (Bródy Ernő: Háború! — Zaj a baloldalon.) Az teljesen más dolog. A statáriális jog benne van a magyar alkotmányban, magyar törvényekben van sza­bályozva. Ami ellen én állást foglalok, az an­nak még a lehetősége is, hogy akadhasson a magyar állam alkotmányos életében olyan za­var, amely indokolhatná, hogy bárki, félre­téve letett esküjét, a diktatúra eszközeihez nyúljon. Ha pedig van valamely olyan hiányossága a magyar alkotmánynak, — én nem látom, t. Ház, legalább is a mechanikus működésében az alkotmányos szerveknek — amely ilyen veszélyt rejt magában, akkor az a kötelességünk, hogy ezt a hibát, vagy ezt a lehetőséget kiküszöböljük, de semmiesetre sem szabad olyan megoldáshoz nyúlnunk, ahol a minden diktatúrát igazoló »salus rei publicae« elvének felhívásával való diktatúrára lehetne áttérni. Sztranyavszky t. képviselőtársam gyakorlati megállapításokat is tett abban az irányban,hogy ő magas pozíciójából nem látott olyan jelensé­geket, amelyek a diktatúrára való törekvést árulnák el. Az a kérdés, t. Ház, hogyan fogjuk fel a diktatúrát. Lehet a diktatúrát olyan ro­mantikusan is felfogni, amint a történelem során néha jelentkezett, hogy az ember maga elé képzel egy tábornokot, aki csapatok élén bevonul a parlamentbe és szétzavarja a par­lamentet, vagy megjelenik lovaglóostorral és egyszerűen hazaküldi a törvényhozókat. Ez a romantikus módja. Az új államélet a dikta­, túráknak már egészen más válfaját testesí­tette meg : megtestesítette az egypárt-uralomra felépített diktatúrák intézményét (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) és ezek az egypárt-uralomra felépített diktatúrák nem mindig jelentkeznek ilyen brutális külsőségek­ben; sokszor egyenesen az alkotmányosság látszatában jelentkeznek, sokszor megtartják a keretet és csak a lényegét veszik ki magából az eljárásból, sokszor hivatkoznak arra, hogy ők az igazi demokrácia képviselői, mert plebiseitumot rendelnek el, már jóelőre gon­doskodván arról, hogy az ezen plebiscituni kialakulásához szükséges szabadság, agitáció, sajtó és a többi ne álljon rendelkezésre. (Far­kas István: A csendőr, a rendőr megcsinálja!) T. Ház! Ez az a diktatúra, amikor az ál­lamhatalom és a párthatalom valami csodála­tos perszonálunióba lép. Ezt a perszonáluniót néha megtestesíti a főispán, néha a községi or­vos, néha a szülésznő, néha a jegyző. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ezek azok az egyének, akiknek személyében egy csodálatos perszonál­unió jön létre, mert személyükben egyesül az államhatalom és a párthatalom, egyesül az ál­lamhatalomnak a letett eskü alapján megköve­telhető parancsa és egyesül a pártvezetőségtől kapott külön rendelkezés. Ha tehát én a párt­diktatúra lehetőségét nem abból a romantikus szempontból, hanem a gyakorlati életnek ebből a képéből merítem, akkor sajnos, meg kell ál­lapítanom, hogy igen t.^ képviselőtársamnak az a megállapítása, hogy ő nem lát pártdiktatú­rára való törekvést, bizonyos tekintetben kor­rigálásra szorul, mert ezt a törekvést leta­gadni nem lehet, ezt valamennyien látjuk, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbalol­dalon. — Ellenmondások a jobboldalon.) hogy igenis, szisztematikusan az államhatalom és a párthatalom azonosítására törekszenek, szisz­tematikusan törekszenek a párthatalmat a köz­igazgatás vezetőivel azonosítani és ezáltal, igenis, diktatórikus kormányzatot teremteni. Végeredményben mi az a diktatúra ? Az, amikor a végrehajtó hatalom szerencsésen el­nyervén a hatalmat, függetleníteni igyekszik magát a közvéleménytől és azoktól^ az institú­cióktól, amelyeket az alkotmány éppen azért állít fel, hogy a végrehajtó hatalom, útját és irányát kijelöljék. Hogy ez lehetséges legyen, ahhoz nem kell semmi más, mint hogy a vég­rehajtó hatalom valóban függetlenítse is ma­gát a közvéleménytől. Azt mondják: hát itt van a parlament. Itt van a parlament, t. Ház, ez azonban csak ak­kor teljesítené szerepét a diktatúrával szem­ben, ha felelős volna magának a nemzetnek, de amíg a parlament a felelősséget csak a kor­mány iránt érzi, amelynek létrejöttét köszön­heti, addig iszerepét betölteni nem tudja. Ez a körülmény az, amiért én a jelenlegi kormány­nak a kért felhatalmazást bizalom okából sem tudom megadni % De nemcsak a bizalmatlanság vezet engem. Még ha bizalmam volna is a kor­mány általános politikája iránt, őszintén meg­mondom, akkor sem volnék abban a helyzet­ben, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadjam. Mi itt vitatkozunk — amint én is tettem, a képviselőház elnöke is teszi — a diktatúráról, annak jelentkezéséről és amíg itt elméleteket fejtegetünk, "hem akarjuk észrevenni, hogy egy-egy ilyen törvényjavaslattal a diktatúra a maga valóságában már jelentkezik is. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Lázár Andor igazságügy minisztelr: Éppen az ellenkezője áll!) Azt mondja az igen t. igaz­ságügyminiszter úr, hogy az ellenkezője áll. Miért az ellenkezője? (Lázár Andor igazság­ügyminiszter: Majd megmagyarázom!) Azért, — én már ismerem a miniszter urat pár éve — mert a diktatúrának éppen nincs ellene az, hogy a kormány idejön és a parlamenttől kér felhatalmazást. Azt hiszem, a miniszter úr­nak ez a gondolat járt az agyában. Leszek bátor erre válaszolni, egyelőre azonban, azt hiszem, nem fog ártani, ha ebben a vakáció előtti hangulatban el is olvassuk azt az alap­törvényt, amelyet most prolongálni akarunk. Ebből az alaptörvényből csak három rëvid be­kezdést ismertetek, amelyek megmondják, hogy mire ad újra felhatalmazást a Ház a kor­mánynak. Mi most újabb egy évre meghosz­szabbítjuk az 1931:XXVI. tc.-ben nyert felhatal­mazást. Elhagyom azokat a részeket, amelyek az idők folyamán elvesztették aktualitásukat, nevezetesen azt a részt, amely az 1931-ben kiadott szükségrendeletek jóváhagyására vo­natkozik. Az 1931:XXVI. te, 2. §-a a követke­zőképpen szól (olvassa): »A minisztérium mindaddig, amíg azt a gazdasági és hitelélet rendjének megóvása szükségessé teszi, e célok érdekében rendelettel magánjogi és eljárási, úgyszintén a törvényhozás hatáskörébe tar­tozó egyéb rendelkezéseket is tehet.« A 4. §. 1. bekezdése pedig a következőkép­pen hangzik (olvassa): »Utasíttatik a minisz­térium, hogy egyrészt az állami kiadások csökkentése, másrészt az állami bevételek fo­kozása érdekében ^— amennyiben szükséges, esetleg a közszolgáltatások törvényben megál­lapított mértékének felemelésével és új köz­szolgáltatások elrendelésével is — tegyen meg minden intézkedést, amely szükséges arra, 20*

Next

/
Oldalképek
Tartalom