Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-146

142 Az országgyűlés képviselőházának li6. ülése 1936 június 15-én, hétfőn. nyerje. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Ha a t. Ház elnöke 'Spekulálókról beszél, azokat a másik oldalon kell keresnie, ezen az oldalon ezeket nem fogja megtalálni; a t. képviselőházi elnök úr a spekulálókat azon az oldalon keresse, amelyen már a betegség első hírére megindították a konventikulumok sorozatát és tárgyaltak a posszibilis utódról, vagy az erőskéz szükségességéről. A kormány politikája iránt érzett bizalmatlanságom egyik momentumát azonban mégis ki kell emelnem és pedig olyan momentumát, amely ezzel a javaslattal természetszerűleg összefügg. Azt a bizalmatlanságot akarom hangoztatni és indokolni, amely engem a kormánnyal szembeállít, azért, mert a kormány a '/végrehajtó hatalom jogkörét minden útonmódon kibővíti egyfelől, másfelől pedig ezt a végrehajtó hatalmat tudatosan azonosítja az állami élet nem egy vonatkozásában a párthatalommal. Ez az, ami engem a kormány iránt súlyos bizalmatlanságra kényszerít s ami egyik oka annak, hogy én egy ilyen felhatalmazási javaslatot nem tudok megszavazni. Sztranyavszky Sándor t. képviselőtársam — legyen szabad ezek után így szólítanom, minthogy t. képviselőtársam is elhagyta magas közjogi székét és a napi politika terére lépett — tegnapi beszédében foglalkozott ezzel a jelenséggel^ foglalkozott a diktatúra kérdésével. Beszédének három momentuma volt. Egyik részében dicsérettel emlékezett meg a kormány működéséről és kijelentette, hogy a kormányzat annyit végzett egy év alatt, amennyit elődei nem tudnak felmutatni. Beszédének második részében elméletileg f-ejtegette a diktatúra valószínűségét és lehetőségét, harmadik részében pedig gyakorlati megállapításokat tett, mondván, hogy ő magas közjogi állásában nem észlelt olyan jelenségeket, amelyek itt a diktatúrára való törekvésnek még csak árnyalatát is adnák. Nagyon isajnálom, hogy az igen t. elnök úr ezt a beszédét elmondotta, sajnálom pedig azért, mert bármennyire illúzió is a mi viszonyaink között, mégis, akik a parlamentarizmust komolyan vesszük, szeretnők, ha a parlament elnöke szigorúan azt a közjogi állást töltené be, amelyre vállalkozott (Ügy van! a baloldalon.) és amellyel velejár az, hogy a mindennapi élet politikai kérdéseibe nem merül bele. Amikor Angliában egy-két évtizeddel ezelőtt a speaker jogállásának kérdése a Házban vita tárgyává tétetett, felállott Balfour és azt mondotta, hogy a Ház elnöke a teljes pártatlanság megtestesítője; a Ház elnöke sokszor a többségi pártból kerül ki, de soha oda vissza nem tér. Azzal a ténnyel, hogy a Ház elnöke lett, megszűnt •• a politikában tényező lenni, politikai gyűléseken és pártgyűléseken nem vesz részt, nem szólal fel és amennyiben megszűnik elnök lenni, megszűnik a képviselőháznak tagja lenni és a felsőházban foglal helyet. Ez az elnöknek, az én felfogásom szerint is a helyes pártatlansági pozíciója. Igazán sajnálom, hogy igen t. képviselőtársam, azon a néma tüntetésen kívül, hogy egy párt jelvényével jelenve meg az elnöki székben, onnan tesz hitvallást politikai meggyőződése mellett, szükségesnek vélte még hangosan is — teljesen fölösleges volt — kifejezésre juttatni, hogy ő a jelenlegi kormány politikájának feltétlen híve és támogatója. Ami azonban engem jobban bántott ezzel a beszéddel kapcsolatosan, az az igen t. elnök úr beszédének az a része, amelyben t. képviselőtársam a diktatúráról fejtette ki elméleti álláspontját. Sztranyavszky Sándor t. képviselőtársam a hivatalos kormánypárti lap tudósítása szerint a következőket mondotta ( felolvassa)-. »De van-e szükség diktatúrára olyan országban, amelynek kormányzása alkotmányos keretek között az alkotmány által előírt formákban parlamentáris úton végezhető?« (vitéz Ujfalussy Gábor: Igaza is van!) »Gondolhat-e józan ember arra, hogy diktatúrát vezessen be, amikor a cselekvési lehetőség parlamentáris úton is adva van? A diktatúrára való törekvést megérthetjük ott, ahol a nemzet alkotmányos gépezete felmondja a szolgálatot, ahol az alkotmányos keretek között való kormányzás lehetetlenné válik, ahol az alkotmányos szervek működésének hibáé arra késztetik a felelős tényezőket, hogy lelkiismeretük parancsát követve más eszközöket, mondjuk a diktatúrát vegyék igénybe. Kényszerítő szükség fennállása nélkül ma felelős kormány nem nyúl a diktatúra eszközéhez.« T. Ház! Nagyon sajnálom, hogy igen t. kéDviselőtársam — különös tekintettel magas közjogi pozíciójára — ezeket az elméleti fejtegetéseket elmondotta. Mert mi van ebben? Ebben az a megállapítás foglaltatik, — amelyet különben többször hallottunk a t. túloldalról is (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) — hogy minek beszélnek diktatúráról, hát kinek kell diktatúra, amikor itt ilyen nagy többségi párt van és az ilyen nagy többségi párt biztosítja, hogy diktatúra nélkül is lehet kormányozni. f (vitéz Ujfalussy Gábor: Ügy is van!) T. képviselőtársamnak ez a megállapítása pontosan párhuzamosan halad esze

1 a felfogással. De mi van ebben? Ebben ff contrario az van, hogy igenis el lehet képzelni a diktatúrának szükségességét, igenis adódha" tik olyan körülmény, hogy amikor az állami életnek alkotmányos szervei nem eléggé meg" felelően működnek, vagy hibák vannak, -~ amint ő mondja — akkor a diktatúra eszközéhez nyúl a lelkiismeretes ember. (Zaj a szem sőbaloldalon.) T. Ház! Ebben a fejtegetésben implicit* benne foglaltatik az, hogy kivételes esetekben a diktatúra eszközéhez is lehet nyúlni. Azt hiszem, ilyen álláspontot senkinek sincs joga elfoglalni, legkevésbbé a Ház elnökének. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert a magyar alkotmány még mai nem tökéletes formájában is úgy van felépítve, úgy van megkonstruálva, hogy ott Összeütközések esetére gondoskodva van a szükséges megoldási módozatokról. Nem képzelhetek el és nincs joga senkinek sem elképzelni olyan lehetőséget, hogy itt szükséges volna a diktatúra eszközéhez nyúlni. Röviden megmondva: Magyarorszagon a diktatúra eszközéhez nyúlni csak úgy lehet, hogy a fennálló alkotmányos törvényeket félredobják. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt pedig csakis esküszegés útján lehet elérni. Ilyen körülmények között tehát én az igen t. képviselőtársam fejtegetését nemcsak helytelennek, hanem igen sajnálatosnak is tartom,. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert olyan helyről hangzott el, amely lehetőséget nyithat meg egyes zavaros fejű embereknél, hogy az a diktatúra mégis mint valami kivételes intézmény rendelkezésre állhat bizonyos kalandos célok elérésére. (Ügy van! a baloldalon. —